CSEH SÁNDOR (MIÉP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az 1992. évi LXX. törvény szabályozza az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a megtorlás következtében megrokkantak nemzeti gondozásba vételét és szociális-egészségügyi juttatását. Mint ismeretes, a testi, érrendszeri, idegi, csontrendszeri sérülések, a börtönviszonyok következtében gyakori tuberkulózis, emésztőrendszeri elváltozások, esetenként kemizálás következményei is előfordulnak az orvosi elbíráláskor a jelentésekben.

Az érintettek 50-100 százalékos rokkantak, számuk az elmúlt öt évben a nagy mortalitás következtében ezerről ötszáz fő körülire csökkent, és rohamosan tovább fogy. Fokozott gondozásra szorulnak az élők. Ezt az ellátást évente kormányrendelettel szabályozták, de eltérően a nyugellátástól, csak évente egyszer, és egyre kedvezőtlenebbül. Esedékes lenne a megemelkedett gyógyszer- és ellátási költségek miatt is egyszeri, rendkívüli emelés, amíg van kinek. Tájékozódásunk szerint a jelenleg folyósított alacsony összeg 13 500 forint. Az állam számára az ellátásemelés nem jelent különkiadást az említett halálozási gyakoriság és az érintettek számának gyors csökkenése miatt. Egészségügyi otthonban történő elhelyezésük jelentősen többe kerülne a fenti összegnél.

Történelmi hagyománya van az országban annak, hogy a szabadságharc rokkantjait, nyugdíjasait más módon is ellátják. Trafik- és bazárnyitási és adómentességi engedélyt kaptak, múzeumban alkalmazták őket, illetve képzettségüknek megfelelő állami munkát kaphattak, a közintézményeket és a közlekedést díjmentesen használhatták s a többi. Állami intézményekben alkalmazási előnyük volt, hogy öregkorukban jövedelmüket kiegészíthessék. (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.)

A sajátos helyzetben milyen módon történik a gondoskodás? Van-e lehetősége a közeljövőben a legalacsonyabb nemzeti gondozási díjak egyszeri, kiemelt megemelésének?

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu