DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Türelmüket kérem, a technológiát megtanulom...

Gondolom, 1999. február 8-a úgy kerülhet be az Országgyűlés krónikájába, mint az a nap, amikor a közügyek előrevitelével többet foglalkoztunk, mint parittyázással és nyilazással. Meghallgattuk egymás hozzászólásait a kormánykoalíció soraiból, az ellenzék soraiból, kiegészítjük, értékeljük. Nos, ebben a szellemben különösképpen érdekes, megjegyzendő és kifejeződött a Közbeszerzések Tanácsa tevékenységének a megvitatása. Ennek a tárgyilagosságra törekvésnek a szellemében ajánlok én most néhány megjegyzést a közgazdaság-tudomány analitikai eszköztárából. Célként emlegetődik itt az Országgyűlésben - idézek kifejezéseket - az átláthatóság, a hatékonyság, a verseny tisztasága. Ugye magunkra ismerünk?

Fel kell hívnom a figyelmet igen tisztelt képviselőtársaim: ezekkel ellentétben áll az a másik gyakran elhangzott kifejezés, hogy 10 százalékos árengedmény, vagy helybeli tender preferálása és más kedvezmények. Mindezek ugyanis létrehoznak, megteremtenek olyan implicit juttatásokat, amelyek nemigen látszanak, és az adófizető, a fogyasztó, a döntéshozó talán nem is tudja, hogy létezik az az implicit juttatás, és mennyi az. Nevezhetjük azt persze más néven is, szubvenció, transzfer, és a nemzeti irodalomban különböző kifejezések léteznek erre.

A kérdés az - ez kellene, hogy legyen a kérdésünk -: ki kapja a juttatást? És ki adja a juttatást? Tehát ki az a kiválasztott, kedvezményezett szállító vagy valaki, aki magasabb árat számíthat? Mi, döntéshozók úgy gondoljuk, és még talán a parlament törvényhozói is, hogy ezzel mi valami patrióta dolgot cselekedtünk. Mintha nem vennénk észre, hogy valakinek juttattunk valamilyen címen, ami rendben van, ha tudjuk, hogy azt akartuk csinálni, és azt kifejezzük, de többnyire ez rejtve van, implicit. És ki fizeti ezt meg? A fogyasztó, a használó, és végső fokon az adófizető. Ha így akarjuk megadóztatni a társadalmat, lehet, hogy rendben van, de csak akkor, ha ezt is kimondjuk, és tisztázottá tesszük a társadalomban.

Tehát ilyenképpen, tisztelt Ház, a közbeszerzések folyamata létrehoz olyan jövedelemelosztást, újraelosztást, vagyonelosztást és újraelosztást, ami felett a társadalom szemet huny. Mi törvényhozók is vagy szemet hunyunk, vagy észre sem vesszük.

Tisztelt Ház! Az én mostani igen vázlatos felszólalásom ebben a késői órában csak azt célozza meg, hogy kívánatos volna, hogy az eljövendő törvényalkotás során, a közbeszerzési törvény reformja során olyan előzetes vizsgálat történjen - és erre megvan a közgazdasági analízis és más különböző technológiák -, amely előre megbecsüli, ki jár jobban és ki jár rosszabbul olyan közbeszerzési kedvezmények következtében, amelyek léteznek, és amelyeket talán folytatunk, amelyeket talán nem fogunk kigyomlálni és kinyesegetni.

Arról van szó, hogy megtudjuk, megtudhatjuk, hogy ezek a folyamatok mennyiben ködösek, mennyiben korruptak, és kívánjuk-e ezt folytatni vagy nem. Nyilván nem kívánjuk ilyen címek alatt folytatni, de ahhoz, hogy megfelelő diagnózist állítsunk fel, ismernünk kell a technikát, ami létezik, és alkalmazni kell ezeket. Akkor bizonyára jobb lesz a nemzet közérzete, és jobb lesz a hírünk is a világban azok számára, akik Magyarországgal kereskedni kívánnak.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu