DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A T/331. számon benyújtott, a családok támogatásáról szóló törvényjavaslat vitájában kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. Ellenzéki képviselőtársaimmal több lényeges kifogást fogalmaztunk meg. A családi pótlék mértéke, vagyis az, hogy a jövőre tervezett családi pótlék ugyanazon a szinten marad, ellenzéki képviselőtársaim által kifogás alá esett. Igen sok családot, akik az adókedvezmény igénybevételét alacsony jövedelmük miatt nem élvezhetik, a családi pótlék emelésének elmaradása behozhatatlanul hátrányos helyzetbe hoz, vagyis éppen azokat, akiknek a legnagyobb szüksége lenne a támogatásra.

Képviselőtársaimmal kifogásoltuk, hogy a családi pótlék emeléséről a döntést évről évre a parlament hozza, miközben kívánatos lenne, hogy valamilyen automatizmus épüljön be a családi pótlék emelésébe. Ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatosan a családi támogatások összekapcsolása a nyugdíjminimummal ellenzéki képviselőtársaim szerint ezen ellátások mértékét inkább csökkenti. Erre jó példa a mostani döntés, mely nem a saját jogú nyugdíjminimum összegével emeli meg, hanem egy kvázi nyugdíjminimummal. A jövedelemtől független ellátások egy olyan társadalomban, ahol a legnagyobb jövedelemmel rendelkező családok ugyanolyan támogatást kapnak, mint legszegényebbek, nem szolgálják az esélyegyenlőség megvalósulását.

A családi pótlék univerzálissá tétele számunkra nem idegen, közöttünk az a lényegi különbség, hogy adott gazdasági helyzetben a családok szétszakított jövedelmi viszonyaira tekintettel ma sokkal fontosabb lenne a szegénységből való kikapaszkodáshoz a család segítése. Az univerzálissá tett ellátás minden gyermekes családnak jár, a támogatás iskoláztatáshoz való kötése bizonyos családokat azonban szükségszerűen hátrányba fog hozni. A mély szegénységben élőket, mondjuk, az ország perifériás területein élőket biztosan hátrányosan fogja érinteni, hiszen létezik, hogy egy család olyan szegény, hogy az iskoláztatással járó utaztatási, lakhatási, tankönyvellátási s a többi költségeket például a szakmunkásképző intézetekbe, a szakközépiskolákba járók esetében nem tudják biztosítani. A törvény előterjesztője maga is érzi a javaslat kockázatát, ezért megpróbál enyhíteni rajta. Így nem szünteti meg az iskoláztatási támogatás folyósítását, ha a gyerek nem jár iskolába. A törvény által választott megoldás azonban egy hatósági útra terelés, melyet a szülő, nevelő elszámoltatásához köt. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás megyei egészségpénztárakhoz való átkerülése nem eléggé szabályozott.

Alkotmányos aggályok is felmerültek a szülő tartási kötelezettsége, az állam kötelezettsége, illetve a kettő összekapcsolása miatt. Az alkotmány együtt említi a szülő és az állam kötelezettségét a gyermeknevelésben, de ha az állam egyszer valamely szociális alanyi jogosultság gyakorlását írja elő, az nem tehető függővé egy másik alkotmányos kötelezettség teljesítésétől, például, hogy a szülőnek kötelezettsége iskolába járatni a gyerekét. A gyermekjóléti szolgálatok számára bonyolult a törvény megfelelő feladatainak teljesítése. A családi támogatások értékvesztése megjósolható.

Ez a törvény nem javítja az esélyegyenlőséget, nem segít a szegénységből való kikerülésen, ezért nyolc képviselőtársammal a törvényjavaslatot nem tartottuk általános vitára alkalmasnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu