DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ezt az ötnegyedórás izgalmas szópárbajt végighallgatva nagy a csábítás bennem, hogy még én is sok megjegyzést tegyek hozzá. Ha itt lenne még Selmeczi Gabriella politikai államtitkár kisasszony, akkor természetesen a kórházi kapacitástörvény kapcsán szóba hoznám azt is, hogy talán megvitathatnánk a burundi pénzügyminiszter reggelijét is, mert ő annak idején erről sok hévvel beszélt itt, a tisztelt Országgyűlés színe előtt. De nem szeretném ezt a kérdést most részletezni.

Annyit hadd jegyezzek meg még a szópárbaj első időszakának a megszólalóival kapcsolatban, hogy 1997-ben több mint fél évig zajlottak fórumok civil szervezetekkel, szociális partnerekkel a nyugdíjreform kérdéseiben. És az a sokat citált, Érdekegyeztető Tanácsban kötött megállapodás először valóban 14 százalékot tartalmazott mint egy 1999-re tett nyugdíjemelési ajánlatot, infláció plusz 1 százalékot, de hozzáteszem, hogy benne volt ebben az a mondat vagy az a szó is, hogy legalább 14 százalékot - legalább 14 százalékot.

A további viták során, nem utolsósorban itt a parlamentben, a különböző nyugdíjasszervezetekkel lefolytatott vitában alakult aztán ki az a mérték, amelyet a törvény is rögzített. Úgy gondolom, hogy választási kampányfogásnak minősíteni ezt a parlamenti vitában formálódott, törvénnyel szentesített, és nem csupán 1999-re, hanem hosszú évekre, több ciklusra előre megszabott mértéket, bizonyos értelemben a parlament lejáratásának is tarthatnám, és semmilyen módon nem tartom szerencsésnek, hogy ilyen értelemben beszélünk erről az 1997. évi LXXXI. törvényben megszabott nyugdíjemelési rendről, annak a technikájáról.

Tisztelt Országgyűlés! Az előző vitával kapcsolatban azt is el kell mondanom mindazoknak, akik a nyugdíjreformot ültetik a vádlottak padjára, hogy azt a kérdést is fel kell tenni nekik, és talán nekünk is ezen az oldalon, hogy amikor a többpilléres nyugdíjrendszer új szereplőit ezekkel az intézkedésekkel elbizonytalanítja a kormány, akkor valóban gondolnak-e arra, hogy miből fogjuk majd finanszírozni a nyugdíjellátást 2009-ben, vagy 2013-ban, ha és amennyiben kapkodó intézkedésekkel, elbizonytalanítással most esetleg arra késztetjük a második pillért, a magánnyugdíjpénztárak szereplőit, hogy, mondjuk, visszavonuljanak, és ne vállalják azt a felelősséget, amelyet a törvény rájuk rótt a tavalyi nyugdíjreformban.

Én azt gondolom, hogy ez is egy nagyon nagy felelősség, és a kiszámíthatóság mint érték veszélyeztetése kérdését is fel kell tennünk mindazoknak, akik most, ha úgy tetszik, rövid távú értékek, érdekek oltárán kívánják az intergenerációs szolidaritás értékét megkérdőjelezni.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslat alapvetően három súlyponti kérdést érint. Egyrészt érinti az özvegyi nyugdíj alkotmányossági problémáinak a megoldását, érinti a nyugdíjemelés garanciális elemeit, és érinti természetesen a jövő évi nyugdíjemelés kérdéseit. A javaslat többi része - és terjedelmét tekintve valóban a leghosszabb része - kodifikációs hiányosságokat pótol, illetőleg talán úgy is fogalmazhatnám, hogy a bürokrácia nyomásának engedveolyan elemeket tartalmaz, amelyek túlnyomó része jogértelmezéssel kiváltható lenne. Úgy látom, hogy ezek a módosítások nem javítják a törvény alkalmazhatóságát, csak az ügyintézők kreativitását igyekeznek pótolni.

Ami az özvegyi nyugdíj alkotmányossági kérdéseit illeti, valóban az 5/1998-as alkotmánybírósági határozat egyértelmű követelményként rögzítette azt, hogy a saját jogán nyugellátással nem rendelkező özvegyek tekintetében kellő felkészülési időt kell biztosítani, és a felkészülés időtartama alatt az 50 százalékos mértékű özvegyi nyugdíjat kell számukra biztosítani.

(20.10)

Ezt a mondatot azért kell visszaidézni, mert itt már több hozzászólásban elhangzott az, micsoda hatalmas vívmány az, hogy most akkor 20 százalékos mértékről 50 százalékos mértékre növelik az özvegyi nyugdíjat. Szeretném jelezni, hogy ez a társukat elvesztett embereknek csak egy kis részét, kis szeletét érinti, az Alkotmánybíróság döntése rájuk vonatkozik, és egyáltalán nem valamennyi özvegyre.

Itt azonban az a kulcskérdés: mit értünk az alatt, hogy életkorára tekintettel tőle már nem várható el a saját jogú nyugellátás megszerzése? A javaslat indokolása a hivatali szempontok szerint közelít ehhez a kérdéshez. Az ajánlott megoldás ugyan érthető, de nem biztos, hogy elfogadható, ugyanis a tervezet a lehető legolcsóbb és legegyszerűbb változatot javasolja, nevezetesen: tíz év felkészülési időt biztosít azzal, hogy 2009. január 1-jéig engedi az 50 százalékos özvegyi, illetőleg szülői nyugdíj megállapítását. Ez a megoldás véleményem szerint így, önmagában nem elégíti ki az alkotmánybírósági határozat követelményeit, tekintettel arra, hogy a teljes összegű, saját jogú öregségi nyugdíj megszerzésének a minimális szolgálati ideje 20 év. Tehát ha korrekció történik az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően, akkor érdemes lenne valóban teljeskörűen kielégíteni az Alkotmánybíróság által megszabott követelményt.

Ami a nyugdíjemelés garanciális elemeit illeti: a tavaly meghozott törvény 62. §-a foglalja össze a nyugdíjemelés szabályait a 2001 utáni időkre is. A tervezet csak az 1999-re szóló rendelkezéseket változtatja meg. Ez igaz, a kérdés azonban az - hallgatva és figyelve az elmúlt hónapok vitáját is -, hogy a 2000-től esedékes nyugdíjemelési metodikát vállalja-e a kormány, vagy arra kell felkészülni, hogy minden tárgyév előtti időszakban megváltoznak majd a már most ismert szabályok, hogy minden évben lefolytatjuk ezt a méltatlan vitát itt, a parlamentben, amely vitát, úgy gondoltam, a tavaly meghozott törvénnyel végképp átadtunk a múltnak. Én tehát örülnék, ha a kormány nyilatkozna arról, és egyértelműen állást foglalna, hogy a 62. §-ban foglalt garanciákat a továbbiakban meg kívánja-e változtatni, és milyen irányban kívánja megváltoztatni, még abban az esetben is gondolkodva, hogy az előirányzott nyugdíjemelési mértékek az öregek számára kedvezőek lennének.

Az 1999. évi nyugdíjemelés kérdéseit, a törvény legneuralgikusabb részét, 11. §-t már nagyon sokan érintették, én magam is szóltam róla a társadalombiztosítási költségvetési vita kapcsán, úgyhogy erről csak nagyon röviden beszélnék. Az biztosnak látszik, hogy a 32 ezer forint feletti nyugdíjak csak 11 százalékkal nőhetnek, és ez csak akkor teljesíti a reálérték megtartását, ha jövőre a fogyasztóiár-növekedés valóban csak 11 százalékos lesz. Ilyen értelemben tehát azt kell mondanom: a kormány még azt a korábbi ígéretét sem teljesíti, hogy egy minimális, 2-3 százalékos reálérték-megőrzés valóban eljut minden nyugdíjashoz.

Az a véleményem, hogy ez a javaslat súlyosan rontja a biztosítási elvet, továbbviszi azt a folyamatot, amelynek eredményeként a nyugdíjpiramis lelapul, és megint el kell mondanom azt is, amit már többször felvetettünk itt a vitában, hogy az a körülmény, miszerint a nyugdíjak nem a most még hatályos rendelkezés szerint emelkednek, hanem annál - átlagosan is - várhatóan 5-6 százalékkal kisebb mértékben, nem tekinthető majd egyszeri veszteségnek; a következő években a nyugdíjemeléseknél a nyugdíjbázis alacsony szintje többszörösen halmozódó veszteségeket fog eredményezni.

Nem azt kifogásolja a szocialista frakció, hogy a legalacsonyabb nyugdíjak a többinél jobban nőnek, hiszen ilyen javaslatot mi magunk is előterjesztettünk szeptemberben, akkor, amikor vitanapot tartottunk (Dr. Avarkeszi Dezső: Így van!), sőt önálló indítványt is benyújtottunk ebben a tárgykörben. Azt azonban nem tartjuk tisztességesnek, sőt jogtalannak tartjuk, hogy ezt a nyugdíjasok többségének rovására kívánják megvalósítani. Úgy gondolom, a legnagyobb baj az a nyugdíjasok és a leendő nyugdíjasok számára, hogy a jövő válik kiszámíthatatlanná, hiszen az emelési szabály megváltoztatásával elkezdődik a nyugdíjreform egészének a felülvizsgálata, amelynek lopakodó megnyilvánulásával már találkoztunk, amikor a magánnyugdíjpénztár-tagok nyugdíjjárulékát puccsszerűen megemelte a kormánypárti többség. Én azt gondolom, ez az a bizonyos út, amelyre nem lenne helyes rálépni.

Végül hadd hozzak még szóba néhány alkotmányossági problémát is, a teljesség igénye nélkül - az az igazság, hogy az alkotmányossági problémákat igen hosszan lehetne sorolni az egyébként nem túl terjedelmes törvényjavaslattal összefüggésben. A javaslat 2. §-a valójában az eredeti törvény 12. § (2) bekezdésében foglalt öregségi teljes nyugdíjra vonatkozó garanciát csökkenti, a törvény szerint ennek a legkisebb összege ugyanis a 12. § (3) bekezdésében meghatározott mérték. A javaslat szerint viszont, ha a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset nem éri el ezt a mértéket, akkor nem az itt meghatározott mértékkel, hanem a tényleges átlagkeresettel azonos a nyugdíj. Ez az adott körben az öregségi teljes nyugdíjak legalacsonyabb összegének viszonylagos csökkentéséhez vezet a törvény eredeti szabályához képest.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jogszabályban ígért ellátások jogszabállyal való csökkentésének alkotmányos korlátjaként külföldön ismerik az úgynevezett bizalomvédelmet, amely része a jogbiztonság alkotmányos elvének. Ugyan nálunk ezt a szempontot az alkotmánybírósági ítélkezés eddig még nem fogalmazta meg, de lehet, hogy a törvény kapcsán van esély arra, hogy ezt megtegye, és ennek fényében a javaslat 2. §-ában foglalt elképzelés alkotmányossága vitatható.

A javaslat 3. §-a gyakorlatilag kedvezőbb helyzetet teremt egyes csoportok számára azon az alapon, hogy bizonyos pénzbeni ellátásokat esetükben keresetként kell figyelembe venni. Vitatható ez a megoldás is, valamely ellátás vagy keresetként jön számításba, vagy nem. Nehezen indokolható, hogy a helyzetüket tekintve egyébként igen sok hasonlóságot mutató csoportok némelyike miért kerül kedvezőbb elbírálás alá, mint a tőle esetleg éppen elmaradó másik személyi kör.

A legneuralgikusabb 11. §-ról már szóltam. Az egyáltalán nem logikus alkotmányossági szempontból, hogy a nyugellátás emelésének összege a feltételezett inflációhoz, illetve egy abszolút számhoz igazodjon. Ezen túlmenően ezen neuralgikus 11. § (1) bekezdésével kapcsolatban is felvethető a jogszabályban ígért mérték csökkentésének alkotmányossági problémája. Itt is kérdéses a bizalomvédelem már említett követelményének a megvalósítása.

(20.20)

Ugyanezen 11. § (2) bekezdése egy olyan önálló alkotmányossági problémát is felvet, amelyet egyébként a jogalkotási törvény alapján kell most szóba hozni, hiszen ez a törvény éppen a jogállami jogbiztonság erősítése érdekében szigorú előírásokat ad a felhatalmazások tekintetében. Az eredeti törvénynek a javaslat által nem érintett 62. §-a az ellátási mértékek változtatásának, növelésének a tekintetében nagyon pontos feltételeket állapít meg. Ehhez képest ez a bekezdés valójában általános felhatalmazást ad a kormánynak, ami tehát a jogbiztonság alkotmányos elvét önmagában is sérti.

Tisztelt Országgyűlés! Előrehaladott az idő és még sokan akarnak szólni. Az órára nézve önmérsékletet szeretnék tanúsítani, pedig még több paragrafussal kapcsolatban hasonló alkotmányossági kifogásokat lehetne említeni.

Az elmondottak alapján azt gondolom, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot vissza kell utasítani. Vissza kell utasítani, mert sérti a nyugdíjasokat, mert megbontja a nyugdíjbiztosítás logikáját, de ezen túlmenően alkotmányellenes is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu