DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. A vita e szakaszában a zárórendelkezések között meg kell hogy említsek két olyan tételt, amely szép csendesen elbújt, és nem is nagyon figyeltünk erre addig, amíg módosító indítványok fel nem hívták a figyelmet arra, hogy ha ezek a hatályon kívül helyező rendelkezések bekövetkeznek, akkor már egy korábban elkezdett program, egy korábban elkezdett akció esetleges veszélybe kerül.

Mi is ez a két törvénymódosítás? Az egyik az elmúlt évben elfogadott mezőőri szolgálatokról szóló törvény bizonyos rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése, a másik a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosítása.

Az elsővel kapcsolatban az a probléma, hogy ez a törvény egy akkori konszenzust a parlamentben elérve úgy született meg, hogy a valóban elszaporodott és rettenetes nagy kárt okozó mezei lopásokkal szemben egy olyan őrszolgálat álljon fel, amelybe beletartoznak a mezőőrök, beletartoznak a halőrök, a vadőrök és a jogosítványukat is megkapják, illetve a szolgálathoz az anyagi finanszírozást. Mostanában hallunk itt a halőrökkel kapcsolatban mindenféle interpellációkat és kérdéseket a parlamentben, úgy gondolom, sokan emlékeznek még a múlt heti, az orvhalászatot és az azzal szembeni fellépést kifogásoló és kezdeményező kisgazda felszólalásra, és tudjuk azt, hogy bizony az ismeretségi körünkben a különböző fórumokon nagyon gyakran mondogatják, hogy ezzel szemben fel kell lépni.

(17.20)

Ez a törvény az elmúlt évben úgy rendelkezett, hogy az ilyen jellegű szolgálatok költségeit átvállalja az állam, legalábbis 50 százalékban. Először a mezőőrökkel kezdi, aztán akkor még, amikor FM-nek hívták azt a minisztériumot, ahol én is dolgoztam, ott a halőrök és a vadőrök vonatkozásában is elkezdtük azt a rendeleti alkotást, ami a befizetéseket és a költségek biztosítását célozza meg.

A figyelmet ebben a törvénymódosításban az hívta föl erre, hogy eltűnik az a pénzügyi háttér, ami a mezőőri szolgálatnál az elmúlt évi, illetve az ez évi költségvetésben mintegy 1,5 milliárd forintot jelentett. Az önkormányzatok, amelyek ezeket a szolgáltatásokat elkezdték szervezni, még azt is vállalták, hogy bizony a földtulajdonosokkal néha még konfrontálódva, de bevezették a mezőőri járulékot, ami annak az 50 százaléknak a fedezetét szolgálja, amit az önkormányzatnak saját magának kell állnia. Ez a szervezés sokfelé a gazdakörök bevonásával történt, és hála a jó istennek, nagyon szépen halad.

Két olyan módosító indítvány volt e vonatkozásban a Ház előtt, amely ezt a dolgot rendezte volna. Az egyik az Orosz Sándor és társai által benyújtott módosító indítvány, amely azt mondta, hogy kérem szépen, ezt a szolgáltatást változatlanul fenn kell tartani, illetve a szolgáltatás anyagi eszközeit a költségvetésben biztosítani kell. A másik Font Sándor módosító javaslata volt, amely úgy szól, hogy ez a rendelkezés kerüljön ki ebből a költségvetési törvényből, magyarul: maradjon változatlanul hatályban az a mezőőri törvény, amely biztosítja ennek a szolgálatnak a működését, és biztosítja majd az állami költségvetésből ezt a - ha nominál értéken számolunk, és nem emelünk semmit - mintegy 1,5 milliárd forintot.

Az elmúlt héten a szavazás e vonatkozásban megtörtént, méghozzá úgy, hogy Orosz Sándor és társai javaslatát a Ház nem fogadta el, ami a Földművelésügyi Minisztérium keretéből biztosította volna ennek a pénzügyi hátterét. Viszont Font Sándorét elfogadta, tehát azért reménykedhettünk, hogy lesz valami, azonban semmiféle pénzügyi forrás ebben a költségvetésben sem a Belügyminisztérium, sem pedig az FVM fejezetében nincsen, egy fillér sem. Tehát most ott állunk, hogy itt van az a rendelkezés a zárórendelkezések között, amely változatlan hatályában fenntartja azt a törvényt, amely a mezőőri, halőri, vadőri szolgálatok fenntartására vonatkozik, de a költségvetésben nincs erre egyetlen fillér sem beállítva, jóllehet - még egyszer hangsúlyozom - állami központi költségvetési feladatként jelöli meg a szolgálat fenntartási támogatásának a felét.

A minisztérium képviselői, amikor megkérdeztük, hogy miért ezt támogatják, amelynek nincs pénzügyi háttere, és miért nem az Orosz Sándor-féle módosítót - amelyben szerepelt volna megjelöléssel, ráadásul nem többletköltségek biztosításával ennek a pénzügyi háttere -, azt válaszolták, hogy a minisztérium majd a Belügyminisztériummal egyeztetve belső átcsoportosítással rendezni fogja. Ez egy nagyon jó dolog, csak a költségvetésünkben olyan jogcím nincsen, hogy mezőőri szolgálatok fenntartása, tehát nem is lehet hova átcsoportosítani. Ezért félő, hogy ezzel a múlt héten elfogadott módosító indítvánnyal csak félmegoldást értünk meg, tehát még mindig keresnünk kell annak lehetőségét, és bízom abban, hogy lesz ilyen módosító indítvány, ami ezeknek a szolgálatoknak a változatlan működését vagy fenntartását a költségvetésből biztosítani tudja.

Nem nagy összegről van szó, 1,5 milliárd forintra azt lehetne mondani, hogy valóban kár ezzel az időt húzni, és itt a költségvetés részletes vitájában erről szólni, de ha belegondolunk, hogy hány olyan embernek jelent, ha nem is nagy gyakorlati segítséget, de egy pszichikai megnyugvást, hogy a saját földjét, a saját terményét egy szolgálat védi, akkor bizony ennek sokkal nagyobb a társadalmi jelentősége, mint a tényleges haszna. Tehát ezt a szolgálatot most csak elindítani nehéz, biztos vagyok abban, hogy a későbbiek során, évek múltán önfenntartóvá is tudna válni.

A másik már egy kicsit politikaibb módosító indítvány a gazdasági kamarák vonatkozásában. Emlékeznek önök, hogy itt az Országgyűlésben már oly sokszor beszéltünk, éjszakai órákban főként, arról az országgyűlési határozattervezetről, amelyet kormánypárti képviselők adtak be, és úgy szól, hogy a kormány tekintse át a gazdasági kamarák tevékenységét, tekintse át azoknak a gazdasági életben betöltött szerepét, és ehhez képest dolgozzon majd ki olyan törvényi szabályozást és rendelkezésmódosításokat, amely a kamarák hatékonyabb és valóban a tagságot jobban szolgáló rendszerét fogja majd kiépíteni.

Ebbe beletartozik nem vitatottan a kötelező kamarai tagság elve, a kamarák hatásköre és a kamarai tagdíjnak a befizetése, illetve az azok után nyújtandó szolgáltatási kör. Ebben a költségvetési törvényben a zárórendelkezések között megjelenik három aprócska kis módosítás, szinte valóban észrevehetetlen, amelyben a kamarákra vonatkozóan - és itt az Agrárkamarát preferálja ez a módosítás - megszünteti azt a lehetőséget, hogy a kamarák mint szolgáltatás, az állami agrártámogatások feldolgozásában, azok irányításában és a normatív támogatások elosztásában bárminemű szerepet is játszhassanak, valamint megszünteti azt a hálózatot, amelyet mi gazdajegyzői hálózatnak hívtunk, és helyette az állami költségvetés további terhelésével falugazdász hálózatot hoz létre, aminek most már a módosítások után látjuk is a végösszegét, ez 1,7 milliárd forint, szemben azzal a 800 millió forinttal, amelyet korábban a központi költségvetés vállalt, és a többit a kamarai tagok saját befizetésükből álltak. Tehát itt is van egy közel egymilliárd forintos többletkiadás azzal, hogy a struktúra átmegy az úgynevezett FM-hivatalokhoz, és innentől a kormány irányítása alatt működnek ezek a szervek.

Tehát itt sem az a probléma, hogy meg kell szüntetni a kamarát vagy nem, hogy a gazdajegyzők a kormány alatt dolgozzanak vagy a kamaráknál, hanem az, hogy nem vitatjuk meg; tehát nem visszük végig a törvényalkotás útján. Egyik oldalról a lelkiismeretünk megnyugtatására kijelentettünk egy országgyűlési határozatot, hogy lám, lám, akkor majd a kormány kap egy feladatot, és ez alapján dolgozik, a másik oldalról meg eldöntjük itt a parlamentben a költségvetés megszavazásával ezt a kérdést, mert abban a pillanatban, ha a kamarának azok a hatáskörei, amelyeket most ez a módosítás kivesz a költségvetés kapcsán ebből a törvényből, innentől már nem téma.

A kamarák, legalábbis az Agrárkamara létét befejezte, december 31-ével megszűnt, mert mi marad az agrárkamarákra vonatkozó törvény szerint? A kamarai tagság kötelező, mert ez megmarad. Kötelező kamarai tagság van, kvázi kamarai tagdíjat is kell fizetni. És milyen hatásköre marad ehhez? Az, hogy vezeti a tagnyilvántartást, kedélyesen elbeszélget a tagjaival, esetleg szervez nekik karácsonyi és Mikulás-ünnepséget, vagy a gyengébb gazdáknak a segítségére siet belvíz esetén vödrökkel és lapátokkal. Ezen túl semmi további hatásköre nincs a kamarának. Akkor mit fognak szólni, kedves jó kormánypárti képviselőtársaim, ha ez alapján a törvénymódosítás alapján, amit nincs kétségem, hogy ez az Országgyűlés el fog fogadni, a kamara saját maga fogja kezdeményezni az Alkotmánybíróságnál, hogy vizsgálja már fölül az Alkotmánybíróság, hogy elrendelhető-e kötelező kamarai tagság olyan szervezetre nézve, amelynek semmiféle állami feladata vagy hatásköre nincs az átadott jogosítványok szerint?

Ha gonoszkodnék, azt mondanám, lehet hogy ez a cél, hogy maga a kamara forduljon majd az Alkotmánybírósághoz, és az Alkotmánybíróság mondja ki, hogy ez a passzus immáron így alkotmányellenes, tehát a kamarai tagság nem kötelező, ez mindenki számára szabadon választott. Ha úgy gondolja, hogy fölösleges pénzét nem tudja másba ölni, mint egy ilyen tessék-lássék szervezet, és egy-két korábbi jó tagtársának még biztosítja azt a lehetőséget, hogy íróasztala és titkárnője legyen, amely a lelki bajokkal küszködő kamarai tagoknak esetenként vigaszt is szolgáltathat. Tehát egy karitatív tevékenységet mindenféleképpen fölvállalhat.

Azt gondolom, hogy ez a stílus az, ami idegesíti azokat a gazdálkodókat, akik ebben az ágazatban kénytelenek dolgozni. Mert akkor meg kell nekik világosan mondani: barátaim, '94-ben még úgy láttuk - illetve '93-ban, bocsánat, mert '93-ban kezdtük el ezt a törvényt, s '94-ben lett elfogadva kilencven-valahány százalékos többséggel -, hogy kell a kötelező tagság, és kellenek bizonyos állami hatáskörök, amelyeket átadunk neki, és így a szakmai ágazati irányítás egy részét magára az ágazatban dolgozókra ruházzuk rá úgy, hogy azt ők a legjobb belátásuk szerint és valóban azok érdekében fogják gyakorolni, akik őket fenntartják.

(17.30)

Változott az idő, változott a kormány, változott némiképpen a társadalmi megítéltetés is, kiváltképp azóta, amióta egy Békés megyei úr mint kamarai gazdajegyző különböző búzaégetési akciókat kezdeményezett - kellően el nem ítélhető módon, ezt én is állítom. De nem az a megoldás, hogy mert egy bizonyos kamarai alkalmazott elkezd hülyeségeket csinálni, azért megszüntessünk egy rendszert! Azt gondolom, ezzel szemben úgy lehet fellépni, ha a kamara a saját embereit, a saját szolgáltatását valóban azok érdekében mozgatja és működteti, akik ebből hasznot kívánnak látni, illetve akik ezt a kamarai rendszert fenn is tartják. És ehhez mi kell? Az kell, hogy az állam valódi hatásköröket adjon, az kell, hogy az állam valóban ellenőrizze: az átadott hatáskörök és a költségvetésből erre juttatott pénz felhasználása tényleg ennek érdekében történik-e. Itt lehet arról vitatkozni, hogy mi jól kezeltük-e a kamarát vagy nem, szerintem mi sem voltunk kellően partnerei a kamaráknak ebben - legalábbis ami a hatáskörátadást illeti -, viszont a másik oldalról nem biztos, hogy egy ilyen kemény, ráadásul a költségvetésben elbújtatott törvénymódosítással kell egyszer s mindenkorra megszüntetni ezt a szervezetet.

Én tehát azt gondolom, mindenféleképpen jó lett volna, ha ennek a költségvetési törvénynek a zárórendelkezésében csak azon törvényi módosításokra szorítkozunk, amelyek kétségtelenül a költségvetési főösszegeket, illetve az ágazati fejezeteket, valamint az államháztartási törvény bizonyos rendelkezéseit módosítják, ahelyett, hogy politikai ízű döntéseket is belecsempészünk, amelyeket nincs mód megfelelően megvitatni.

Még egy kérdésem van: nem tudom, az államtitkár úr egyáltalán meg tudja-e magyarázni nekem, hogy az illetéktörvény, amelynek módosítását tárgyalta a Ház - és az egy átfogó illetéktörvény-módosítás volt -, miért nem foglalhatta magába az úgynevezett tulajdoni lap kiadása után járó illeték módosítását. Miért kellett ezt ide, a költségvetés zárórendelkezésébe berakni? Nem azért kérdezem, mert lényeges emelést jelent, hogy közel 50 százalékkal több lesz a tulajdonilap-másolat után fizetendő illeték, mint a jelenlegi, mostani szabályozás szerint, hanem azért, mert azt gondolom: helyesebb lett volna, ha az illetéktörvény komplex módosításával együtt kerül ide, és nem külön rendelkezésként bújik meg ennek a költségvetési törvénynek a zárórendelkezéseiben.

Ha ez adminisztrációs hiba volt, vagy kimaradt véletlenül, és valamelyik minisztériumi embernek eszébe jutott, hogy hoppá, még a tulajdoni lapok illetékén is lehetne emelni, csak elfelejtettük, tegyük be a költségvetésbe, azt mondom, hogy van ilyen, előfordul, hogy egy-egy nem túl buzgó minisztériumi apparatcsiknak későn jut valami az eszébe, akkor ez is egy válasz, akkor azt az indokolásban valahol meg kell jeleníteni. Ha meg más oka volt, akkor szeretném tudni, miért nem az illetéktörvény tárgyalásával együtt és azzal a 60 milliárddal szoros összefüggésben jelent ez meg, amivel kapcsolatban a kormánypárti képviselők jelezték, hogy ez a 60 milliárd többlet, ami az illetékek emeléséből jön be többletbevételként, gyakorlatilag szimbolikus jelentőségű - ebbe a szimbolikus jelentőségű csomagba talán a tulajdonilap-másolatok illetéke is belefért volna.

Nagyon kérem önöket, a módosító indítványok kapcsán figyeljenek oda, hogy ezek a törvényi szabályozások, amelyek most egy egészen más utat követnek, mint amit korábban követtek, valamelyest a közvélemény számára is követhetővé váljanak. Nem akarok visszautalni az előbb elhangzott és ebben a fejezetrészben tárgyalt nyugdíjvitára, de ha már meghozunk egy törvényt, ha már annak a végrehajtásához a korábbi években pénzt adtunk, akkor igenis próbáljuk már meg fenntartani ezt a rendszert, próbáljuk már meg működtetni, még ha más koncepcióban is, mint ahogy az előző kormány akarta vagy elkezdte működtetni, mert a felelősség nyilván a mindenkori kormányt terheli. Legyen meg az - és most nem tudom, hányadszor mondjuk ezt ma délután a Házban - a jogbiztonság, hogy egy-egy ilyen költségvetési vita után a polgár azt mondhassa: igen, változnak az idők, változnak a kormányok, de az én életemmel kapcsolatos alapvető rendelkezések, az, amire én számíthatok és amire én alapozhatok, nagyjából nekem mint magyar polgárnak tervezhető lesz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu