DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem állom meg, hogy egy reagálással kezdjem; természetesen Surján úr egyik gondolatára reagálnék azonnal. Abban az időben a parlamentnek még jelentősége volt, amikor képviselőtársaink igenis kritikusan közelítettek a kormány álláspontjához, nem fegyelmezett pártkatonaként, hanem felelős országgyűlési képviselőként gondolkodtunk akkor is, és tesszük ezt most is. Ennek jegyében három témában szeretnék szólni. Egyrészt szólnék a költségvetésről általában néhány prioritását illetően, másrészt természetes módon szeretnék szólni a költségvetés agrárgazdasági és vidékfejlesztési összefüggéseiről, valamint harmadrészt néhány fontos, bár kétségtelenül részletkérdésről.

Ami az általánosságokat illeti, azt gondolom, hogy az Országgyűlésben az ellenzéki képviselők szerepe a költségvetési vitánál kettős: egyrészt kritikusak, másrészt - talán éppen azért, mert jóval kritikusabbak, mint kormánypárti társaik - ők tartják a valós tükröt a kormány elképzelései elé. Ezt azért kell elmondanom, mert néhány kormánypárti képviselőtársam hozzászólását hallgatva erősen él bennem az a gondolat, hogy sokan most döbbenek rá, mihez is adják a nevüket. Kérem, ne a tükörre haragudjanak, az önvizsgálatot végezzék el, és ők is inkább kritikusan közelítsenek a költségvetéshez! Nem mi tehetünk róla, hogy amit a tükör mutat, az időnként csúnya és időnként nemkívánatos még kormánypárti képviselőtársaink számára sem.

A másik kérdés: a költségvetés általános kérdései között ritkán szólunk arról, hogy mire is kapnak pénzt a pártok. Ebben a költségvetési vitában is aránylag kevés szó esett erről. Nem is azt hiányolom, hogy erről nem esett szó, hanem azt, hogy ez a költségvetés rejtetten, burkoltan, az állampolgárokat becsapva, hatalmas összegeket szán pártépítésre.

(12.20)

Ezt Mayer képviselőtársam a klientúra kialakításaként fogalmazta meg, és számosan szóltak erről mások is. Vessünk számot azzal, hogy ez nem más, mint burkolt párttámogatás! Ha megnézzük a korrupciós és a párttámogatásra ilyen értelemben felhasználható pénzeket, akkor meg kell látnunk, hogy bizony itt is bekövetkezett egy sajátos infláció.

Mai kormánypárti, hajdani ellenzéki képviselőink vezették be az ilyen célokat szolgáló pénzek mértékegységeként a "tocsik"-ot. Azt gondolom, hogy ha egy tocsik egy egység, akkor itt bizony infláció következett be, hiszen az egyik leginkább tetten érhető ilyen pártépítési pénz a földművelésügyi tárca gazdajegyzői hálózatának megszervezésére 1,5 milliárd forintot tesz ki. Ezen az alapon és ezek mértékét összevetve mondhatjuk azt, hogy úgy néz ki: két torgyán az egy tocsik.

Ha valakiben kételyek élnek a tekintetben, hogy valójában milyen célt fog szolgálni erre a bizonyos gazdajegyzői hálózatra rendelkezésre álló 1,5 milliárd, akkor ajánlom figyelmükbe, hogy egyrészt a normatív támogatásokhoz való hozzájutáshoz szükséges igazolásokat adják ezek az emberek, másrészt ugyanezek az emberek fogják ugyanezen pénzek felhasználását ellenőrizni. Azt gondolom - és utalok Torgyán miniszter úr minapi megjegyzéseire is ezzel -, hogy ami bekövetkezhet, az be is következik a politikában; amit a jog nem tilt, azt meg fogják csinálni. Ezért állítom azt, hogy ez a pénz semmi mást nem fog szolgálni, mint a Kisgazdapárt pártépítési feladatait.

Azt tehát tudjuk, hogy egy torgyán az két tocsik. A nagy kérdés az, hogy vajon 100 torgyán az mennyi? Ezt a nevet inkább nem mondom, de valószínűleg egy, a Fideszhez közel álló politikus, esetleg a Fideszben bent lévő politikus neve fog majd e dicstelen pénznemre kerülni, de körülbelül látható, hogy 100 torgyánnyi az az összeg, ami az agrárgazdaság, a vidékfejlesztés céljait szolgálja. Ez az összeg tehát, amivel a nagyobbik kormánypárt kifizeti a kisebbik kormánypártot, és ezzel az összeggel engedi rendelkezni. Hogy hogyan, arról majd még külön beszélnék.

Nem lényegtelen egy költségvetés tárgyalásánál, hogy milyen társadalmi rétegeket céloz meg az a költségvetés. Sok szó esett itt a nagypolgárokról mint a fiatal demokraták, a Fidesz-Magyar Polgári Párt legfontosabb társadalmi bázisáról, de talán kevesebb szó esett arról, hogy vajon a koalíciós partner milyen társadalmat épít, kikre számít. Talán e tekintetben árulkodó lehet Kávássy úr - egyik államtitkáruk - nyilatkozata, aki szerint: "A Torgyán család felfutása megfelel a középkori nemesi hagyományoknak. Ha nemességet kapott valaki, a rangemelésben sohasem csak egy ember részesült, hanem a nemességszerző rokonsága is. A magyar gyakorlatban - állítja - tehát az egyén felemelkedése lényegében az egész család felemelkedését jelentette, ami tehát a Torgyán családdal történt, az egyáltalán nincs ellentétben a magyar hagyományokkal."

Azt gondolom, hogy magukért beszélnek ezek a szavak, kár, hogy ezek nem hangzottak el a választás időszakában. Mindenesetre azt gondolom, hogy a kisgazdák maguk is meglepődnek ilyen nyilatkozatok hallatán.

Ami az agrárköltségvetést illeti, először is engedjenek meg egy idézetet. A mezőgazdasági bizottság június 30-ai ülésén hangzott el egy ismert személyiségtől: "Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény rendelkezéseit úgy ítélem meg, hogy valamennyiünkre kötelező. Ugyanakkor merem remélni, hogy az új FVM-nek több lehetősége lesz, mint amennyit ez az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény meghatároz. Úgy gondolom - mondta, aki eddig nem ismert volna rá: Torgyán József -, hogy a különböző pénzeszközök remélhetőleg lényegesen nagyobb lehetőséget adnak a fejlesztésre, mint amit az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény biztosít, noha hadd tegyem hozzá, az is egy jelentős előrelépés a korábbihoz képest."

Mindenekelőtt ezt a helyet is megragadom arra, hogy megköszönjem Torgyán úrnak, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló, egyébként éppen egy évvel ezelőtt kihirdetett törvényt jónak ítélte. Kár, hogy annak idején nem szavazták meg. De miniszterjelöltként úgy fogalmazott, hogy ezt be kívánják tartani.

Azt gondolom, hogy ezt kérte számon jó néhány, az agrárbüdzsét bíráló kormánypárti képviselői is a minisztertől, hogy vajon akkor miért nem tartja be, ha ilyen jónak ítéli ezt a törvényt. Ezt teszem szóvá én is a Magyar Szocialista Párt nevében.

Azt gondolom, hogy a költségvetési tervezet nem biztosítja a törvényben, vagyis az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben előírt mértékű támogatást. Nem segíti elő az agrárolló évenként érzékelhető mértékű záródását, nem csökkenti a hazai agrártermékek támogatási hátrányát, és egybemossa a versenyszféra támogatását a vidékfejlesztéssel és a szociális segélyezéssel.

Amikor ma hallgattam Font Sándor képviselőtársamat, fölmerült bennem az a kérdés: vajon milyen költségvetést olvasott akkor, amikor a mondandóját megfogalmazta? Hiszen ha ő meg akarja szavazni ezt a költségvetést, akkor a mondandója alapján valószínűsítem, hogy az egy másik költségvetés volt. Hiszen pont azok a hiányosságok, amiket ő remél elkerülni a jövő évi agrártámogatási rendszerben, azok, amelyeket most felsoroltam!

Mindazonáltal megállapítható, hogy maga a költségvetés előterjesztője sem tudja pontosan, mennyit szán az agrárgazdaság fejlesztésére. Igazából nem szeretnék számháborút vívni, de a kormány részéről valami ilyesmi zajlik, hiszen az FVM szerint kezdetben 164-ről, most valami 146-ról - a bizottsági ülésen megfogalmazódott 161 milliárd -, a bizottság fideszes szóvivője 159 milliárdról beszélt. Summa summarum: ha ennyi a bizonytalanság, valószínűleg nem is igazán tudják pontosan, mire és mennyit kívánnak költeni. Valószínűleg egyébként ez utóbbi felel meg a valóságnak.

Akárhonnan is nézzük, mindenképpen komoly veszélyt rejt azonban a mérték szempontjából, hogy - mint ahogy jó néhány éven keresztül - az idén is fenyeget az 1998. évre szánt pénzek el nem költésének veszélye. Súlyos hiba lenne, ha az 1998-ra rendelkezésre álló eszközök leszorítása árán próbálnák meg azt az 1998. évi bázist megteremteni, amihez viszonyítva vélhetően már teljesíthetők az agrártörvény követelményei.

A bizonytalan tartalmú költségvetési pénzekről nehéz tehát mit mondani. A mi megítélésünk szerint azonban legalább 20 milliárddal marad el az agrárcélokra szánt pénzek nagyságrendje attól, amit a törvény egyébként előírna.

A támogatások mértéke persze termékcsoportonként változatlanul más és más, de mintegy harmada-fele lesz az uniós országokban megszokott mértékű támogatásoknak, miközben az orosz válság rossz kezelése miatt a nehezen visszaszerzett piacokról is kiszorulunk, magyarán tehát jóval többet kellene például piacrajutásra fordítani. Itt szeretném megjegyezni, hogy a költségvetésbe beállított 11 milliárd forintos bevételnek semmilyen realitása nincs. Olyan virtuális pénz, ami persze arra alkalmas, hogy a százalékokat növelje, arra azonban alkalmatlan, hogy azokkal - nem lévén - tehát piacot szerezzenek.

A gazdák és gazdálkodók termelési céljai, valamint a vidéki térségek elhatározott fejlesztési céljai helyett jól érzékelhetően pártépítési célokból osztogatják az adófizetők pénzét. Álláspontunk szerint szakmailag mindenképpen indokolt a fejlesztésre többet fordítani, a beruházások nagyobb mérvű - az előterjesztéshez képest legalább 15 milliárd forinttal több - támogatására lenne szükség a következő esztendőben, hogy az a lendület, amiről egyébként időnként kormánypárti képviselőtársaink is elmondják, hogy létezik, megmaradjon a jövőt illetően.

Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló hatályos törvény arra kötelezi a kormányt - és a gazdák is azt várnák a költségvetéstől -, hogy az állam támogassa, hogy a termelők többet, jobbat és jövedelmezőbben termelhessenek. A kormány mostani javaslata azonban azt várja el, hogy kevesebbet termeljenek, mindegy, hogy hogyan, és mindegy, hogy mennyiért; persze ideológiailag időnként nem mindegy, hogy kicsoda. E technika következményeit a búzaválság kezelésekor mindannyian megtapasztalhattuk: a pénzt lényegében elköltötték, a búza pedig a gazdák nyakán maradt.

(12.30)

Sokan állítják azt, hogy a Magyar Szocialista Pártnak az fáj, hogy a Kisgazdapárt és a kormány a családi gazdaságokat támogatja. Ezt határozottan cáfolom - helyes a cél! De nem elég jót akarni, azt jól is kell akarni: azok a technikák, amelyek természetesen nem a költségvetésben, hanem egy, ma még sehol nincs agrárkoncepcióban léteznek, nem a családi gazdaságok tényleges hátrányának a ledolgozását, hanem a válságról válságra való bukdácsolást fogják elősegíteni.

Azt gondolom, a számháború oda vezetett, hogy a vidékfejlesztés céljaira szánt eszközök rendeltetése elbizonytalanodott, miközben az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán is helyénvaló a vidékfejlesztés és az agrárkérdés egységes kezelése; úgy gondolom, ennek az egyesítésnek a vidékfejlesztés vallotta a kárát.

Ami néhány részletet illet, ez a költségvetés a hangos tagadás és a csöndes igenlés költségvetése. Tagadja, hogy bármily, az előző kormány időszakában elfogadott törvény végrehajtása fontos lehet, így egyetlenegy fillért nem tervez be az állatvédelmi törvény végrehajtására. Ez - mivel más ilyen előterjesztés nincs - január 1-jével hatályba lép; nagyon sok feladat jár vele!

Tervezik elhalasztani egy esztendővel az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény hatályba léptetését. Újabb egy év zavar? Ettől még inkább tönkremehet az agrárgazdaság! Azt gondolom, ma már nem hozhatók be azok a hátrányok, amelyek az elmúlt három hónapban összegyűltek, valóban később léphet csak hatályba a törvény, de a végrehajtási rendeleteket jóval előbb ki kell adni.

El akarják venni a mezőőri szolgálatoknak szánt állami pénzeket. Örömmel hallottam, hogy mintha ellenkező hírek is terjengenének mostanában. Ha ez már eléretett, akkor nem volt hiábavaló ez a bizonyos vita a költségvetésről.

Azt gondolom tehát, hogy ezek a hangos nemek mind egy irányba mutatnak, párosulva azzal, hogy szavakban nem mondják ki, hogy nem hajtják végre az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt: hogy nemet mond ez a kormány az európai integrációra, nemet mond az ország modernizációjára; igent mond a nagypolgárok és az új arisztokrácia további gazdagodására, és igent mond arra, hogy legyenek egyre többen szegények. Azt gondolom, felelős országgyűlési képviselő ezekre az értékekre a költségvetés kapcsán igent nem mondhat, ezért nem fogjuk támogatni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

Forrás: parlament.hu