DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt alkalommal már én is beszéltem arról, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása nagyon komoly alkotmányos aggályokat vet fel, hiszen teljesen egyértelmű, hogy kétharmados szakaszokat feles módon kíván a parlament megváltoztatni. Saját számításaim szerint 21 paragrafusa és 34 törvényhelye van ennek a javaslatnak, amely a kormány álláspontja szerint feles, az alkotmány szövege és az Alkotmánybíróság döntése alapján azonban kétharmados.

Kétségtelen, hogy Pintér Sándor belügyminiszter úr az elmúlt alkalommal kísérletet tett arra, hogy erre a kérdésre válaszoljon, és nagyon érdekes gondolatmenetet adott elő a tisztelt Ház számára. Azt állította, hogy jogdogmatikai szempontból talán az ellenzéknek igaza van, joglogikai szempontból azonban az ellenzék álláspontja megalapozatlan. A jogdogmatikai álláspont azonban így semmi mást nem jelent, mint az alkotmánytörvény szövegéhez és szelleméhez való ragaszkodást. A joglogika pedig ebből a szempontból semmi mást nem jelent, mint azt, hogy a kormány és a kormányzati többség át kíván lépni írott szabályokon, és az általa alkalmazott logika segítségével kívánja megkerülni az alkotmányos korlátokat.

Nem egyszerűen formai kérdésről van szó, hanem arról, hogy a kormány túllépi a választóktól kapott felhatalmazását. Nem kapott a mostani koalíció kétharmadosnál nagyobb többséget, ennek következtében nincs semmiféle alkotmányos alapja, felhatalmazása arra, hogy megkerülje a kétharmados törvények előírásait! (Taps az ellenzék padsoraiból.) Kétségtelen, hogy miniszterelnök úr kifejtette, meg fogják találni azokat a jogi technikákat, amelyek révén meg tudják oldani a problémákat a kétharmados törvényekkel kapcsolatban. A mostani eljárás azonban azt mutatja, hogy erre vonatkozóan a jogi megoldást a kormány nem tudta megtalálni; amit megtalált, az kizárólag az alkotmány nyílt megsértése.

Eddig kizárólag a Házszabállyal kapcsolatosan találkoztunk azzal a megoldással, hogy feles döntésekkel átléptek kétharmados szabályokat. Most egy korszakhatárhoz érkezett a kormány, mert a Házszabály után az alkotmány előírásait is nyíltan megsérti, ezt vállalja, sőt a miniszter úr és a bizottsági ülésen Felkai László közigazgatási államtitkár úr úgy érzi, hogy a lényeges tartalomra való hivatkozással meg tudja magyarázni a közvéleménynek vagy akár az ellenzéki pártok képviselőinek, miért tartja a javasolt megoldást megalapozottnak és helyesnek.

Utoljára vetem fel azt a kérdést - hiszen rövidesen zárószavazás következik -: érdemes-e ilyen lépéseket tenni? Érdemes-e 34 módosítást ilyen módon keresztül-erőszakolni, amelyek közül 24 szövegmódosítás, 10 pedig kiegészítés? Még ha el is lehetne fogadni azt, hogy a kiegészítés esetleg más értékelést tenne lehetővé - valójában itt sincs erre lehetőség -, a 24 szövegmódosítás, megváltoztatott szöveg teljesen egyértelműen szemben áll nemcsak a gyakorlattal, hanem az előbb említett alkotmányos előírásokkal is. Ennek következtében nyilvánvaló, hogy ez a törvény ebben a formájában nem létezhet. Ami pedig a gyakorlati kivitelezést illeti, olyan paragrafusok születnek majd, amelyekből a belső tartalom hiányzik, hiszen az odabiggyesztett módosítás nem fog illeszkedni az eredeti szöveghez.

Pokol Béla képviselőtársamnak volt egy érve az elmúlt alkalommal, amellyel az Alkotmánybíróság szövegére hivatkozva próbálta álláspontját megindokolni. Azt állította, hogy az Alkotmánybíróság egész törvényekre vonatkozóan ilyen megállapítást nem tett. Csakhogy az Alkotmánybíróság döntésének, a 4/1993-as határozatának a szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy abban az esetben, amikor már valamely tárgykörben kétharmados döntéssel törvény született, annak a törvénynek egyetlenegy rendelkezése sem változtatható meg. Az az eljárásmód, amelyet Pokol Béla képviselőtársam javasolt, csak akkor alkalmazható, ha valamilyen kétharmados tárgykörben még nem született törvény. Ekkor valóban alkalma nyílik arra a parlamenti többségnek, hogy meghatározza ennek a törvénynek a tárgyát, és saját politikai érdekeinek megfelelően döntsön arról, mi minősül szubsztanciális, lényegi kérdésnek, és mi nem. Ha azonban már egy ilyen döntés megszületett, akkor a parlamenti egyszerű többségnek ezt módosítani nem nyílik lehetősége!

Végezetül arra hívnám fel a figyelmet, hogy az érintett törvények közé tartozik az 1990. évi XXXIV. törvény a rendőrségről, melyet még az MDF-kisgazda-KDNP-kormány uralma alatt hagyott jóvá a tisztelt Ház, és akkor a kétharmados tárgykörök kijelölésében a mostani kormánypártok is - mínusz Fidesz - egyetértettek. Ezen a területen tehát a mostani kormánykoalíció saját korábbi álláspontját is felülbírálja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu