ERKEL TIBOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Rövid hír a Napi Magyarország december 10-i számában: "A Magyar Rádió művészeti igazgatója - nemrég még elnöke -, Szirányi János nagy mennyiségű archív hangfelvételt próbált eltulajdonítani előző este a Rádió épületéből, de a biztonsági szolgálat feltartóztatta." Megélhetési bűnözés... Elvégre lophat egy művészeti igazgató is - nem a szegények privilégiuma a tolvajkodás! Ennek a tolvajnak havi 1 millió után kellene adóznia.

Ami mégis a lapok élére kívánta volna ezt a tettenérést, az a személy maga és a hozzá fűződő rádiós múlt, mert úgy ez az apróság igen naggyá nő. Persze a hír nincs a lapok élén, a média mélyen hallgat, hírzárlat van. Pedig ez nem magánügy, nem a Rádió belügye - ez a tettenérés közügy!

Az érintett személy, Szirányi János, különös körülmények között lett a Magyar Rádió elnöke. A Horn-Kuncze-kormány első intézkedései közé tartozott, hogy az előző vezetőt, az intézmény gazdasági ügyeit állami pumpolás nélkül rendbe tevő Csúcs Lászlót eltávolította, majd 1994-ben Horn Gyula a koalíciós partner, az SZDSZ véleményét ki sem kérve, ripsz-ropsz kinevezte az új elnököt, Szirányi Jánost. A legmeghökkentőbb mégis a köztársasági elnökünk hirtelensége volt. Ő, aki korábban aggályosan vigyázott arra, hogy hónapok mérlegelése igazolja döntését - miszerint alkalmatlanok Antall József miniszterelnök médiaelnök-jelöltjei -, most azonnal aláírt. Így lett aztán a mostani tolvajból a korábbi rádióelnök.

A művelet magabiztosan folyt. A hangarchívum vezetője, Vámos elvtárs ugyanebbe az elvtársi körbe tartozik; a rajtakapást viszont megfigyelés előzte meg. A hajdani friss diplomás Szirányi Jánost volt egyetemi társai vitték be a Rádióba, hogy a nyomorból megmentsék. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Igen, tudom, köszönöm, az utolsó mondat következik...

Forrás: parlament.hu