DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Tisztelt Képviselőtársaim! Már a bírálatok jelentős részét elmondták előttem, de még azért van mivel kiegészíteni ezt a jelentést, amit megkaptunk a közbeszerzési tanács 1997. évi tevékenységéről. Sajnálatos, hogy az 1998. évi jelentést nem tudtuk még megkapni, vagy legalábbis nem együtt tárgyaljuk az 1997-es, 1998-as jelentést, hiszen időközben több változás következett be, és a törvény módosításához a két jelentés együttes tárgyalása nyilván több alapot és több információt nyújtott volna.

A közbeszerzési törvény hatálybalépése 1995 novemberében kétségtelenül egy olyan változást vagy legalábbis egy elvárást jelentett, amely a közpénzekkel történő bánásmód tisztánlátását és ellenőrzését segítette volna elő - legalábbis ez volt a fő célja -, és a közbeszerzések egyszerűsítését szolgálta volna. Mégis, amikor a törvény életbe lépett, akkor - jómagam is dolgoztam ilyen területen - rendkívül sok, több volt a bonyodalom, és sokkal több visszaélésre adott lehetőséget, sokkal kuszáltabbá váltak a beszerzési lehetőségek, mint amit esetleg a törvény kezdeményezett volna, vagy a törvény alapján elvártunk volna. Bürokratikussá váltak, lassú volt a beszállítási határidő, ha valaki végigkövette azt a rendet, amit a törvény előírt.

Nem egyszer rosszabb áron kaptuk meg az adott termékek körét, vagy minőségileg nem megfelelő szinten kapták meg a beszállítóktól a megrendelők, a közbeszerzésre kötelezettek a terméket vagy akár az építési beruházást. Monopolhelyzetek alakultak ki, és kétségtelen, hogy azok a cégek és vállalatok, amelyek rá tudtak kapcsolódni a közbeszerzési láncra, hatalmas piacot szereztek, monopolhelyzetük volt, diktálók voltak, és ebben az esetben mindazok a cégek - egy nagyon jelentős személyi összefonódás is áll a háttérben -, akik közelebb álltak a döntéshozatalhoz, nemegyszer politikai motivációktól vezérelve, előnyösebb helyzethez jutottak, mint azok a cégek, amely cégek kívül álltak ezen a láncon.

Ebből következett például az ismert eset, amikor Debrecenben kellett megrendelni az oktatáshoz vagy az egyetemeknek a székeket és az iskolapadokat, és hónapokig kellett várni rá, hogy elszállítsák, mondjuk, Sopronba vagy más területre. Egyszerűen nem lehetett működtetni az intézményt, és nem lehetett megkerülni sem ezt a közbeszerzési kényszert. Tehát ez nem azt a célt szolgálta, amit a törvény előírt. Következett ez pont a monopolhelyzetből. Ez a monopolhelyzet mind a mai napig nem szűnt meg. Tehát majd amikor a törvény módosítására sor kerül, akkor nagyon erőteljesen fogjuk hangsúlyozni ennek az összefonódásokra, korrupcióra, nemegyszer csúszópénzekre épülő monopolhelyzetnek a felszámolását és ennek szükségességét. Például, hogy még megemlítsem: a számítástechnika területén is időnként katasztrofális beszerzési lehetőségek voltak és vannak, és nem olyan minőségű vagy olyan alacsonyabb árú termékeket lehetett beszerezni, amelyre egyébként más cégek adtak volna ajánlatot, akik nem jutottak rá erre a közbeszerzési láncra. Ezért a kisvállalkozók, kis- és középvállalatok körét természetesen nagyobb mennyiségben kell bővíteni, ahol nemegyszer sokkal jobb ajánlatra van lehetőség.

Említeni szeretném még azt is, hogy természetesen, ha egy ilyen helyzet alakult ki, akkor a közbeszerzésre kötelezett intézmények igyekeztek - ahogy lehetett - megkerülni is a közbeszerzés által előírt törvényi kereteket vagy lehetőségeket. Ennek számtalan sok ügyes formája volt, csak egyet említenék meg. Például létrehozott egy oktatási vagy akár egészségügyi intézmény egy kft.-t, beszerző bt.-t vagy esetleg alapítványt. Akkor egy ügyes... - ezt nem részletezném, hogy hogyan, de lehetővé vált, hogy ezen keresztül sokkal kedvezőbb áron és minőségileg is jobb terméket és gyorsabban szerezzenek be, mégpedig kevesebb csúszópénzzel vagy kevesebb jutalékkal, vagy korrupciós pénzzel. Tehát ebből adódóan számtalan sok jó kezdeményezés ellenére olyan diszfunkció vagy visszaélés jelent meg, ami ezt a törvényt nem emeli az európai minták felső szintjére.

Úgyszintén jómagunk is nehezményezzük vagy legalábbis nem értünk egyet azzal, hogy nyílt szerződések vagy lehetőségek köre mellett a tárgyalásos rendszer, mégpedig a hirdetmény nélküli tárgyalásos rendszer 30 százalékot tesz ki a közbeszerzési körön belül. Ez magas - magam is nemzetközi szakirodalomra támaszkodva az olasz és francia mintát nem tekinteném számunkra követendő példának. Nyílttá kell tenni, és a közpénzekkel történő bánásmódról bizony be kell számoltatni részben a közbeszerzéssel foglalkozó cégeket, illetve azokat az intézményeket is, amely intézmények közbeszerzésre kötelezettek, és ezt nem lehet megkerülni. Ha megnézzük például a közbeszerzési törvény 70. §-át, ott majdnem tíz pontban foglalja össze azokat a kivételeket, ahol nem kell nyílttá tenni ezeket a tárgyalásokat, és ez már eleve sugallja a korrupció és a visszaélés lehetőségét és veszélyét is. Ezért a nyílt tárgyalások és ezeknek a megjelentetett formája az, ami a közpénzzel történő bánásmódról számunkra is egy megfelelő információt adna. Ezért ezt az arányt véleményünk szerint 10 százalék alá kell leszorítani. Majd amikor a közbeszerzési törvény vitája lesz, erre külön is ki fogunk térni.

Úgyszintén nem megfelelőnek tartjuk az ellenőrzést is, rengeteg mendemonda jár a közbeszerzések körüli visszaélésekről, és meg kell hogy mondjam, hogy pont erről a területről hallunk legkevesebb nyílt információt. Tehát ezt valamiféle olyan homály fedi, ahol az ellenőrzésről vagy bírósági eljárásokról, szankciókról szinte alig lehet információt olvasni. Tehát nem jelenik meg a közvélemény előtt, holott végül is a közvélemény elvárná, hogy az általa befizetett közpénzekről nagyon tételesen nyilvántartást vezessenek és ezt vele közöljék, mert különben miért fizeti be a 68 százalékos adóját a költségvetés bevételi oldalára, amivel gyakorlatilag eltartja a költségvetést; mindenekelőtt a bérből és fizetésből élők kiemelkedően nagy szerepet játszanak ebben a forrás-összegyűjtésben.

Ezért tehát a nyilvánosságot kiemelkedően fontosnak tartjuk, és bizonyos területeken összeférhetetlenség is előjön. Például jómagam összeférhetetlennek tartom azt, hogy a közbeszerzési tanács alelnöke a Dunaferr Rt. elnök-vezérigazgatója, hiszen számtalan közbeszerzésben kft.-ken keresztül érdekelt. Erről az ügyről majd holnap úgyis interpellációt készítek, ezt be is terjesztettem. Tehát ezeknek az összeférhetetlenségeknek a felülvizsgálatát kérnénk, ugyanakkor azt is, hogy a közbeszerzés rendjéről, folyamatáról tételesen egy olyan átfogó vizsgálat készüljön, amely eddig nem történt meg, amely egyrészt tapasztalatokat is nyújt, másrészt pedig választ ad ezekre a rendezetlen kérdésekre.

Tehát egy ilyen fokú átfogó vizsgálat javaslatával élünk, és mindezek figyelembevételével a Magyar Igazság és Élet Pártja frakciója is elfogadja a jelentést, amely egyébként igyekezett nagyon korrekten bemutatni a helyzetet - bár jómagunk több adatot is vártunk volna ezekről kérdésekről -, és ennek az elfogadását fogjuk javasolni azzal a kitétellel, hogy mind a törvény felülvizsgálata, mind pedig az egész közbeszerzési folyamatnak egy szakmai felülvizsgálata készüljön el, és majd amikor a törvény módosítására sor kerül itt a parlamentben, akkor ezeket az információkat is kapcsoljuk hozzá.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu