CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának tagja, a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájában az agrárágazatot érintő tervekről kívánok szólni. Mielőtt azonban az agrárgazdasághoz kapcsolódó konkrét lehetőségekről beszélnék, engedjenek meg néhány, a költségvetés egészével kapcsolatos gondolatot, amelyek az 1999. évi költségvetési politika alapjául szolgáltak.

Az 1999. évi gazdaságpolitika épített azokra a kedvező folyamatokra, amelyek 1998-ban elindultak, és az egyensúlyjavítás terén a hatékonyságnövekedés tekintetében, valamint a növekedés nagyságrendjében megjelentek. Ezeket a tendenciákat új célokkal, prioritásokkal egészítette ki az 1999. évi költségvetési javaslat. A kormányprogramban - és így a javaslatban is - kiemelt súllyal szerepel a közbiztonság megerősítése, a bűnözés visszaszorítása, a kis- és középvállalkozások segítése, az oktatás esélyegyenlőségének megteremtése - hogy csak néhány tételt emeljek ki.

Ami az agráriumot illeti, a kormányprogram abból indult ki, hogy Magyarország ökológiai adottságai a mezőgazdasági termelésben nemzetközi, illetve EU-összehasonlításban is igen kedvezőek. Kedvező adottságaink ellenére az agrárgazdaság nemzetgazdaságon belüli súlya, szerepe az elmúlt években fokozatosan csökkent. Jóllehet ez a visszaesés részben szükségszerű volt, mégis az agrárszférát gyakran sújtották elhibázott vagy elmulasztott intézkedések. A mezőgazdaság aránya a GDP-ből az 1980. évi 18,6 százalékról 1997-re 5,7 százalékra, a beruházásokból az 1980. évi 12,1 százalékról 2,2 százalékra, az exportból - az élelmiszeriparral együtt - 23,3 százalékról 13 százalékra, míg az aktív keresőkből ugyanezen időszak alatt 19,5 százalékról 7,7 százalékra csökkent. A mezőgazdasági termelés az 1988. évi szint körülbelül 60 százalékát éri el.

A restrikciós gazdaságpolitika miatt visszaesett a lakosság élelmiszer-fogyasztása, erősen csökkent a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek iránti belföldi kereslet, amit az export növekedése nem tudott kiegyenlíteni. E tendenciák megállítása és megfordítása, valamint annak érdekében, hogy az agrárium és a vidék ne legyen a közelgő EU-csatlakozás kárvallottja, vesztese, a kormányzat már a következő évi költségvetésben is kiemelten kívánja kezelni e területet.

Tisztelt Ház! A költségvetési tervezet agrárágazatot érintő tételeinek kiindulópontja az 1997. évi, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslatban foglalt úgynevezett reálérték-tartási kötelezettség teljesítése. A reálértéktartás a tervezett 10-11 százalékos inflációs ráta és az 5 százalékos tervezett gazdasági növekedés mellett 115,5-116 százalékos támogatásnövekményt igényel. 1998-ban a támogatások 110,3 milliárd forintot tettek, tesznek ki, ezzel szemben jövőre 130,2 milliárd forinttal számol a költségvetés. Ez 118 százalékos növekmény, tehát meghaladja a reálérték-tartási követelményt. Ami a saját bevételekkel növelt teljes kiadási, pontosabban felhasználhatósági tételeket illeti, itt 1999-re 161 milliárd forintos összeg jelenik meg az előző évi 134,4 milliárddal szemben, ami 119,7 százalékos növekedést jelent.

Arra a kérdésre, hogy ez a támogatási összeg az agrárgazdaság részvevői számára sok vagy kevés, nagyon összetett a válasz. A bizottsági ülésen - amikor a szóban forgó témát tárgyaltuk - nagyon sok jó és főleg szakszerű javaslat hangzott el, amelyek költségvetési hatása több tíz milliárd forintban mérhető. Ugyanakkor valamennyi képviselőtársam jól tudja, hogy a mindenkori költségvetés lehetőségei sajnos korlátozottak.

Azért egy fontos dolgot szeretnék hangsúlyozni: 1997-ben a GDP volumenindexének változása az előző évhez képest 104,4 százalék volt, míg ebből a mező-, vad-, erdő- és halgazdálkodásé csak 98,1 százalék. Ugyanezen indexek 1998. évi várható számai: 105, illetve 97,3 százalék. Tehát amíg a nemzetgazdaság egészére nézve kedvező folyamatok indultak be, addig az agrárium területén visszaesés tapasztalható. Az 1999. évi költségvetési javaslat ugyanakkor 105 százalékos GDP-növekedéssel, és ebből 103 százalékos mezőgazdasági növekedéssel számol.

Tisztelt Ház! A költségvetési mozgástér rögzítése után - ahogy mondani szokás - a lényeg már a részletekben van. Ennek kapcsán fontosnak tartom kiemelni, hogy a támogatások nagy részét a termelési és piaci támogatások teszik ki, és ezen belül 1999-re hangsúlyeltolódás történik a termelési támogatások javára.

Néhány gondolatot szeretnék mondani az úgynevezett intézményi garanciákról. Új lehetőségként jelenik meg egy 16 milliárdos összeg - amely az agrárhitelek 1999. évi lehetőségeihez kötődik - mint központi, a kiadási főösszeg 1 százalékán kívül, azon felüli állami garancia vállalását teszi lehetővé. Szintén új momentum az a biztosítékrendszer, amely intézményesen felülgarantálja az agrárágazatok területén megjelenő hitelgarancia alapítványi forrásokat is. Ugyancsak fontosnak, sőt szakmai szempontból rendkívül fontosnak tartom, hogy megmarad az úgynevezett tőkepótló hitelkonstrukció, illetve annak biztosítékrendszere, hiszen az ágazat talán legnagyobb gondja a krónikus tőkehiány.

(21.00)

Az intézményes biztosítékok közé sorolhatóak az átcsoportosítási lehetőségek, illetve az előirányzott maradványok egyik évről a másikra történő átvihetősége.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül fontosnak tartom kiemelni azt, hogy a költségvetési előirányzat keretein belül biztosítható forrásokat az ágazat azon szereplőihez, termékeihez kell eljuttatnunk, ahol a hatékony és versenyképes termelés, produktum teljesíthető. A szociális problémákat nem elsősorban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak kell megoldani, mert az más tárcák kompetenciája.

Tisztelettel kérem a kormány illetékeseit, hogy a támogatási rendszer részleteinek kidolgozásánál a fentieket vegyék figyelembe.

Köszönöm figyelmüket, és kérem a költségvetési törvény elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu