DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Ez a vita erősen hullámzik. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Amikor Molnár képviselőtársam hozzászólt, a mondandója elejével egyetértettem, a végével nyilvánvalóan nem. Örülök annak, hogy Gyimóthy Géza képviselőtársam születésnapját megtudtuk (Derültség a kormánypárti padsorokban.), így számomra ez a március 12-e dupla ünnep. Gyimóthy képviselőtársamat igen tisztelem - azt hiszem, ezt ő is érzi (Derültség a kormánypárti padsorokban.) -, de azt gondolom, hogy amikor a harciasságról szólt, az 1995. március 12-ei harciasságunkról, akkor nézze meg - számítógépben lekérhető -, hogy amikor a Bokros-csomag kapcsán szavaztunk, jó néhányan hányszor nyomtunk nemet. A Beszélőből tudom, hogy én jómagam is, azt hiszem, kilenc alkalommal nyomtam nemet (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.), amikor úgy éreztem, hogy nincs meg az a költségvetési haszon az adott törvényjavaslat elfogadása esetén, mint amennyi a társadalmi kár.

Jó lenne, hogy amikor a kormánypárti képviselők szavaznak, tanulnának a Bokros-csomag kapcsán abból a szavazati arányból, ahogy azt mi kialakítottuk, mert nem mindig mondtunk igent a Bokros-csomagra. Az egészre igent mondtunk, mert nyilvánvaló, hogy az egyensúly megteremtése érdekében kellett igent mondani.

A másik: örülök, hogy Horváth János képviselőtársam a tudásról szólt. Az előbb egy példával illusztráltam a dolgokat, ezért hadd mondjam el Balzac Szamárbőrének egyik idézetét, amikor azt írja: mikor az idős és a fiatal vitatkozik, és azt mondja az idős ember a fiatalnak, hogy az akarás felperzsel, a bírás tönkretesz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), én hosszú életemet egyedül a tudásnak tulajdoníthatom. (Taps. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokban: Egyetértünk!) Sajnos, a magyar társadalomban ez még nem teljesen él.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu