DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés egészségügyi és szociálpolitikai ágazatához szeretnék hozzászólni. Az általános vitában ellenzéki képviselőtársaim megpróbálták meggyőzni a kormánypártokat az ebben foglalt költségvetésnek a szerintünk való tarthatatlanságáról. Módosító indítványainkkal megpróbáltuk nem a szociáldemokrata program, hanem a Fidesz kormányprogramjával összhangban - amennyire lehetséges - konstruktív ellenzékként ezt a programot jobbítani vagy módosítani. Mégis van néhány olyan dolog, amelyekre álláspontunk védelmében makacsul vissza kell térni.

Ilyen a családi pótlék vagy a családi támogatások összege. Az általános vitában hosszasan győzködtük egymást, de nem sikerült közelíteni az álláspontokat. Azt gondolom, most, a módosító indítványok benyújtásakor mégis meg kell kísérelnünk valamilyen módon rábírni kormánypárti képviselőtársainkat arra, hogy próbálják meg mérlegelni a mi érveinket is.

A családi támogatások univerzálissá tétele a költségvetés számára 14,7 milliárd forintos kiadást jelent. Ez az alábbi köröket érinti. Magának a családi pótléknak várhatóan a 2 millió 100 ezer főről 2 millió 230 ezer főre való kiterjesztése a költségvetésének 7,8 milliárd forintjába kerül. A gyermekgondozási segély univerzálissá tétele - amely 230 ezer fő helyett 260 ezer főt fog érinteni - körülbelül 6,7 milliárd forint többletkiadást jelent. A gyermeknevelési támogatás 55 ezerről 56 ezer főre való kiterjesztése mintegy 0,2 milliárd forintos többletkiadást jelent. Ez a kiadási többlet - véleményünk szerint - olyan családoknak kedvez, akiket egyébként a kormány egyszer az adókedvezmények során már preferált.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! A Tárki, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a KSH adataiból egyértelműen kiderül, hogy a gyerekes családok többsége a jövedelmi létra alján helyezkedik el. Az az összefüggés is egyértelmű, hogy minél több gyerek van egy családban, annál valószínűbb, hogy ez a család szegény, és a kormány által választott támogatást vagy kedvezményt nem fogja tudni igénybe venni.

A családi pótlék reálértéke folyamatosan csökken. A kormány most azoknak a családoknak kíván kedvezni, akik egyébként is jelen vannak a munkaerőpiacon, és van olyan jövedelmük, hogy maradéktalanul ki tudják használni az adókedvezményt. Ez a keret azonban a gyermekes családoknak csak kisebbik részét érinti. A mélyszegénységben élő gyermekes családoknak ez a kormánykoncepció nem kedvez.

Az 1996-os KSH-felmérések szerint a gyermekes háztartások mintegy 20 százalékában - ez körülbelül 216 ezer háztartást érint - a családok bevételeinek 50 százalék fölötti része a társadalmi jövedelem. Ez a 216 ezer háztartás nagyon nagy szám, tisztelt képviselőtársaim. Ezért azt gondolom, a kormánynak az az érvelése, hogy a saját munkájukból élő, a saját jövedelemmel rendelkező háztartásokat vagy családokat kell támogatni, ezt a 216 ezer családot egészen biztosan súlyosan és hátrányosan fogja érinteni. Ezért próbáltuk meg módosító indítványunkkal a családi pótléknak - nevezzük családi pótléknak a családi támogatást - legalább olyan mértékű emelését elérni, amelyik legalább az inflációt követné.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Az ajánlási kötet 329. sorszámát követően több ponton próbáltuk a családi támogatások mértékét valamilyen módon emelni. A legkisebb beadott módosításunk azt a 11 százalékos inflációkövetést próbálja megcélozni, mely tisztelt államtitkár úr, mintegy 14,7 milliárd forintba kerül. Vagyis körülbelül annyiba, amennyibe ennek az ellátásnak az univerzálissá tétele került volna.

A másik módosító indítványunkban javaslatot teszünk ennek a családi támogatásnak egy, az infláció fölötti igen mérsékelt emelésére. Ez mintegy 15 százalék körüli támogatási többletet jelentett volna. Ellenzéki képviselőtársaim több változatban terjesztették be ezeket a módosító indítványokat, és azt gondoltuk, hogy ezek valamelyike kedvező fogadtatásra talál kormánypárti képviselőtársaink körében is. Ma már úgy tűnik, hogy ez a kormányzati akarat - mely a családok egy részét ezekből a támogatásokból kifelejti, nem veszi figyelembe azt sem, hogy a családi támogatások értékvesztése ennek a több mint 200 ezer családnak nagyon súlyos veszteséget jelent - nem talált meghallgatásra.

Ugyanilyen módosító indítványt adtunk be 408. számon a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásainak növelésére. Alapjában véve szerencsénk van, hogy az ország költségvetésének tárgyalásával együtt a családok támogatásáról és a társadalombiztosítási nyugdíjak módosításáról szóló törvényt is vitatja a tisztelt Ház. De ez csak egy elméleti szerencse, hiszen a bizottsági vitákban teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a legracionálisabb érvelésünk sem talál meghallgatásra ezeknek a módosító indítványoknak a megtárgyalásakor. Mégsem adhatjuk fel a reményt, hogy ezek valamilyen módon célba érjenek, ezért adtuk be ezeket a módosító indítványokat.

A másik javaslat az egészségügyi fejezethez kapcsolódik. Konstruktív ellenzékként ebben az esetben is olyan módosító indítványokat fogalmaztunk meg, ahol a kormány prioritásai elméletileg lehetővé tennék az általunk megfogalmazott módosítások elfogadását is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét csak arról van szó, hogy a múlt heti bizottsági vitában - bár a Pénzügyminisztérium tisztelt képviselője módosító indítványainkat nem támogatta - az Egészségügyi Minisztérium képviselője azonban kérte a bizottságot, hogy halassza el egy mai időpontra módosító indítványaink megtárgyalását.

(2.40)

A kormány ugyanis hajlandó megfontolni ezeknek a módosító indítványoknak az elfogadását.

Szomorúan tudom mondani képviselőtársaimnak, hogy a halasztás, hogy úgy mondjam, nem tett jót a mi módosító indítványainknak. Ma már nem kellett megfontolni az Egészségügyi Minisztérium tisztelt képviselőinek, hogy igen rövid vita után, alig párszavas indoklásban az összes módosító indítványunkat elutasítsa.

Egy-két bizottságban állva maradt módosításunk kormánypárti képviselőtársaink támogatását is elnyerte. Ők azok, akik az egészségügy vagy a szociálpolitika különféle területein dolgozva ezeknek a szakmai típusú javaslatoknak a megfontolását érdemesnek tartották. Mik ezek? Őszintén remélem, hogy ebből nekik semmi bajuk nem származik. (Közbeszólás: Már van!)

Szeretnék néhány benyújtott módosító indítványt ismertetni, és ha lehet, megvédeni. Ilyen a 371. számon benyújtott, drogambulancia létesítésére és működtetésére fordított 100 millió forintos bővítési keret. Ezt annál is inkább megtehettük, mert ezen a soron nem találtunk előirányzatot. Nem kell talán bizonygatnom, hogy ma, amikor a drogtörvény vitája folyik e Házban, nagyon fontos, hogy a fiataloknak olyan megoldásokat, szakmai ellátó helyeket tudjunk ajánlani, ahol problémáikkal megfordulhatnak, ahol szakszerű tanácsra találhatnak. Újra csak azt tudom mondani, hogy természetesen, bár a bizottság ezt a módosító indítványt támogatta, az ágazati minisztériumok képviselői a javaslatainkat elvetették.

373. számon az aneszteziológiai és intenzív terápia minimumkövetelményeinek teljesítését, illetve a szakmai munka biztonságának teljesítését tűztük ki célul. Ehhez egy 200 millió forintos többlet-előirányzatot nyújtottunk be módosító indítványunkban. Ennek a forrását a vérellátás fejezetének igen magas előirányzatából különítettük el részben, részben pedig az állami vezetők egészségügyi ellátására fordított 40 millió forintos keretet csoportosítottuk volna ide át.

Elnézést kérek, tisztelt képviselőtársaimtól, hogy a kora hajnali órákban egy olyan szakmai ellátásért lobbyzom, ami, azt gondolom, nagyon sok embert érint nagyon jelentős mértékben. Az egészségügyi ágazat műszerparkja elavult, biztonsága megkérdőjelezhető. A minimumfeltételek teljesítését előirányzó ágazati miniszteri rendelet, illetve kormányrendelet kapcsán felmérték az ellátó helyeknek az orvostechnológiával való ellátottságát is. Nagyon szomorú tapasztalatokat nyertek. Az altatógépek átlagos életkora ma Magyarországon meghaladja a tíz évet. Olyan alapvető biztonsági felszerelések híján vannak - és most ismételten elnézést kérek, hogy szakmai kifejezéseket használok -, aminek az a lényege, hogy az altatógáz keverékében ne legyen előállítható olyan gázkeverék, amelyen az oxigénkoncentráció anélkül csökkenthető vészes mértékben, hogy ezt valamilyen módon észre lehetne venni. Azt gondolom, ez igenis, nagyon fontos. Ez még akkor is nagyon fontos lenne, ha csak egy embert érintene, ennél azonban lényegesen többről van szó. Arról van szó, hogy ez a géppark szolgál valamennyi műtött, és ha úgy tetszik, sürgősségi betegellátás szakmai hátteréül is többek között. És én azt gondolom, hogy ezek a szövődmények egy ember élete számára végzetesek lehetnek.

Az Egészségügyi Minisztérium fejezetében 2000-ben már ennek az előirányzatnak az idei évhez viszonyítva több mint kétszerese a betervezett. A tavalyi évnek viszont csak mintegy 70 százaléka. Én tehát azt gondolom, jogosan teszem fel a kérdést - bár erre érdemben választ még nem kaptam -: vajon mi indokolja, hogy 1999. az az év, amikor erre nincs egy megkezdett szakmai fejlesztési programhoz vagy annak folytatásához további fejezeti előirányzat?

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában már elmondtuk, hogy nemcsak a sürgősségi ellátásról kell gondoskodni, hanem vannak olyan programok, amiknek a folytatása, ahol a korszerűsítés megkezdése ugyanolyan prioritást kell, hogy élvezzen, ahogy egyébként a kormányprogramban valóban élvez is prioritást, csak az ehhez rendelt pénzeszközök nem nőttek meg a szükséges mértékben, vagy ahogy ezt az előterjesztés írja: ezeknek a programoknak a lassítására kényszerül a kormány. Szeretném megkérdezni, hogy az 5 százalékos gazdasági növekedés időszakában vajon biztos-e, hogy erre nem lett volna fedezet?

Az egészségügyi intézmények folyamatos működési gondokkal küszködnek. Képviselőtársaim előtt több változatban szerepelt már az önkormányzati csődtörvény módosítása, illetve a hatályba léptetés elhalasztása. Ma az a helyzet, hogy a tulajdonos települési önkormányzatok, akik gazdái és felelősei az adott intézményben folyó beruházásoknak, pótlásoknak és fejlesztéseknek, nem bírnak elegendő anyagi eszközzel ezek teljesítésére. Ők maguk egy saját forrással - aminek ugyancsak szűkében vannak - pályázhatnának a címzett és céltámogatások körében megkezdett fejlesztésekre, ha lenne ehhez elegendő lehetőségük. Ma azonban az önkormányzatoknak csak egy egészen kis része van abban a helyzetben, hogy még a rendelkezésre álló lehetőségekkel is élni tudjon. Ezért tehát egy afféle, ha úgy tetszik, vészmegoldásként terjesztettük elő 504. számon az egészségügyi feladatok ellátásáért a települési önkormányzatok egészségügyi normatíváját.

A vitában elmondtuk, hogy mi magunk sem tartjuk ezt egy olyan végső megoldásnak, amely az egészségügyi intézmények, illetve az egészségügyi intézményeket működtető települési önkormányzatok minden gondját megoldja. Mégis azt gondolom, hogy ebben a nagyon nehéz időben ez az egészségügyi normatíva valamennyire segítene mind az önkormányzatoknak, mind az egészségügyi ellátó intézményeknek.

(2.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Utoljára szeretnék beszélni azokról a közalkalmazottakat érintő bérkérdésekről, amelyeket a központi költségvetéshez nyújtottunk be, és amelyekre az inspirációt kormánypárti képviselőtársaink javaslataiból kaptuk. Változatlanul azt gondolom, hogy a közalkalmazottakat végzettségük, képzettségük, a szakmai hierarchiában elfoglalt helyük, szolgálati idejük alapján kell egymástól megkülönböztetni. Mi azonban nem gondoljuk, hogy közalkalmazott és közalkalmazott között ágazatonként kell évenként vagy akár a következő évben különbséget tenni, mert a tőle várható haszon és az egyenlőtlen változtatásból adódó kockázat, a közalkalmazottak szembefordítása egymással jó eredményt szülhetne.

Én nem hiszem, hogy van ebben a Házban olyan képviselő, aki egy kicsit is ismeri az egészségügyben és a szociálpolitikában dolgozó közalkalmazottak bér- és anyagi helyzetét, társadalmi megbecsültségét, aki azt mondaná, hogy a szociális területen vagy az egészségügyi ágazatban dolgozók nem érdemlik meg, ha úgy tetszik, nem szorulnak rá erre a fejlesztésre; azt gondolom, ebben közöttünk valószínűleg nincsen vita. Ezért hát ugyanazzal a technikával és ugyanazzal az indoklással adtuk be az egészségügyi dolgozók bérfejlesztésére vonatkozó módosító indítványainkat.

A bizottsági vitában az előterjesztők a házszabály-szerűtlenséggel indokolták részben az előterjesztés el nem fogadását, de ugyanolyan házszabályszerűtlen a másik módosító indítvány is. Az érvelést azonban, mely szerint a kormány azt a prioritást fogadta el, amelyet elfogadott, úgy, ahogy elfogadta, de senki sem mondott olyan érvet, amelyik arról szólt volna, hogy az egészségügyi ágazatban vagy a szociális ágazatban dolgozó közalkalmazottak miért nem kaphatják meg ezt a bérfejlesztést. Ezért a mi számunkra ez az indítvány ilyen értelemben nem is kezelhető.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a hajnali órán megköszönöm a figyelmüket, és köszönöm a türelmüket is. Ez az indoklás a benyújtott módosító indítványokhoz szándékosan kerülni próbált minden olyan érvet, amelyet a módosító indítványokkal szemben az úgynevezett nagypolitika szintjén fel lehet használni. Mert mi azt gondoljuk, hogy a két fejezethez benyújtott indítvány, és a két fejezet maga is olyan természetű, ahol az együttgondolkodás, a politikai pártok közötti együttműködés és - akár tetszik, akár nem: - a szükség kikényszerítette konszenzus az egyetlen járható út.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu