DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Demokrata Fórum által is támogatott, a temetőkről és a temetkezésről szóló törvényi szabályozást indokolja annak az alapvető emberi jognak a maradéktalan érvényesítése, mely az eltemetés tisztességében, az elhunytak emlékének méltó megőrzésében fogalmazódik meg. E humán szolgáltatás életünk lezárásaként minden embert, minden családot érint. Közösségi szolgáltatásként annak minden részletére kiterjedő, egységes szabályozást igényel, hogy egyetlen ember se lehessen, aki az eltemetés tisztességét ne kapná meg.

Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a köztemető fenntartását jelöli meg az önkormányzatok számára kötelező közszolgáltatásként. Ezen önkormányzati feladat az 1991. évi XX. törvény, úgynevezett hatásköri törvény értelmében a köztemető létesítésével, bővítésével, fenntartásával, bezárásával, megszüntetésével, újra használatba vételével, halotti ravatalozó létesítésével kapcsolatos közszolgáltatását foglalja magában. A települési önkormányzatokat törvény kötelezheti az önkormányzati törvényben nevesített kötelező közszolgáltatási feladatokon túl további közszolgáltatási feladatok ellátásra. Az önkormányzatok a temetkezési szolgáltatások terén megjelölt kötelező feladatokon túl mind több szerepet vállalnak.

A szomorú statisztikai adatok szerint napjainkban ritka kivételtől eltekintve minden településen több a halálozások száma, mint a születésé. Egy 30 ezres lélekszámú kisvárosban minden napra esik egy temetés, a születések száma azonban ettől még a dinamikusan fejlődő városokban is kevesebb. Így például Gödöllőn 1997-ben 378 személy hunyt el, míg a születések száma 322 volt. 1998-ban 433 elhalálozás történt, és 404 gyermek született. Lényegesen kedvezőtlenebb az arány a kistelepüléseken, ahol a lakosság elöregedett, ahonnan a fiatalok a jobb munkalehetőség, a jobb életminőség érdekében elvándorolnak.

A halálozási adatokkal összefüggésben lehet rámutatni az önkormányzatok jelzett többletfeladataira. Minden települést érint az a tény, hogy a társadalom kisebb-nagyobb rétege létminimum alatt él, segélyezésre szorul. Elhalálozás esetén a segélyezés a közköltségen történő eltemettetés, illetve a temetési segélyezés formájában történik. Ismét saját városunk ezzel kapcsolatos adatai: Gödöllőn 1998-ban 106 elhalálozás esetében nyújtott az önkormányzat segítséget, 14 alkalommal került sor közköltségen történő eltemetésre. A temetés a legegyszerűbb szolgáltatással temetésenként 51-58 ezer forint költséggel járt. 92 esetben nyújtott az önkormányzat a család számára temetési segély formájában segítséget, temetésenként átlagosan 9 ezer forint összegben. Az adatokat az összes elhalálozás számával összevetve látható, hogy a temetések mintegy egynegyedéhez nyújtott az önkormányzat anyagi, illetve ezen túlmenően a köztemetések esetében tevőleges segítséget.

A törvényjavaslat kegyeleti közszolgáltatásként határozza meg azt az önkormányzati tevékenységcsoportot, mely a köztemető-fenntartást, a köztemető-üzemeltetést, a temetési szolgáltatást egyaránt magában foglalja. Ezen belül a temetési szolgáltatás a temetésfelvétel, temetés megrendelése, halott szállítása, elhunyt temetésre történő előkészítése, a temetéshez szükséges kellékekkel ellátása, ravatalozás, búcsúztatás, sírba helyezés, illetve hamvasztás és urnaelhelyezés, urnakiadás, hamvak szórása és sírnyitás szolgáltatáscsoport összessége. A felsorolásból láthatóan szolgáltatóként csak a tevékenység első két eleme - a temetőfenntartás, temetőüzemeltetés tekintetében jár el az önkormányzat a közszolgáltatási szerződés alapján. Csak kivételesen, rendkívüli halálesetek kapcsán, illetve köztemetés során kapcsolódik be az önkormányzat a szolgáltatói tevékenységbe éspedig a megrendelői oldalon.

A temetőfenntartás és -üzemeltetés tekintetében a törvényjavaslat a végrehajtási rendelkezésekkel és a meglévő jogszabályi háttérrel kellően garantálja a törvényi célok megvalósítását, a szigorú szabályok betartását. Ugyanakkor a temetkezési szolgáltatás lényegében a közszolgáltatás körén kívül esik, hiszen csak a teljesítéssel kapcsolódik a közszolgáltatáshoz. A törvényjavaslat is a szolgáltatás piaci jellegét tartja fenn. 1992 júniusáig a temetkezési szolgáltatások biztosításáról kizárólag a helyi önkormányzat - korábban tanács -, az általa alapított vállalat útján gondoskodott. E monopolhelyzetet a jelenleg hatályos jogszabály feloldotta, és a szolgáltatást piacivá tette. Ezt tartja fenn a törvényjavaslat. A tisztességes piaci viszonyok erősítése a célja a javaslatnak, amikor bizonyos foglalkozások gyakorlóit a temetkezési vállalkozásokból kizárja: orvosok, vezető állású egészségügyi dolgozók, ezek közeli hozzátartozói, illetve egészségügyi dolgozók.

A szolgáltatás garanciát kívánja a javaslat erősíteni azzal, hogy a szolgáltató személyes megbízhatóságát, szakmai alkalmasságát és pénzügyi teljesítőképességét kell igazolnia ahhoz, hogy a jegyző a tevékenységhez az előzetes hozzájárulást megadja. A büntetlen előélet igazolása mint a személyes megbízhatóság kritériuma a cég ügyvezetője esetében - akinek ilyen tevékenységet végző társaságnál saját személyére vonatkozóan ezt igazolnia kell - kevés, lényegében nem szab szigorúbb feltételt, mint maga a társasági törvény a vezető tisztségviselők számára előírtak formájában.

Kevésnek látszik az a 300 ezer forint összegű biztosíték is, melyet a törvény megszab a szolgáltatással okozott károk megtérítésére. Itt jegyezném meg, hogy a Magyar Demokrata Fórum egy módosító javaslatot kíván beterjeszteni, ahol ezt 1 millió forint összegben szeretnénk meghatározni. Nem ritka az, hogy a gazdasági vállalkozások által gyakorolt tevékenység esetén a jogszabály az áltagostól jóval szigorúbb anyagi és személyi feltételeket ír elő - felszámolói, utazási tevékenység -, éppen azért, hogy a tevékenység ellátása mindenképp biztosított legyen, ne érje a megrendelőket helyrehozhatatlan vagyoni és nem vagyoni hátrány, ezáltal a sokakat érintő tevékenységekkel szemben a közbizalom soha ne inogjon meg.

(11.40)

Ilyen tevékenységnek kell lennie a temetkezési szolgáltatásnak is. A temetés az ember életének, földi kapcsolatainak lezárását jelentő, utolsó és egyszeri alkalom. Olyan feltételeket kell ehhez jogszabályi szinten előírni, azáltal megteremteni és garantálni, melyek a piaci viszonyok anomáliáiból származó hibákat mindenáron kiszűrik, éspedig nem utólagos jóvátétellel, kártérítéssel, hanem úgy, hogy anyagi, erkölcsi hátrány egyáltalán ne keletkezzék. Ha ez nem így történik, az alapvető emberi jog, az illő eltemettetés tisztessége nincs biztosítva.

Mai változó világunkban az a személyes biztosíték, hogy a cégvezető, illetve az egyéni vállalkozó büntetlen előéletű, a cég, illetve vállalkozás megbízhatóságát, stabilitását nem jelenti feltétlenül. Alig tízéves a társasági jog, fantomcégek tízezreivel szemben folyik vizsgálat. Hasonló nagyságrendű a csődbe ment, felszámolás alatt álló vagy már felszámolt cégek száma, kapcsolt vállalkozások kibogozhatatlan szövevényével birkóznak az adóhivatalok és más köztartozások behajtói, a különféle eljárások évekig is elhúzódhatnak. Ilyen körülmények között a szolgáltatóval szemben a törvényjavaslat szerint állított követelmények enyhének tűnnek.

A másik veszély a szabad ár. Ma egy illő eltemetés költsége a legszerényebb szertartással legalább 100 ezer forint. Bizonyos kor elérése után az emberek döntő többsége gyűjteni kezdi a temetési költségét, mert nem akar a végső búcsúnál hozzátartozóira szorulni, őket anyagilag terhelni. A szolgáltatás szabadáras jellege, a versenyhelyzet erősödése tulajdonképpen az ár egyik korlátozó lehetősége, mégis olyan módosító javaslatot kíván a Magyar Demokrata Fórum benyújtani, ahol tisztán különválik a temetőüzemeltető és -fenntartó, illetve a szolgáltató.

Összességében a Magyar Demokrata Fórum természetesen támogatja a törvényjavaslatot, módosító indítványaival ennek jobbítását szándékozik megtenni, hogy az a konszenzus, az a jobbító szándék, ami elhangzott a mai délelőtt során, valóban egységesen érvényesüljön.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu