DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Miniszter úr, a kiegészítését elfogadom, a válaszát azonban - bár ez azonnali kérdés esetén nem szokás - nem. Úgy gondolom, hogy ha a nyilvánosság bevonása nélkül az esetnek következménye lett volna, akkor a magyar kormány elháríthatott volna egy nagyon kínos látszatot, azt tudniillik, hogy ilyen indoklás a magyar kormány tudtával és hallgatólagos jóváhagyásával történhetett meg.

Miniszter úr, felsorolok néhány eseményt. Az 1999. évi költségvetés beterjesztésekor a kormány az életüktől és szabadságuktól jogtalanul megfosztottak kárpótlása fedezetéül 3 milliárd forintot fogadtatott el, burkoltan azt üzenve ezzel, hogy egy emberélet 30 ezer forintot ér, ha az zsidóé volt. 1946 óta idén fordult elő első ízben, hogy a kormány hivatalos képviselője nem vett részt a gettó felszabadításának megemlékezésén. Októberben a miniszterelnök úr a kívánatos egyensúly helyreállításáról beszélt a gazdasági és társadalmi életben, talán nem tudván, hogy - kínos párhuzam! - az 1938. évi XV. törvénycikk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a gazdasági és társadalmi egyensúly hatályosabb biztosításáról szólt, és ez később első zsidótörvénykényt vonult be a történelembe. (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Nono! - Közbeszólások az MDF padsoraiból: Uszítás! - Az elnök ismét csenget.)

Most február van (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ülj le!), és a rendőrség kibocsát egy ilyen határozatot. Mi a véleménye erről, miniszter úr? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu