GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban nagyon régen kértem már ezt a kétperces hozzászólási lehetőséget, de most talán jó is, hogy az államtitkár úr után szólhatok. Valójában erre számítani lehetett. Számítani lehetett arra, hogy a magasabb jövedelműek mennek. A másik az, hogy itt nem kényszerről van szó. Tehát az állampolgárok végre számolnak, és elmozdultak valamely irányba, amelytől azt remélik, hogy érvényesülni fog a biztosítási elv, és nem lesznek olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint ami most kialakulni látszik, miszerint újra visszahoztuk a költségvetésbe az évenkénti nyugdíjemelés mértékét.

Hadd hivatkozzam Gidai Erzsébetre és Vincze képviselő úrra, sőt, Mádi képviselő úrra is, hogy elnézést, itt újra a nyugdíjasok szembeállítására kerül sor, holott a nyugdíjtörvényben hosszú távú - most csak egy évi gyógyszerről van szó - programról esett szó, és rendeztük a biztosítási elvet, és az időskorú járadékkal azoknak az idős kisnyugdíjasok sorsát, akik igenis kiszolgáltatott helyzetben vannak pillanatnyilag is, de az önkormányzatokon keresztül a törvény számukra egy biztató megoldást jelentett volna, és nem kellene elvenni abból az összegből, amit a biztosítottak valójában befizetnek. Ezt kellett volna - vagy kellene - a költségvetésből megoldani, és nem szembeállítani a kisnyugdíjasokat azokkal, akikre hivatkozott Herczog Edit, és még nagyon sok szakmát lehetne felsorolni, amely esetében nem a minimálnyugdíjjal vonultak esetleg harmincöt, negyven év szolgálati idő után a jól megérdemelt nyugdíjba.

Befejezésül, azt hiszem, itt valójában nem történik más, mint tényleg egy feszültségkeltés a kevés szolgálati idővel rendelkezők és a hosszú szolgálati idővel rendelkezők között.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu