DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Font úrnak mondom: nekem csak azzal van bajom, hogy hová akarják áttenni ezeket a gazdászokat, nem azzal, hogy vannak avagy nincsenek. Megjegyezem: idén csak 800 milliót kapott erre a célra az Agrárkamara.

Csurka úr, én nagyon figyeltem... (Csurka István üres képviselői székére pillantva:) Ja, persze, ha kimegy meg bejön, úgy nehéz... - de én olyasmit nem mondtam, hogy 40 milliárd. Én ennél sokkal többet mondtam, ha összeszámolja. Azt azonban meg kell mondanom, hogy eléggé kínos lenne ebben az országban, ha a parlamentben csak azok szólhatnának, akik bárhol, bármikor kaptak valakitől 28 milliót. Azt gondolom tehát, hogy a demokráciához hozzátartozik, hogy elmondhassam a véleményemet.

Gyimóthy képviselőtársamnak: osztom az álláspontját a tekintetben, hogy meglehetősen kiüresedtek a viták, a kormánypárti képviselők tökéletesen csöndben hallgatják végig a hozzászólásokat. Ez a csönd időnként egyébként a meglepetés csendje, annak a csendje, hogy nem ilyen lovat akartunk; ezért is mondtam, amit mondtam, a tükörről. Felvetette azt - korábbi életemre is hivatkozva -, hogy ki gátolt meg bennünket bármiben is. Én persze nem szeretném lebecsülni azt a vitát, ami a kormány és a kormánypárti képviselők között az agrárügyeket illetően valóban volt, aminek a végére csak 1997-98-ban jutottunk, és hogy akkor lett eredménye, azt még maga Font Sándor képviselő úr is elismerte.

De azért emlékeztetném Gyimóthy urat arra, hogy milyen dicstelen játékot űzött a Független Kisgazdapárt és képviselőcsoportja például akkor, amikor a termelők gabonafelvásárló és -feldolgozó szervezetekkel való ellátása céljából a privatizációs törvény szövetkezeti privatizációs akcióját a Magyar Szocialista Párt, egészen pontosan én beterjesztettem. Azt gondolom, a válsághalmazt nem rendeletekkel, illetve nem harminccal, hanem egy jóval lehet igazából kezelni.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu