BALCZÓ ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram egyik legfontosabb célkitűzése volt a kiegyensúlyozott, biztonságos körülmények megteremtése annak érdekében, hogy a családok betölthessék hivatásukat. "A család éltető ereje nélkül mind az egyén, mind a társadalom könnyen sebezhetővé, kiszolgáltatottá válik. Ezért fontos, hogy a családok tudják, érezzék, érzékeljék, hogy a polgári koalíció kormányában őszinte szövetségesükre lelhetnek." - eddig az idézet. A célokkal egyet is lehet érteni, és most a benyújtott törvényjavaslat értékelésének egyik nézőpontja lehet, hogy vajon mennyiben teljesíti ez a törvényjavaslat a megfogalmazott célt.

A Magyar Igazság és Élet Pártja számára azonban ennél fontosabb annak vizsgálata, hogy ez a törvény eredményes eszközt ad-e számunkra a tragikus népességfogyás megállításához, hiszen XXI. századi megmaradásunknak ez kulcskérdése. 1981 és 1997 között 570 ezerrel csökkent a népesség, 1997-ben kevesebb, mint 100 ezer gyermek született, az aktív népesség aránya egyre csökken - ezek mind nehezen megváltoztatható, tragikus mutatók.

Természetesen a több gyermek vállalása nem kizárólag és talán nem is elsődlegesen anyagi kérdés. Nyilván családszeretet kérdése, érzelmi alapú vagy akár valláserkölcsi kérdésként is kezelhetjük. Azonban az államnak az a feladata és az is feladata, hogy olyan családpolitikai feltételeket teremtsen, hogyne jelentsen súlyos áldozatot, életszínvonal-csökkenést a mai helyzetben legfontosabb feladat: a gyermek vállalása. A szociális védőhálót, az oly sokat emlegetett szociális védőhálót is ki kell építeni, hogy ennek hiányában a családi juttatás ne legyen a társadalom perifériájára szorult és onnan nehezen visszatérő rétegek megélhetésének a legfőbb forrása.

A törvényjavaslatot a MIÉP elfogadásra javasolja, de mint első lépést; nem tekintjük ünnepelhető családtámogatási reformnak. Ha beülünk egy időgépbe, nem kell nagyon visszamenni ahhoz, csak az 1995 előtti időszakra, hogy lássuk: az ellátási formák a mostanihoz képest még bővebbek voltak, a családi pótlék reálértéke nagyobb volt, létezett a gyermekgondozási díj. Tehát ha röviden akarom értékelni, akkor jelenleg az 1995 előtti rendszer részbeni visszaállításáról van szó, amit természetesen az elmúlt évek helyzetéhez képest támogatunk, és örülnünk kell neki.

Mi a véleményünk a javaslatról mint joganyagról? Feltétlenül hasznosnak és előrelépésnek tekintjük, hogy most önálló törvény foglalkozik a családtámogatásokkal, követhetően, a hatásköri viszonyokat is világosabban tisztázva.

A bizottsági vitákban a legélesebben felmerülő kérdés az volt, hogy a támogatások alanyi jogon járjanak vagy rászorultsági elven. Az oktatási bizottságban is ez volt a legélesebb vita alapja, és a kisebbségi véleményt tolmácsoló MSZP-s képviselőtársunk is erről a kérdésről beszélt. Abban azonban tévedett, amikor azt említette, hogy az ellenzék egészében elutasította az alanyi jogosultságot - a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselője ezt támogatta! Azért fogadható el ez a tévedés a kisebbségi vélemény előadójától, mert nem vett részt a bizottság ülésén, nem volt jelen. (Derültség a Fidesz padsoraiban.)

Visszatérve a tartalmi kérdéshez: arra, hogy alanyi jogon járjon vagy sem, néhány adatot lehet - természetesen pro és kontra - felhozni. A családi pótlék alanyi jogon jár Ausztriában, Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Luxemburgban, Németországban, Portugáliában és Svédországban.

(13.00)

Gazdag és kevésbé gazdag országokban eltérő módon veszik figyelembe az életkori határokat, tankötelezettséget: van, ahol 16 évig, van, ahol 27 évig jár, mindenesetre Európában az alanyi jogosultság ezek szerint gyakorlat.

Ugyanakkor természetesen komoly érvek szólnak a rászorultsági elv mellett is. De a Magyar Igazság és Élet Pártja ezt a kérdést most nem egy elvi kérdésként tudja kezelni, hanem azt kell megnézni, hogy az a rászorultsági elv, ami az elmúlt négy évben érvényesült, hogyan látta el a feladatát, hogyan funkcionált. Nem tudunk olyan rászorultsági elvet támogatni, amelyik a rászorultaknak jelentős csoportját kiszorítja a támogatásból, ugyanakkor azt sem mondhatjuk el, hogy rendkívüli mértékben megemelte az igen rászorultak támogatását. Én nem szeretek állandóan visszatekinteni, de számomra kicsit disszonáns, hogy itt nem sajnálatosnak tekintik azt a mostani várható juttatást a családi pótlék tekintetében, hogy a reálérték csökken, hanem egy számonkérés hangzik el, holott 1994 és 1998 között a családi pótlék emelésére egy ízben került sor. (Béki Gabriella: Kétszer!)

A másik kérdés, hogy vajon a jogosultság megállapításához a rászorultsági elv esetén rendelkezésre állnak-e számunkra megfelelő adatok a jövedelemről. Ma a magyarországi helyzetben a fekete-, szürkegazdaság ismeretében ki-ki személyes példáit is ismeri annak, hogy a ténylegesen, papíron és bevallásban kimutatott jövedelem jórészt nem esik egybe a család tényleges jövedelmével. Tehát ezért is mi az alanyi jogosultságot támogatjuk, ami egyben erkölcsileg is annak elismerése, hogy a társadalom számára a gyermekvállalás rendkívül fontos - és hol lenne ez lényeges máshol, mint ma Magyarországon az ismert népességi helyzetben?!

A másik vitatott kérdésről itt már sokan szóltak, ezért csak röviden térek ki rá: helyes-e, hogy a családi pótlék iskoláztatási támogatássá alakul? Igen, azért helyes, mert itt semmiképpen nem kerül sor egy támogatás elvonására, hanem csupán annak biztosítására, hogy a jelzett célra kerül majd felhasználásra.

Azonban az iskoláztatási támogatás kapcsán egy súlyos hiányosságot is meg kell hogy említsünk. Az iskoláztatási támogatás jár a tankötelesnek, illetve a törvény szerint a már nem tankötelesnek, de közoktatási intézmény tanulójának, aki a 20. életévét még nem töltötte be. Ez egy súlyos megkülönböztetés, és a közoktatási törvénnyel ellentétes, hiszen a közoktatási törvény szerint a nappali rendszerű iskolai oktatásban alapesetben az utolsó évfolyamot a 22. életévben lehet megkezdeni, ez csak az alapeset; ha egy fiatal az általános iskola első osztályát 7 éves korban kezdte, vagy pedig több évfolyamos szakképzési osztályban vesz részt, akkor ez a kor 23 év, fogyatékos, vagy tanulási nehézséggel küzdő esetében pedig 25 év.

Ez tehát azt jelenti, hogy a 20. életévben történő korlátozása a támogatásnak egy súlyos diszkrimináció. Az az eset fordul elő, hogy az iskolapadban egymás mellett ülő két fiatal közül az egyik azért nem kapja meg az elvileg alanyi jogon járó támogatást, mert nem 6, hanem 7 éves korban kezdte el az általános iskolát. Ezt mi nem is egyszerűen hiánynak tekintjük, hanem olyan tévedésnek, amelyre feltétlenül módosító javaslatot nyújtunk be.

Visszatérve a leglényegesebb tartalmi részhez, amit úgy fogalmazhatnék meg, hogy a támogatások pénzbeli összege, vegyük sorra: a gyermekgondozási segély az öregségi legkisebb nyugdíjjal megegyező. Hogy ez része lehet-e a gyermeknevelési támogatással együtt egy úgynevezett főállású anyaság intézményének, itt ellent kell mondanom Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársamnak, hiszen amikor annak idején a Magyar Igazság és Élet Pártja fölvetette a főállású anyaság intézményének fontosságát, akkor itt nem önmagában egy jogi keretet hangsúlyozott, hanem az elnevezés tartalmára is gondolt, hogy az az anya, szülő, aki ellátja a legfontosabb feladatát, a gyermekei nevelését, az anyai feladatát, akkor megfelelő feltételek biztosítása mellett - például a gyermeknevelési támogatásnak megfelelő három gyermek nevelésekor - számára a társadalom anyagilag is meg kell hogy adja azt az elismerést, ami valóban, ahogy ebben a törvényben szerepel, a megélhetés alapja kell hogy legyen.

Tehát főállású anyaságról csak akkor beszélhetünk, ha az ehhez tartozó juttatás ezt természetesen ki is fejezi. Itt számunkra nem a terminológia a fontos, hogy hogyan nevezzük, hanem nagyon bízunk abban, hogy ez a bizonyos gyermeknevelési támogatás - amely a harmadik évtől a gyermek nyolcadik évéig tart, három kiskorú gyermeket nevelő anya számára -, valóban ilyen tartalommal is meg lesz töltve. Hogy az elképzelés talán nem abszurd, jelzi, hogy az országgyűlési határozat szavazásakor a MIÉP módosító indítványát a főállású anyaság intézményéről 116-an támogatták.

A gyermekgondozási díj bevezetését támogatjuk. Igen, tudjuk, hogy ez azt jelenti, hogy ebben az ellátási formában jövedelemviszonytól függően különbség van. Természetesen akkor tudjuk támogatni, ha a jövedelmi viszonytól független ellátások szintje emelkedik, de ha egy kormány erős középosztályt akar létrehozni, és ennek a gyarapodását akarja elősegíteni, akkor ehhez hozzátartozik és el kell fogadni egy olyan ellátási formát, amely a jövedelemtől is függ, mert tudomásul kell venni, hogy van egy olyan réteg, amely a gyermekvállalás során azzal is számol, hogy jelentős mértékben az életszínvonala csökkentését nem akarja vállalni. Mint említettem, nem kellene, hogy az anyagiak a gyermekvállalás elsődleges szempontjai legyenek, de nyilvánvalóan a mostani tragikus helyzetben ennek figyelembevételére is szükség van.

A családi pótlék és az iskoláztatási támogatás összege sajnálatos módon reálértékéből veszíteni fog, és ha megnézzük, hogy más oldalról ez a réteg kap-e adókedvezményben kompenzációt, azt kell látnunk, hogy nem.

Ha egy összesítő adatot nézünk, hogy 1999-ben mennyivel fordít többet az állam családtámogatásra, mint 1998-ban, a szám a következő: 160 milliárd forintról 183,8 milliárd forintra növekszik, vagyis 14,8 százalékkal. Ha figyelembe vesszük az infláció mértékét, és figyelembe vesszük általunk támogatott más kiemelt területek 26-27 százalékos támogatásnövelését, akkor azt kell mondjuk, hogy ebben az évben, 1999-ben a források tekintetében nem tekinthető kiemeltnek ez a támogatási növekedés, miközben a törvényjavaslatban foglalt eszközrendszerrel egyetértünk.

A törvényjavaslat indoklásának következő, utolsó bekezdése: "A törvényjavaslat a vonatkozó országgyűlési határozatnak megfelelően csak azokat az intézkedéseket tartalmazza, amelyek bevezetésének feltételei már a jövő évben megteremthetők. A kormány programja azonban a családok támogatási rendszerének fejlesztése érdekében további célkitűzéseket határoz meg, amelyek megvalósítása a következő évek feladata lesz."

Ebben bízva és ennek teljesítését figyelve támogatja a Magyar Igazság és Élet Pártja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu