DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! "A kormány költségvetése sajnos ismét nem lett az ország költségvetése. Ez kár, nagy kár, sőt hiba." Mielőtt azt gondolnák ellenzéki képviselőtársaim, hogy eltévesztettem, hogy miért jöttem föl ide a pulpitusra, közlöm önökkel, hogy egy idézetet olvastam föl az elmúlt évi költségvetés vitájából, és Kádár professzort idéztem. A Kádár professzor úr által mondottakhoz még többször hozzá szeretnék nyúlni. A tízpercesre tervezett mondandóm után arról szeretném meggyőzni önöket, hogy ma ennél a vitánál egy ilyen tartalmú mondatot megfogalmazni, mint amit Kádár professzor úr az elmúlt évi költségvetés kapcsán megtett, azt gondolom, csak demagógiával lehetne megfogalmazni.

Mondandómat három kérdéskör köré csoportosítom. Először a költségvetést általánosságaiban kívánom elemezni, elsősorban a költségvetés újszerűségeire szeretnék rámutatni. Egy második gondolatkörben az Állami Számvevőszék által tett megállapítások közül néhányat - amit izgalmasnak vélek - szeretnék szóba hozni és az álláspontomat kifejteni. Egy harmadik gondolatkörben a költségvetés politikai üzenetéről, a prioritásokról szeretnék szólni.

Általánosságban a költségvetésről:

Azt gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy tökéletes költségvetés nincs, a tökéletességet úgy értve, hogy egy olyan költségvetés, amely a társadalom minden rétege, minden érdekcsoportja számára azonos módon biztosítana minden lehetőséget. Ugyanakkor sokszor tapasztaltuk azt az elmúlt tíz évben, hogy volt törekvés ilyen költségvetések készítésére, hogy kicsit adni mindenkinek, vagy azonos módon elvenni mindenkitől valamit. Ez a gondolkodás az elmúlt tíz évben jellemző volt a költségvetés készítésére. Ez az első olyan év, amikor ezzel a gondolkodással a kormányzat radikálisan szakít. Egy olyan költségvetés van előttünk, ami természetes módon az előző kormány költségvetési irányelveire is épít, és ez nem baj, ezt teljesen normálisnak tekintem. Ugyanakkor már megfogalmazza ennek az új kormánynak azokat a prioritásait, amelyeket a kormányprogramban már lefektetett.

Más megközelítésben azt gondolom, hogy ez a költségvetés az első olyan költségvetés tíz éve, ami már nem az átmenet költségvetése. Szakít azzal a rövid távú gondolkodással, ami az elmúlt tíz év költségvetését jellemezte, elismerve azt, hogy az elmúlt tíz évben persze a kényszerek olyan nagyok voltak, hogy igazán szárnyaló költségvetéseket csinálni se lehetett. Ma a lehetőség más, elfogadom Bauer képviselő úrnak azt az állítását, hogy ez is az örökség része, csak azt tenném hozzá, hogy nem feltétlenül csak az elmúlt három év örökségének része, hanem az elmúlt tíz év örökségének része; mert azt gondolom, hogy így teljesebb ez az állítás.

Azt gondolom, hogy erre a költségvetésre az is jellemző, hogy nem sok kicsi költségvetés fekszik itt most előttünk. Először találkozunk azzal, hogy a költségvetést, az államháztartás teljes rendszerét egyszerre tárgyalhatjuk, és ez se fordulhatott elő az elmúlt tíz évben. Hisz itt van előttünk az ország költségvetése, a tb-alapok költségvetése, az elkülönített állami pénzalapok jó része be lett emelve a költségvetésbe, és láthatjuk az államháztartás egyik alrendszerének, az önkormányzatoknak a költségvetési mozgáslehetőségeit is. Úgy is megfogalmazhatnám ezt a gondolatsort, hogy először van arra lehetőség, hogy az államháztartás preambulumában megfogalmazott számviteli alapelvek érvényesüljenek, amit az államháztartási törvény megkíván a teljesség, az áttekinthetőség és így tovább, nem sorolom, hisz képviselőtársaim tudják, hogy mi van ott a preambulumban megfogalmazva.

(18.30)

Még mindig az általánosok között egy megjegyzés: azt gondolom, a politika most először következetes. Akkor, amikor számunkra felemelő módon megválasztottuk a miniszterelnököt - másoknak ez esetleg nem volt ilyen felemelő pillanat -, akkor a kormányprogram elfogadásáról is döntöttünk. Akkor a személy volt reflektorfényben, és akkor még nem gondoltuk volna, hogy a kormányprogram is hangsúlyossá válik.

Ebben a költségvetésben a kormányprogram aprópénzre váltása megkezdődik, de ez csak az első lépés. Ebben lesz még négy év és talán több időnk arra, hogy ezt a kormányprogramot megvalósítsuk.

Az ÁSZ-véleményeire néhány mondatos reagálás: Nyikos László ÁSZ-alelnök úr a költségvetési bizottság ülésén úgy fogalmazott, hogy valamifajta magyar szabadalomról van szó, amikor az ÁSZ a költségvetést véleményezi. Arra utalt, hogy ez Európa országaiban általában nem gyakorlat. Azt gondolom - és egy új képviselő számára biztosan gondolom, hogy így is van -, az ÁSZ véleménye sokat segít abban, hogy a költségvetést az ember reálisan értékelje. Tehát ha magyar szabadalom is, én ezt hasznos szabadalomnak tekintem.

Az ÁSZ megemlíti azt, hogy a központi költségvetésben kell jóváhagyni a hiány finanszírozásának módját. Utal az Áht. 8. §-ára, 27. és 28. §-ára. Kétségtelen, ez van megfogalmazva az Áht.-ban, és úgy tűnik, hogy a költségvetési tervezet 4. §-a ezt nem teljesen elégíti ki, mert csak annyit mond ez a 4. §, hogy a pénzügyminiszterre bízza a hiány finanszírozásának módját, és azt az Áht. keretei között teheti.

Én a Pénzügyminisztérium álláspontját osztom e tekintetben. Ha ennél többet tennénk be a költségvetésbe, akkor már költségvetési titkokat fecsegnénk ki, és ez lehetőséget biztosítana a pénzpiac manipulálására. Ugyanakkor azt is elismerem, hogy az Áht. az én olvasatomban is ennél többet kívánna meg, csak életidegennek tűnik az Áht.-nek ez a megfogalmazása.

Az államháztartási törvény 36. §-a a kormány feladatává teszi, hogy terjessze be azokat a törvénymódosításokat is, amelyek megalapozzák a költségvetést. Harminckilenc ilyet sikerült beterjeszteni. Amikor felszólalásomra készültem, megnéztem, hogy a tavalyi költségvetésnél mennyi ilyen volt. Ott csak húsz-egynéhány volt. Tehát mi ezt sajnos - de más szempontból érthető módon - jelentősen túlteljesítettük. Tardos Mártont idézem, aki a költségvetési bizottsági vitában azt mondta, hogy sok dologba belekap ez a költségvetés. Nyilvánvalóan ennek is eredménye az, hogy sok helyen kellett törvényeket módosítani.

Nem osztom az ÁSZ azon véleményét, hogy ez önmagában jogbizonytalanságot eredményezne, vagy a törvények tekintélyét rontaná. Ez az állítás akkor lenne igaz, ha itt olyan módosítások történnének, amelyek a költségvetésnek csak a pillanatnyi érdekeit szolgálnák. Azt gondolom, ezek a törvénymódosítások nem ilyenek.

A költségvetés általános tartalékát az államháztartási törvény szerint a kiadási főösszeg 0,5 és 2 százalékában kell meghatározni. Ugye 19 milliárdot terveztünk, ez 0,54 százalék, és akkor itt a sokat vitatott 1,9-es zárolás kerül szóba, az ÁSZ véleménye kapcsán. Itt az ÁSZ úgy fogalmaz, hogy mivel az Országgyűlés rendeli el ezt a zárolást, a zárolás feloldásánál, ha úgy alakulnak majd a költségvetési elvárások, ahogy a kormány tervezte, akkor ezt az Országgyűlésnek kellene megtennie.

Óvatosan fogalmaz az ÁSZ, mert nem hivatkozik államháztartási törvényi helyre, hanem csak azt mondja, hogy így illene eljárni. A pontosság kedvéért itt azt azért el kell mondanunk, hogy az államháztartási törvény 38. §-a egyértelműen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy az általános tartalék felett a kormány rendelkezik. Tehát az államháztartási törvénynek megfelelően járunk el akkor, ha ezt a feladatot a kormányra bízzuk, és nem vonjuk az Országgyűlés kompetenciájába.

A központi beruházások kapcsán egyről szeretnék csak szólni. Itt viszont az Állami Számvevőszék véleményét osztom. Egy olyan beruházásról van szó, konkrétan a 6-os út fejlesztése - baranyai képviselőként érthető, hogy ezt említem. Az Állami Számvevőszék úgy fogalmaz, hogy a tavalyi évi költségvetés áthúzódó beruházásként, illetve egy majdani beruházás megalapozásaként tervezett erre forrásokat. Most ebben a költségvetésben ezt nem említi meg a törvénytervezet, az indokolásban nem szól róla, sőt még a zárszámadási törvénytervezet sem említette.

Nem lehet azzal elintézni a kérdést, hogy bizonyos célelőirányzatokban majd lesznek erre források. Azt gondolom, ha a költségvetés egy politikai dokumentum, politikai üzenete is van - és van -, akkor fontos, hogy ezeket a pici gesztusokat megtegyük azoknak, akik ezt nagyon várják. Mivel nem pluszforrásokat szeretnénk erre a 6-os útra fordítani, realisták vagyunk, és tudjuk azt, hogy csak a beruházás megalapozásának van lehetősége, de nagyon fontosnak tartanánk, ha ez megfogalmazva meg is jelenne a költségvetésben; ezért ilyen tartalmú módosító indítványokat tenni fogunk.

Elismerve egyébként elsősorban a kelet-magyarországi képviselők óhaját, hogy ezeket a kelet-európai régiókat, megyéket célszerű és kell fejleszteni - mindig is támogatni fogom dél-dunántúli képviselőként is -, azonban azt kérem képviselőtársaimtól, és kérem a kormány képviselőitől, hogy azért minden második mondatunkban utaljunk arra is, hogy Dél-Dunántúl azért nem olyan, mint a Dunántúl. Dél-Dunántúlra került a legkevesebb működő tőke, még kevesebb, mint Kelet-Magyarországra. Tehát ha a külföldi tőke bizalmát néhány mondatos fogalmazással, a költségvetésben tett néhány mondattal erősíthetjük, akkor ezt tegyük meg a dél-dunántúli régió fejlesztése érdekében is.

A harmadik gondolatkörre térve: a költségvetési bizottsági ülésen azt mondtam, hogy sok mindent lehet állítani erről a költségvetésről. Egy biztos, hogy ennek a költségvetésnek van arca: ha a költségvetés vázát nézzük, és a váza alatt nyilvánvalóan azt értem, hogy 5 százalék gazdasági növekedéssel kalkulál a kormány, más számítások szerint egy kicsit óvatosabban, 4 százalék növekedéssel is kalkulál; ha az államháztartási hiány mértékét 3,95 százalékra kalkulálja - megjegyzem, az idei költségvetés még 4,9 százalékkal kalkulált - akkor, amikor tudtuk azt, hogy az idei évben is jelentősen nő a gazdaság dinamikája. Választások évében voltunk, önök nem akartak a 4,9-nél lejjebb menni. Mi is választhattuk volna ezt a kényelmes megoldást. A jövő érdekében nem ezt tettük, hanem radikálisan igyekszünk leszorítani ezt a hiányt. Akkor amikor 10-11 százalék inflációval kalkulálunk, amikor a reálbérek növekedésének 2-3 százalékával kalkulálunk, nagy eltérésekkel, amikor a költségvetési elvonást 47 százalékról 45 százalékra kívánjuk csökkenteni, ezeket a tételeket értem én a költségvetés váza alatt.

Azt gondolom, ezen a vázon - kormánypártiak vagy ellenzékiek - még összeveszni sem tudunk. Amikor már azt mérlegeljük, hogy teljesülni tudnak-e ezek a számok, akkor már lehet vita köztünk. Mi azt gondoljuk, feszített ugyan a költségvetés bevételi oldala, de az teljesíthető, és a kiadások is reálisan vannak megtervezve. Itt már lehet persze vita köztünk, volt is vita köztünk a költségvetési bizottsági ülésen.

Mondandóm elején mondtam azt, hogy Kádár Béla terminológiájához, fogalmaihoz szeretnék visszatérni, bár megjegyzem, más mértékadó képviselőtársaim tavalyi megszólalásait is áttanulmányoztam. Az SZDSZ soraiban Tardos Márton, Bauer képviselő úr, Burány Sándor, Varga Mihály - most államtitkár, akkor még képviselő - elmondott szavait is.

Tehát visszatérve Kádár Bélához: Kádár Béla úgy fogalmazott tavaly, és ma is azt gondolom, hogy egy általános érvényű igazság, ami történt, nem feltétlenül csak a Horn-kormány hibájából, tehát én nem ezt állítom, hanem azt mondom, az elmúlt tíz év örökségeként a pénzügyi egyensúly megteremtése érdekében egy bizonyos társadalmi deficitet, ahogy ő fogalmaz, vagy nemzeti deficitet halmoztunk fel.

Mit értett ő ez alatt, és mit értünk mi ez alatt? Ez miben jelenik meg? Abban a tömeges elszegényedésben, térségek leszakadásában, soha nem látott népességfogyásban, a kultúra, az oktatás és az egészségügy drámai helyzetében; és az önök által is említett közbiztonság hiányát állapította meg a volt miniszter, tehát a közbiztonság nem létében mérhető ez a társadalmi deficit.

Mi az, amit csinálhat ez a kormány? Nyilvánvalóan ebben a szituációban, ha hosszú távon gondolkodik, ezt a deficitet, ezt a társadalmi deficitet megpróbálja oldani. Más módon fogalmazva, a jövő felélésének folyamatát kívánja megállítani akkor, amikor családokban gondolkodva alanyi jogúvá teszi a családi pótlékot, visszaállítja a gyest, gyermekek utáni adókedvezményt vezet be, a tandíjat eltörli, a tankönyvek áfáját csökkenti, a lakásépítés esetén bizonyos szituációban áfa-visszaigénylésre ad lehetőséget, illetékdolgok, és még sorolhatnám. De ebbe a körbe tartozik az is, amikor jelentősen növekednek az oktatás és a kultúra forrásai, s jelentősen növekednek a közbiztonság forrásai is.

Nincs idő itt részletekbe belemenni, ezért azt gondolom, ezek azok az állítások, és ezek azok a jelzések, ezek azok a konkrét tettek a költségvetésben, amelyekkel ezt a felhalmozott társadalmi deficitet akarjuk oldani és csökkenteni.

A nemzeti deficitről - megint Kádár Béla gondolkodásában maradva, és itt Tardos képviselő úr felszólalásához is visszanyúlok -: a költségvetési bizottsági ülésen azt mondtam, az elvitathatatlan, hogy a vállalati szektor jövedelmének növeléséről gondoskodik ez a költségvetés. Akkor, amikor a nemzeti deficitet oldani akarjuk, akkor ezt a módját választjuk. Mi hiszünk abban, hogy a vállalkozói szektorban, elsősorban a kis- és középvállalkozói szektorban ott hagyott több mint 100 milliárd forint beruházásokra fog fordítódni, tehát amit nem vontunk el a vállalatoktól. Itt a tb-járulék jelentős csökkentésére gondolok.

(18.40)

Vitatható persze, hogy ez beruházásokra fordítódik-e és ez szerkezetváltozást is eredményez. Mi hiszünk abban, hogy ez így fog történni, s ha ez így történik, akkor az a felhalmozott nemzeti deficit is csökkenni fog, ami szintén az elmúlt tíz év öröksége.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy egy hosszú távon gondolkodó kormány első költségvetését tárgyaljuk. Ez az első költségvetés megalapozza a következő évek gazdaságpolitikai mozgáslehetőségeit. A társadalom egészének érdekeit képviseli ez a költségvetés, és ugyanakkor a társadalom mikrorégióiban ott lévő családok érdekeit is maximálisan szolgálja.

Azt gondolom, amikor elkövetkezik a költségvetési végszavazás pillanata, akkor ellenzéki képviselőtársaim is csak remegő kézzel fogják megtalálni a "nem" gombot, kormánypárti képviselőtársaim pedig biztos, hogy jó szívvel szavaznak a költségvetésre.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu