DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársak! A műszaki fejlesztéssel, az OMFB-vel kapcsolatos - a XV. fejezetbe tartozik - módosító indítványaimmal kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni. A központi műszaki fejlesztés ráfordításai több évig tartó visszaesés után 1997-ben végre ismét erőteljesen növekedni kezdett, elérte a felhasználása a 9,8 milliárd forintot. A költségvetési támogatás az 1994-95-ös mélypont után 1995 óta 2,5-szeresére növekedett. Ez még mindig kevés, de végre valami pozitív jel mutatkozott. A kutatást, a műszaki fejlesztést a gazdaság versenyképességének igen fontos meghatározójaként kívánjuk nyilvántartani; igazán nyugodtan mondhatjuk, hogy azt határozottan növelő befektetés. Ezért azt a valóságban stratégiai súlyúnak kell nevezni, stratégiai súlyúnak tekintjük.

Mit mutat viszont az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat? A központi műszaki fejlesztés támogatását mindössze 5,7 milliárd forintra, tehát alig 13,9 százalékkal kívánja emelni a kormányzat, amely 1998-hoz képest egy meglehetősen visszafogott fejlesztést, gyakorlatilag éppen csak reálértéken tartandó fejlesztést jelent, szemben azzal az ígérettel, amelyet a kormány a programjában is megfogalmaz, hogy 1999-ben végre legalább a GDP 1 százalékát kívánja ilyen célra fordítani a kormányzat. Tehát ahelyett, hogy végre folytatódna a '97-től elmozdult érdemi reálérték-növekedés - hangsúlyozom, érdemi növekedés -, ez sajnos nem teljesül.

(19.20)

Érdemi változtatásra nincsen mód, a kormányzati javaslat szerint nincsen mód. Hozzá kell tenni, hogy az úgynevezett 5-ös európai kutatási célprogram, amely rendkívül fontos Magyarország szempontjából, és kétségkívül rendkívül fontos az, hogy ehhez csatlakoztunk, az ehhez hozzátett 1 milliárd forint tehát fontos lépés. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy ennek valódi gyümölcsei, a nyeresége csak néhány évvel később fognak jelentkezni.

Ezért súlyos hiba az - megítélésünk szerint -, hogy a kormányzat a műszaki-fejlesztési célirányzat rovására, annak csökkentésével kívánja biztosítani ezt a hozzájárulást, ezzel jelentős mértékben megrövidítve az OMFB kitűnően működő műszaki-fejlesztési pályázati rendszerét. Ez az a rendszer - az informatikától a járműfejlesztésen, a vegyiparon keresztül a mezőgazdaságig, a biotechnológiáig -, amely ily módon próbál segíteni, pénzügyileg is segíteni a jó, exportképes műszaki-fejlesztési célok elérésében.

Ezt az anomáliát jelzi, hogy gyakorlatilag még ezt az összeget is megrövidíti tulajdonképpen a javaslat ezzel a bizonyos 1 milliárd forinttal. Az MTA főtitkárának éppen most, az elmúlt napon megjelent interjúja, amely annyira idevág, hogy engedjék meg, két-három mondatot felolvassak belőle. "Ebből az utóbbiból kell tehát fedezni az 5-ös keretprogram 1 milliárd forintnyi ráfordítását. Tehát a korábbi ígéretekkel ellentétben a kutatási-fejlesztési szféra elől vonja el a kormányzat ezt a pénzt, nem pedig a közös EU-csatlakozási alapból. S ha azt nézzük, hogy a keretprogramban hazánknak juttatott jogok szerint a kutatás-fejlesztésben érjük el először január 1-jétől a teljes jogú uniós tagságot, ez a pénzügyi lépés nemhogy díjazná ezt az eredményt, de még bünteti is - méghozzá akkor, amikor az Európai Unió el is engedi hazánknak a befizetési kötelezettség egyharmadát. Úgy tűnik tehát, hogy a kutatás-fejlesztésre, a tudományra szánt pénzeket ismét csak a maradékelv határozza meg annak ellenére, hogy november elején a fél kormány kivonult a magyar tudomány napján az Akadémiára, és mindenki ugyanazt az egy százalékot emlegette - mármint a GDP egy százalékát -, amelyet el akarunk érni 1999-ben."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A XXI. század új kihívásaira és az Európai Unióba készülve nekünk is a tudás alapú gazdaság felismerését kell gondolkodásunk középpontjába állítani. Ekkor számíthatunk csupán arra, hogy nem leszakadunk a fejlett országoktól, hanem felzárkózunk hozzájuk. Összehangolt, megalapozott kormányzati intézkedéseket kell kidolgozni a világ fejlett térségeihez való fokozatos felzárkózás elősegítésére. A felzárkózási stratégia sikerének kulcsa a műszaki szervezeti és piaci innovációt segítő gazdasági és társadalmi feltételek kialakítása.

Magyarországon, sajnos, még nem alakult ki a kutatás-fejlesztés vázolt módon koordinált ösztönző rendszere. Ezért is van különösen fontos szerepe a közvetlen állami támogatásnak - és itt ne szégyelljük ezt a közvetlen állami támogatást, hiszen mindenütt van, az Európai Unió valamennyi országában, igen jelentős mértékben -, amelynek elfogadható mértékét a jövő esztendőre, 1999-re a 325/242. számú módosító javaslatomban tervezett 5694 millió forinttal szemben, tehát a jelenlegi javaslattal szemben 7194 millió forintban, tehát másfél milliárd forinttal megemelt összegben jelöltem meg, amely egy minimális összeg, és még mindig messze van attól, hogy ezt a kormány által ígért 1 százalékos GDP-arányt elérje.

Javaslatom egyértelmű és világos indoka, hogy a tudományfejlesztésre, a kutatás-fejlesztésre, műszaki fejlesztésre vonatkozó tekintélyes gyorsítást célzó kormányígéretekkel szemben e területen a költségvetési javaslat szerint még reálérték-növekedés sem tapasztalható, ami semmit sem mozdítana el az alacsony, az európai uniós országok százalékos arányától messze eső magyar helyzet változtatása irányában. A hazai modernizáció szempontjából ezek a valódi kulcsterületek. Az OMFB-pályázati rendszerek biztosítékot jelentenek a hatékony felhasználásra, sok tehetséges kutató-fejlesztőnk foglalkoztatására, ami nagymértékben segítené kutató-fejlesztőinknek a sajnos még mindig tartó elvándorlását is.

Az állami kutatás-fejlesztési kiadásokat még több éven keresztül jelentős mértékben kell növelni tehát, hogy 2002-2003-ban arányuk valóban elérje az elképzelések szerint közben szintén növekvő, remélhetőleg legalábbis növekvő GDP másfél százalékát, ahogy ezt a kormányprogram ígéri. Ezzel az aránnyal még mindig az Európai Unió mostani átlaga mögött leszünk, és amit most is alacsonynak tartunk.

Ugyanakkor a kis- és közepes vállalatok bevonása nélkül lehetetlen elérni a célokat. Bármennyire is szép és nagyszerű dolog, hogy vannak nagyvállalataink, elsősorban a multinacionális vállalatok - lásd a General Electric, a Tungsramnak a kutató-fejlesztő magyarországi bázisát vagy az Ericssonét, néhányat még sorolhatnék -, mégis úgy érzem, hogy fél lábas marad ez a kutatás-fejlesztés, ha nem tudjuk a hazai kis- és középvállalatokat is legalábbis a fejlesztésre - a kutatásról már sokszor nem is beszélünk -, de legalább a fejlesztésekre, a műszaki-fejlesztésre szorítani, ösztönözni.

E vállalatoktól csak akkor várhatjuk kutatás-fejlesztési kiadásaik jelentős növelését, ha közben nem romlik, nem is stagnál, hanem érezhetően javul a kutatás-fejlesztés szélesen értelmezett infrastruktúrája, innovációbarát, gazdasági szabályozási környezete, ha azt várják, hogy ebben a környezetben dolgozhassanak. Megjegyzem, az OMFB-pályázatoknak mintegy 50 százaléka ilyen vállalkozások számára került kiadásra az elmúlt esztendőben.

A magyar gazdaság szempontjából tehát kedvező esetben is ütemkülönbségnek kell kialakulni. Először az állami kutatás-fejlesztési kiadásoknak kell gyorsabban, látványosabban emelkedni, majd ennek eredményeit érzékelve nőhet olyan mértékben - különösen a kis- és középvállalati - a k+f-kiadások összege, amely végül is valóban az eredményhez vezetne.

Tisztelt Képviselőtársak! Befejezésül idézem a koalíciós kormányprogram kutatás-fejlesztési fejezetének utolsó mondatát: "A kormány kidolgozza a sikeresen pályázó hazai csoportok részére az Európai Unió által megkívánt mértékű nemzeti támogatás módszereit." Mivel ennek feltételeit nem találtam meg, sajnos, a költségvetésben, sőt nemcsak az EU által megkívánt, hanem a józan hazai gondolkodású támogatásnak a feltételeit sem találtam meg, ezt a célt szolgálja ezért ez a módosító indítványom, amely kizárólagosan fejezeten belüli, megítélésem szerint logikus forrásátcsoportosítást jelent, hiszen gazdaságfejlesztési előirányzatból próbál erre a nagyszerű, Magyarország felemelkedését célzó műszaki-fejlesztési célra forrást átcsoportosítani.

Kérem ehhez szíves támogatásukat! Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu