BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Én tényleg nem bántásképpen használtam ezt a jelzőt, hogy naiv idealizmus, ellenkezőleg, én egy jó szándékot vélek emögött felfedezni a kormánypárti megszólalásokban, és szeretném emlékeztetni például Horváth képviselőtársamat, hogy alig egy órával ezelőtt magam a saját beszédemben hangsúlyoztam, hogy a tudás és a nagyobb tudás megszerzése a legfontosabb kiemelkedési és felemelkedési eszköz, csatorna, amely számunkra is rendkívül fontos. A vitánk nekünk ott van, hogy én azt gondolom, mi azt gondoljuk, a szabaddemokraták egyértelműen azon az állásponton vannak, hogy kényszerrel nem lehet a nagyobb tudás birtokába juttatni valakit, és nem lehet ezeket az önök által remélt pozitív folyamatokat elindítani.

Most tényleg nem akarom az időt arra fordítani, hogy ezeket a technikai problémákat hosszan elemezzem, soroljam, hogy hány hiányzás után, milyen szubjektív elemek mentén, hogyan fog ez az egész folyamat elindulni, hogy milyen lesz ez az egész elszámoltatás, hogy milyen számlákat fogadnak el és nem fogadnak el, például a fűtésszámla az a gyerekre költött számla vagy nem és a többi. Kérdések tömkelege nyílik meg, hogy a folyamat oda csúcsosodjon ki, hogy fel kell függeszteni a szülőnek a vagyonkezelői jogát, és itt jön egy nyitott kérdés: akkor mi van tovább? Zárolják? Szóval, mégsem használhatja azt a picike forrást sem?

De másról is akartam beszélni. Révész Máriusz említette az előbb felszólalásában, hogy miért nem tettünk 1994 és 1998 között többet a gyerekekért, ha így megvoltak a terveink. Ez egy olyan kormánypárti felvetés, amelyről azt gondolom, hogy néhány év múlva majd a kormányzati felelősség nagyobb átérzése utána másképp fognak nyilatkozni fideszes képviselőtársaim. De szeretném emlékeztetni Révész Máriuszt, hogy a rendszeres (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) gyermekvédelmi segélyt és azt a sok-sok kiegészítő oktatási normatívát az előző négy évben mi vezettük be. (Taps az SZDSZ soraiból.)

Forrás: parlament.hu