MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A vitát hallgatva, megmondom őszintén, nekem van egy olyan benyomásom, hogy tulajdonképpen az ellenzék teljes mértékben egyetért ezzel a törvényjavaslattal, csak igazából nem merik bevallani. Ugyanis elhangzott az előbb és már jó néhányszor, különösen Béki Gabriella képviselő asszony volt az, aki azt mondta, hogy ők már 1990-1994 között több ötlettel is előálltak, hogy hogyan lehetne ezt a kérdést valamilyen módon megoldani. Egész egyszerűen valahogy nekem most úgy tűnik, hogy igazából a kormány megtalálta azt a megoldást, amilyen módon ezt a kérdést kezelni lehetne, csak hát ellenzéki pozícióból mégiscsak kritikával kell élni.

Néhány észrevételt tennék. Bauer Tamás emlegette és többször elhangzott, hogy kényszer - nevezzük úgy, hogy szülői ösztönzés. Tulajdonképpen a szülőket ösztönözzük arra, hogy a gyermekeiket járassák iskolába, és nem az a cél, hogy az az iskoláztatási támogatás, amit megkapnak, más célra kerüljön felhasználásra, mint ahogy ez már itt többször is elhangzott.

Nem igazán tudok egyetérteni Göndör István képviselőtársammal abban, hogy a szegények még szegényebbek lesznek - bár ő most nincs itt, de biztosan el tudná mondani, hogy ezt ő hogyan is érti -, hiszen pontosan az a lényege ennek a javaslatnak, hogy pontosan azoknak juttassunk - nem közvetlenül a családoknak, hanem valamilyen módon a gyerekeknek -, akik szegények, és mindemellett még más egyéb okok miatt a gyermekeiket nem járatják iskolába.

Összefoglalva: nekem továbbra is az a véleményem, hogy az ellenzéki képviselők is lelkük mélyén tulajdonképpen egyetértenek azzal, hogy erre a kérdésre valamilyen megoldást kell találni, és meggyőződésem, hogy ők is ráéreztek arra, hogy ez most a megoldás irányába mutató folyamat, csak ezt igazából nem akarják elismerni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu