GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Kósa Képviselő Úr! Hadd menjek vissza ahhoz, ami kapcsán Márton Attilával vitába keveredtünk arról, hogy aki szegény, az még szegényebb lesz. Ha az alanyi jogra való visszatérést követte volna az az intézkedés, hogy azt a golyót, amit családi pótléknak nevezünk, nagyobbá teszik a költségvetésben, akkor reálisan azt mondhattuk volna, nem történik más, csak mindenkire kiterjesztik. De nem ez történt: a golyó marad, csak többfelé kell osztani, tehát valójában tényleg elértéktelenedik, az a réteg, amely eddig rászorultsági elven kapta a pótlékot, relatíve kevesebbet kap - ezt nem lehet vitatni!

A másik dolog, hadd menjek tovább: nem tudunk mást, az ajánlás 37. pontja kapcsán csak erről lehet beszélni. Amikor az óvodában a napirendet át kell szervezni, mert félni kell attól, hogy az alig néhány éves gyerekek rosszul lesznek, ha nem hozzák előbbre a reggelit, vagy az iskolából rendre el kell vinni kissrácokat, mert rosszul lesznek, és mindig alultápláltságot állapítanak meg, akkor ez a megoldás nem megoldás.

Megint Molnár Oszkár gondolatait idézem: a pénzt nem arra fordítják, s így nem oldjuk meg, kedves Kósa képviselőtársam, ezt a problémát! Ezzel a problémával még tovább megyünk, s ebből csak azt következik, hogy ki visz valakinek tízórait vagy uzsonnát holnap, holnapután - nem lenne jó ebbe az irányba menni! Támogatni kellene az olyan megoldásokat, amelyeknél már arra történik kezdeményezés, hogy szombati és vasárnapi iskola legyen, hogy pont ezeket a hátrányos helyzetű gyerekeket segítsék. Ezek az intézmények viszont forráshiány miatt pillanatnyilag majdnem működésképtelenek, ezért van gond.

Kevés az időnk, ebbe az indítványba már nem lehet ezeket beerőltetni, úgy érzem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu