DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A családtámogatásról szóló törvényjavaslat a gyermekneveléshez kapcsolódó állami pénzügyi támogatás rendszerét új alapokra helyezi, és mint azt kifejezi és az indokolásában meg is fogalmazza, kifejezetten abból a célból, hogy egyrészt ezzel elősegítse a népesedéspolitikát, másrészt pedig egyenlőséget teremtsen a saját háztartásban gyermeket nevelő szülők között anyagi helyzetüktől függetlenül. Ha nem ezt tenné, akkor azzal sértené az alkotmány vonatkozó rendelkezéseit, előírásait.

Lehetséges, hogy különbséget kell tenni anyagiak és anyagiak között, tehát azok között a szülők között, akik többet keresnek vagy kevesebbet, ám máshol kell ezt megtenni, és nem a gyermektámogatás diszkriminálásánál. A gyermeknevelési támogatás, a családtámogatás három nagy fejezetről szól: a nevelési ellátásról, a gyermekgondozási támogatásról és az anyasági ellátásról, melyről a miniszter úr expozéjában részletesen szólt.

(12.20)

Én csak a gyermekgondozási támogatásról szeretnék néhány gondolatot elmondani. A gyermekgondozási támogatás szintén két részre tagolódik: a gyermekgondozási segélyre és a gyermeknevelési támogatásra, és e kettővel lényegében megteremtődik a főállású anyaság intézménye, bár a törvény szerint nemcsak az anyát, hanem az apát is megilleti ez a támogatás, ha neveli a gyermekét - tehát a szülőt, választása szerint.

A főállású anyaságnak lényegében két kiindulópontja van. Az egyik anyagi jellegű, a másik pedig időbeli - már olyan időbeli, amit a szülő a gyermekkel tölthet. Az anyagi más jogforrásból is levezethető, így a családjogi törvényből, a többször módosított 1952. évi IV. törvényből, amely a rokontartásnál kimondja, hogy a szülő saját kárára is, tehát saját eltartásának terhére is köteles gyermekét eltartani. Nos, a társadalomnak nyilvánvalóan nem lehet célja, hogy szülők és gyermekek együtt tengődjenek, sínylődjenek, hanem e terheket valamilyen formában át kell hogy vállalja - ez az anyagi része.

Az időbeli része pedig az, amiről pszichológusok, szociológusok, pedagógusok könyvtárnyi könyvet írtak össze, hogy mennyire elősegíti a gyermek fejlődését és majd a társadalomba való beilleszkedési lehetőségeit, a társadalomban való elhelyezkedését az, ha a szülő a gyermek kiskorában együtt tud lenni vele - ez a másik része, az időbeli; és ezért rendszeresíti ezt a főállású anyaságot, amelynek természetesen van egy másik vetülete is, ez ismét anyagi, ugyanis ezáltal óvodai és bölcsődei helyeket lehet kiváltani. Ha megnéznénk, hogy egy-egy óvodai, bölcsődei férőhely létrehozása, fenntartása mennyibe kerül, akkor nyilvánvalóan jóval több, mint az az összeg, amit a gyermekgondozási támogatásra fordít majd maga az állam a társadalom egészének érdekében.

Rendkívül jó jogszabályról van szó, nagy kár, hogy e résznél egy nem megfelelő szóhasználat kissé rosszul cseng. Ez a rossz szóhasználat pedig az, amikor azt mondja a jogszabály szövege, hogy a gyermeknevelési támogatás a szülő megélhetésének alapjául szolgál. Tisztelt Ház, megélhetésül szolgálhat bármilyen kereső tevékenység, de a gyermek nevelése sokkal magasztosabb feladat annál, semhogy a megélhetés alapjává degradáljuk. Éppen ezért a Független Kisgazdapárt erre nézve fog módosító javaslatot benyújtani. Talán szerencsésebb lenne, ha saját jogú szolgálati időnek minősülő tevékenység ellentételeként bármilyen más kitételt elfogadhatóbbnak lehet tartani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mint a megélhetés alapjául szolgáló dehonesztáló kitételt.

Maga a tervezet, mint ahogy a Független Kisgazdapárt vezérszónoka már elmondta, elfogadható, általános vitára javasoljuk. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu