VANCSIK ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr ismételten nincs jelen - nyilván közfeladatai ellátása miatt hiányzik -, de remélem, hogy figyelemmel kíséri a parlament működését, és így - ahogy eredetileg a címben is jelöltem - hozzá kívánom intézni a napirend előtti felszólalásomat.

A Magyar Köztársaság politikai életében nagyon jelentős év 1998. Minden választási év már önmagában is politikai feszültséget teremt a társadalom minden rétegében. Az idei választási év különösen nagy várakozást keltett az emberekben, akik békére, biztonságra, az ígéretek betartására vártak. Ebben az esetben a szavahihetőség nagyon fontos dolog. Ha végigtekintünk a közelmúlt politikai történésein, már a koalíciókötés sem a miniszterelnök úr nagyvonalú kijelentései szerint alakult, hiszen a miniszterelnök úr korábban kijelentette, idézem: "A Kisgazdapárt áll legtávolabb a Fidesztől. Képviselőik hozzászólásában olyan értékrend rajzolódik ki, amelyet mi nagyon élesen elutasítunk." Ez a látnoki kijelentés egészen a koalíciókötésig tartott, amikor ugyanis a politikai realitás - úgy tűnik - mást diktált.

"Minden várakozásunkat meghaladó mértékben szerencsésnek bizonyult a kormánykoalíció összetétele." - Ezt is a miniszterelnök úr mondta, miközben talán sejtette vagy már tudta, hogy Torgyán József mire használja fel hatalmát. Ezek után nem csoda, hogy miközben a miniszterelnök úr a kampányban így fogalmazott: "A tisztes polgári élethez hozzátartozik szüleink, nagyszüleink méltóságának biztosítása is. Hogy milyen komolyan gondoltunk erre a választási program elkészítésekor, azt jelzi, a legtöbb ajánlószelvényt eddig éppen az idősebb korosztály tagjaitól kaptuk."

Nézzük az ajánlószelvények köszönetét! A parlament színe előtt jogvégzett emberként, a Magyar Köztársaság miniszterelnökeként, a szülők, nagyszülők méltóságát, anyagi biztonságát garantáló nyugdíjtörvény kapcsán kijelenti, hogy semmire sem kötelező törvény született az előző kormányzati ciklusban. Azon túl, hogy ez példa nélküli eljárás, egy hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoporttól a már törvényben előírt összeget vonják el, ezzel mintegy 50 milliárd forintot kivéve a nyugdíjasok zsebéből még szembe is állítják egymással a nyugdíjasokat a nyugdíjasokkal, a nyugdíjasokat a fiatal generációkkal.

Miniszterelnök úr, hogyan várható el a polgároktól az etikus törvénykövető magatartás, ha ön azt vallja, a politika nem az etika művészete, etikusan nem lehet politizálni? Miniszterelnök úr, ezek szerint az etikátlan politizálás az önök kormányzati ars poeticája? Arra kérem önt, ha már az etikát mellőzik, akkor legalább a törvényességet tartsa és tartassa be! Még akkor is, ha önnek és társainak két ellenzéki ciklus folyamán elfojtott hatalmi vágyai végre felszínre törhettek (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.), hiszen ön beismerte, ismét idézem: "Nyolc évig volt lefogva a kezünk, tudtuk, mit kellett volna tennünk, de a polgárok nem hatalmaztak fel szavazataikkal arra, hogy cselekedhessünk. A bennünk lévő hatalmas energiákat szeretnénk a választások után hasznosítani." Nos, a miniszterelnök úr pontosan fogalmazott, csak irányt és mértéket tévesztett. Jól példázzák ezt a nagy sietve végrehajtott megalapozatlan leváltások, kinevezések (Derültség, moraj a Fidesz soraiban. - Sasvári Szilárd: Kevés!), az utóbbi időben a média világában tett konszolidációs kísérletek.

Idézhetném a további megosztottságot, békétlenséget okozó kijelentéseket, beszélhetnék a gödörről a város közepén; "nem a fővárosnak van országa"; s a gyöngyszem, amely az ön újkori demokráciafelfogásának ékes bizonyítéka: "a parlament ellenzék nélkül is működik".

Befejezésképpen szeretném idézni egy személyes élményemet a miniszterelnök úrral. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Na, halljuk!) 1994-ben egy választókerületben voltunk, indultunk az országgyűlési mandátumért, a miniszterelnök úr akkor alulmaradt. Tudom, nem mindig a jobbik győz. A kudarcot példamutató méltósággal és emberi tartással viselte, ám a politikus igazi arcát nem a vereség, hanem a győzelem elviselése mutatja meg.

A szeretet és a béke ünnepe közeleg (Derültség az MSZP és a Fidesz soraiban. - Zaj a teremben.), ezért arra kérem a miniszterelnököt, amikor otthon, családja körében (Az elnök a csenget.) ünnepel, tűnődjön el azon, hova vezet a békétlenség, a viszály. Nincs forradalom, konszolidált országban élünk, az emberek a hétköznapokban is boldogságra, békére vágynak.

Kellemesebb ünnepeket kívánok a miniszterelnök úrnak (Gyimóthy Géza az elnök felé: Hat perce beszél! - Közbeszólás az MDF soraiból: Csüccs! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és boldogabb ünnepeket Magyarországnak!

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu