DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy Horváth János képviselőtársam távozott a hozzászólását követően. Az ő mondandója nagyon hűségesen mutatta azt, hogy a költségvetés koncepcióját és arányait tekintve milyen jelentős nézeteltérések vannak köztünk. Ő az infláció csökkenését az agrárgazdaság jó működésében vélte felfedezni, míg én személy szerint ezt katasztrofálisnak tartom az ágazat helyzete szempontjából.

Ha a Statisztikai Hivatal elmúlt hónapban megjelent adatait megtekintjük, akkor látjuk: a mezőgazdasági felvásárlási árak alakulása az egyéves bázisszinthez képest csökkenést mutat nominálértékben. Tisztelt képviselőtársaim, ez azt jelenti, hogy egy év leforgása alatt, miközben az infláció 14-15 százalékkal növekedett, a mezőgazdasági termelők által felhasznált energia és az ipari eredetű termékek árának növekedése hasonló arányt mutat, a mezőgazdasági termelők nem tudták ugyanazt az árbevételt realizálni, amit az elmúlt évben. Ez azt jelenti számukra, hogy az önköltségük, a termelés önköltsége sem térül meg az idei évben; ha a gabonaárakat tekintjük, az átlagosan 15 ezer forint tonnánkénti árhoz képest az elmúlt évben 22 ezer forintos eladási árat tudtak realizálni.

Miért katasztrofális ez, tisztelt képviselőtársaim? Azért, mert egy olyan ágazat, amely adottságait tekintve az Európai Unión belül is versenyképes lehetne, folyamatosan épül le. A költségvetés arányait ezért nem tartjuk megfelelőnek, és itt elsőként a piacra jutási támogatás csökkenésére szeretném felhívni az önök figyelmét. Ez a csökkenés azért következik be, mert a költségvetés tartalmaz egy olyan 11 milliárd forintos tételt, amelyről maga a szakminisztérium is elismerte, hogy nem realizálható, a szakminisztérium örül, ha e helyett a 11 milliárd forint helyett, amely a piacra jutási támogatás megtérülése rovatban szerepel, 3 milliárd forint bevétele származik. Ez azon gabonakészletek értékesítéséből realizálódna a következő esztendőben, amelyeket az idei garantált áras felvásárlás révén realizálnak. Ez, hallottuk, 70 százalékos mértékben hitelből valósul meg, a hitelt vissza kell fizetni, tehát csak azt a részét lehet visszaforgatni a költségvetésből, amely támogatásból realizálódik.

Az elvvel mi egyébként egyetértünk, úgy gondolom, hogy a piacra jutási támogatás rovatban magát az elvet kellett volna rögzíteni olyan tekintetben, hogy a megtérülő források az évi újrafelhasználása realizálható legyen. Ez annál is inkább szükséges, hisz a mezőgazdasági termelők a jövedelmüket elsősorban nem támogatásból szeretnék megszerezni, hanem a termékeik eladási árából szeretnék realizálni. Ehhez természetesen arra lenne szükség, hogy a mindenkori kormányzat normál mederbe tudja terelni a termékértékesítés feltételeit, azok az ingadozások, amelyek az elmúlt években például a gabonafronton megvalósultak, teljesen kiszámíthatatlanná teszik az értékesítést és a termelést, a termelés finanszírozását.

Úgy gondolom, az egy abnormális helyzet, hogy két év leforgása alatt 250 százalékos különbségek legyenek az értékesítésben. Mivel ezt a mezőgazdasági termelők képtelenek befolyásolni, ezért a mindenkori kormányzat kötelessége, hogy a termelői árakat megfelelő mederben tartsa. Ehhez, én úgy ítélem meg, az a 38,8 milliárd forint, amelyet piacra jutási támogatásként beterveztek, nem elégséges, és a magyar mezőgazdasági termelők abban a versenyben, amelyet úgy szoktunk nevezni: a támogatások versenye Európában - hisz az unió költségvetéséből 40 milliárd ECU-t a mezőgazdasági termelők támogatására fordítanak, és ennek nagy részét az az intervenciós felvásárlás- és exporttámogatás képezi, amely a felesleges készletek levezetésére szolgál -, alulmaradnak, tehát amikor ők levezetik a készleteiket, mint például idén ősszel a gabonakészleteiket, akkor a magyar mezőgazdasági termelők kénytelenek óriási veszteségeket elkönyvelni. Tehát amikor én a költségvetés arányairól beszélek, el kell mondanom: örültünk volna, ha a termelési támogatások növelése mellett a piacra jutási támogatások rovatra is némiképp többet tudtunk volna szánni - sajnálatosan elutasították a módosító javaslatainkat.

A másik ilyen aránytalanság az agrárberuházások támogatásának kérdése. Az elmúlt két évben egy nagyon jelentős élénkülésnek lehettünk a tanúi. Úgy gondolom, a kormányprogramban is megemlített beruházási arány, amely a mezőgazdasági szektort jellemzi, a nemzetgazdaságon belül 2,2 százalékos, ami egynegyede az agrárgazdaság nemzetgazdaságon belüli súlyának. Úgy gondolom, ahhoz, hogy erről a mélypontról el tudjunk rugaszkodni, ezt a beruházási kedvet fenn kellene tartani, az a támogatáscsökkentés, amely az idei költségvetésben megvalósul, a megtorpanást vetíti elénk. A 31,5 milliárdos betervezett támogatásból - mint kiderült - 10,5 milliárd forint már determinálva van, tehát el van költve, ilyen értelemben az agrárberuházásokra jövőre alig 20 milliárd forint támogatás jut. Ez, úgy gondolom, nagyon komoly problémákat vet fel, és megkérdőjelezi az európai csatlakozásra való felkészülésünk lehetőségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt héten örömmel hallottam a rádióban a miniszterelnök úrtól, hogy az állam csökkenteni kívánja a gazdasági szerepvállalását, és ezzel párhuzamosan természetesen az állami újraelosztás is mérséklődni fog. Ezért tartom rendkívül furcsának azt, hogy a XII. költségvetési fejezetben a falugazdász-hálózat üzemeltetésére most már - a módosítást követően - több mint kétszer annyit kívánnak elkölteni, mint amennyit a gazdajegyzők támogatására eddig fordítottunk. Ez az érték 800 millió forint volt, és jelenleg - a módosítást követően - 1 milliárd 610 millió forint szolgálná ugyanannak a hálózatnak a működtetését, amely tevékenységében és létszámában ugyanazokat a feladatokat kívánja ellátni, mint az agrárkamarai gazdajegyző-hálózat.

(19.10)

Rendkívül furcsának tartom természetesen azokat a híreket, amelyeket a pályázat kiírása után kaptam, mégpedig azt, hogy ezekre a közigazgatási feladatokra, amelyekre, meggyőződésem, csak közalkalmazottként lehet vállalkozni, legújabban az adott település legjobb gazdáját kívánják pályázaton felvenni, és akár vállalkozóként is működhet. Azok a feladatkörök, amelyeket a gazdajegyzők végeztek, illetve amelyek a pályázati kiírásban is szerepelnek - támogatások jóváhagyása, a támogatáshoz jutás segítése, a felhasználások ellenőrzése, akár a normatív támogatásoknál, akár a beruházási támogatásoknál, az őstermelői igazolványok kiadása -, úgy gondolom, nagyon komoly közigazgatási tevékenységet jelent. Megyénként az az 50-100 ezer feladat, illetve ügyfél fogadása, ami eddig megjelent a gazdajegyzői hálózat kapcsán, számomra elképzelhetetlen, hogy egy adott településnek olyan gazdája, aki mellette mezőgazdasági vállalkozói tevékenységet végez, képes ellátni ezeket a feladatokat. Úgy gondolom, hogy itt teljesen másról van szó, nem koncepcionális hibákról, hanem tudatos módosításokról.

A mezőőri szolgálattal kapcsolatban örülök annak, hogy végül is nem a mi módosító indítványunkat fogadta el a tisztelt Ház, hanem az agrárköltségvetés termelési támogatási fejezetén belül találtak 500 millió forintot annak érdekében, hogy az a hálózat, amely az elmúlt időszakban elkezdett működni, a jövő évben is működni tudjon.

A költségvetés számszaki dolgaihoz is lenne egy megjegyzésem: kicsit értetlenül állok az előtt, hogy hogyan stimmelhetnek a költségvetési végszámok, amikor a XII. fejezet 11. cím 1., 3. és 4. alcímhez tartozó kiadásokhoz, amelyek a piacra jutási támogatások esetében 49 milliárd 800 milliót, az agrártermelés költségeit csökkentő támogatásnál 48 milliárd 45 milliót, az erdőkárok felszámolására 300 millió forintot tartalmaznak, a bevételi rovatban mindösszesen 11 milliárd forint szerepel a piacra jutási támogatásoknál. Csodálom, hogy a támogatási rovatban az eredetileg kiadott, illetve a módosítások kapcsán kiadott részben nem szerepel semmi. Így valószínűleg a végösszeg sem stimmelhet, hisz az én számításaim szerint 87 milliárd 145 millió forint támogatás hiányzik ebből a költségvetésből. Kérem szépen, hogy ezt korrigáljuk, vagy erre valamilyen magyarázatot szeretnék kapni.

A mezőgazdasági fejezet vonatkozásában még egy megjegyzést szeretnék tenni. Úgy érzem, hogy ez a költségvetés az intézményrendszer átalakításának a költségvetése. Miért mondom ezt? Azért, mert a legnagyobb emelkedési rátákat az intézményrendszeri kiadásokban találjuk. Már említettem a falugazdász-hálózat esetében a 200 százalékos növekedést, de a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium esetében is plusz 1 milliárd forintos kiadást találunk. Különösen furcsák a dologi kiadások tekintetében a szintén 200 százalékos vagy azt meghaladó kiadások. Úgy gondolom, hogy az agrártermelők is nagyon szívesen vennék, ha ebből a pénzből magára a termelés finanszírozására vagy a piac szabályozására jutna.

Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu