DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány kiegészítést szeretnék fűzni az anyaghoz és a jegybank elnökének beszámolójához, elsősorban öt kérdéskörrel kapcsolatban;
ebből az első a Magyar Nemzeti Bank helyzete, függetlensége és ellenőrzése. Ezek a megjegyzések nagyjából a kormány álláspontját tükröznék.

Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikai helyzetben, és ez így is marad, feltétlenül szükség van arra, hogy a jegybank a kormánytól függetlenül működjön, függetlenségének fő célja az, hogy a pénzkiáramlás ütemét szabályozza, a jegybank felelős azért, hogy annyi pénz kerüljön a gazdaságba, amennyivel egyensúlyban lehet tartani a gazdaságot, és ellenőrzés alatt lehet tartani az inflációt. A jegybank fő célkitűzése az, hogy a pénzmennyiség szabályozásán keresztül az alacsony inflációs rátát fenntartsa, ehhez arra van szükség, hogy a kormánytól függetlenül folytassa monetáris politikáját. Ezért az Európai Unió felé is vállaltuk, hogy az uniós csatlakozás előtt további, a jegybank függetlenségét erősítő lépéseket fogunk tenni, ezen lépések között van többek között a költségvetés közvetlen finanszírozásának megtiltása a jegybank részére, a jegybanktanács tagjai függetlenségének további növelése, illetve a jegybank fő célkitűzései megfogalmazásának változtatása az alkotmányban, illetve a törvényben és fő célkitűzésként azt kívánjuk megjelölni, hogy a magyar fizetőeszköz stabilitását biztosítsa a jegybank.

Úgy gondolom azonban, hogy a monetáris politikai függetlenség erősítése és a jegybank gazdálkodásának ellenőrzése egymással nem összefüggő kérdések, a jegybank gazdálkodásának ellenőrzése a parlament vagy az általa felhatalmazott kormány feladata, ezt jelenleg a felügyelőbizottság erősítésével szeretnénk elérni. Úgy gondoljuk, szükség van arra, hogy a napi gazdálkodást a felügyelőbizottság úgy ellenőrizze, hogy önálló vizsgálatokat rendelhet el a jegybankban, esetleg egy második auditort alkalmaz, amelyet a felügyelőbizottság bíz meg, vagy más módon ezeknek az ellenőrzési eszközöknek a kidolgozására sor fog kerülni a közeli jövőben, és remélem, hogy a jegybankkal egyetértésben az elkövetkező néhány héten vagy hónapban a gazdálkodás-ellenőrzés erősítését el fogjuk tudni érni.

(15.30)

A második kérdéskör a jegybank fő célkitűzéséből következik, hogy hogyan alakul az infláció, de a fő célja az infláció leszorítása. Hallottuk Surányi úrtól, hogy most először 10 százalék alá csökkent az infláció, ezt a 10 százalék alatti áremelkedést szeretnénk megtartani az idén. 1997-ben, a beszámoló idején 18,3 százalékos volt az infláció, '98-ban 14,3 százalékos, '99-ben pedig 9-10 százalékos évi áremelkedési ütemet szeretnénk elérni. Úgy gondolom, hogy miután a januári 10 százalék alatt van, erre minden esélyünk megvan.

2000-re az infláció ütemét 6,5-7,5 százalékra szeretnénk csökkenteni, és reméljük, hogy 2001-ben 5 százalék alá csökkenthető lesz az infláció. Ez az inflációs ütem nagyjából megfelel az európai uniós országok inflációjának, illetve annyival nagyobb a magyar ütem, amennyivel a magyar termelékenység növekedése nagyobb, tehát a magyar valuta felértékelődése indokolt. Úgy gondoljuk, hogy az Európai Unióba való belépésünkkor ezen a területen is el fogjuk érni, vagy majdnem el fogjuk érni a maastrichti kritériumokban meghatározott mutatókat, és az uniós csatlakozásunk után két-három évvel reális lehetőségünk lesz arra, hogy az Európai Monetáris Unióhoz is csatlakozzunk. Mindenesetre a célkitűzés az, hogy az infláció ütemét tovább csökkentsük, és ebben a jegybanknak nagyon nagy szerepe lesz.

Úgy gondoljuk, hogy a jegybankkal együtt a kormány által elfogadott intézkedéscsomag eddig eredményes volt az elmúlt hónapokban, és reméljük, hogy az elkövetkező hónapokban, években is eredményes lesz. Az első fő célkitűzés az inflációval kapcsolatos várakozások megfordítása volt, ezt az elmúlt hónapokban sikerült elérni, a gazdasági szereplők, a lakosság várakozása ma kisebb, mint bármikor máskor. Ez nagymértékben hozzájárul az infláció csökkentéséhez.

Talán a második legfontosabb, amit az infláció csökkentése érdekében tehetünk, a költségvetési hiány csökkentése. Ha 1999-ben 4 százalék alatt akarjuk tartani a költségvetési hiányt, a költségvetés túlköltekezésének megakadályozása nagymértékben hozzájárulhat a pénzkibocsátás, illetve az infláció ütemének csökkentéséhez.

'99 elején sikerült eredményt elérnünk a korábbi indexálások csökkentésében. Nem mondom, hogy teljes mértékben elégedettek vagyunk ezzel. A kormány ellenőrzése alatt történt áremelések átlagos üteme 11 százalék alatt volt, de a jövő évi célkitűzésünk az, hogy egyetlen területen - már ami az állam ellenőrzése alatt van - se lehessen jobban növelni az árakat, mint az előre jelzett inflációs ütem. Az idén ezt, sajnos, nem sikerült teljesítenünk, mert a korábbi években felhalmozódott feszültségek vagy árlemaradások néhány területen, például a közlekedésben, a tömegközlekedésben 14-15 százalékos áremelkedést indokoltak.

Úgy gondoljuk, hogy jövőre nem lesz indokolt az átlagos inflációnál magasabb áremelkedés, és azokat a vállalatokat, amelyek ilyet előterjesztenek, feltétlenül költségcsökkentésre és az áremelkedési ütem csökkentésére szeretnénk kényszeríteni. A leértékelés havi ütemének csökkentése is hozzájárul az infláció csökkentéséhez, ez az elmúlt évben többször bekövetkezett, és az idén év elején újra.

A harmadik kérdéskör, amiről röviden beszélni szeretnék, a csökkenő infláció és a gyors gazdasági növekedés összefüggése. Úgy tűnik, hogy Magyarország egy kisebb gazdasági csodát produkál, hiszen egyszerre gyors a gazdasági növekedés, és egyszerre csökken az infláció üteme. Ez ellentmond egyébként a tankönyvekben megfogalmazott törvényeknek. Azt hiszem, hogy még egy darabig folytatni tudjuk ezt a csodát, remélem, sokáig. Ennek az alapja a termelékenység gyors növekedése, a termelékenység pedig elsősorban a feldolgozóiparban és az iparban növekszik nagyon gyorsan, részben a külfölditőke-bevonás következtében - tehát feltétlen célunk a külfölditőke-bevonás további megtartása, illetve növelése -, részben a magánosítás vagy a privatizációs kedvező hatásai révén. Tehát ezt a folyamatot is folytatni szeretnénk.

Úgy gondoljuk azonban, hogy van néhány feszültségpont a '97-es és a '98-as gazdasági növekedésben is, ez elsősorban az áruforgalom egyenlege, ami export-import mérlegünkben és fizetési mérlegünkben jelentkezik. A tavalyi évben a várakozásokat meghaladóan 2,26 milliárd dollár volt a folyó fizetési mérleg egyenlege. Ez elsősorban vagy részben a növekvő import miatt volt: az import gyorsabban nőtt, mint az export. Tavaly az export több mint 20 százalékkal nőtt, az import pedig 23-24 százalékkal. A növekvő import egyrészt a '98-ban megnőtt költségvetési hiány következménye.

Az államháztartás hiánya '98-ban lényegesen nagyobb volt, mint 1996-ban vagy '97-ben, és gyakorlatilag '95 óta folyamatosan növekvő ütemű volt, ez '99-ben fordult először újra csökkenőre, legalábbis a növekedés üteme, tehát a 4 százalékos hiány. Ha leszámítjuk a '98-as bankkonszolidációkat, akkor is 4,7 százalék volt az államháztartás hiánya, az államháztartás túlköltekezése nagymértékben hozzájárult a fizetési mérleg egyenlegének romlásához.

A másik, és talán nem a kormánytól függő oka, természetes oka az, hogy a gazdaság modernizációjához importberuházási javakra van szükség. A beruházások tavaly gyorsan nőttek, ez egyébként megfelelő alapot teremt a termelékenység idei növekedéséhez és gazdasági növekedéshez. Ez a gyors beruházásnövekedés azonban gyors importnövekedéssel járt.

Az ebben meglévő kedvezőtlen folyamatokat szeretnénk részben az idén vagy jövőre megfordítani, és az exportot az importnál gyorsabban növelni. Ez az idén még irreális célkitűzés, de a kis- és középvállalkozások fejlesztésével, egyrészt importkiváltással, másrészt pedig ezek exporthoz való hozzájárulásával, remélem, 2000-re elérhető lesz, hogy az export és az import növekedése legalábbis egyenlő ütemű legyen.

Egy másik tényező, amely a folyó fizetési mérleg hiányát okozta, az a nyereségkivitel: a külföldi vállalatok körülbelül egymilliárd dollárnyi nyereséget vittek ki 1998-ban. Úgy gondolom, hogy ez önmagában nem baj, húszmilliárd dollárnyi befektetés után elég természetes, hogy a működni kezdő és nyereségessé váló vállalatok nyereségük egy részét kivitték. Mindenesetre szeretnénk elérni, hogy ez '99-re csökkenjen, és a nyereséget újra Magyarországon fektessék be.

1999-re változatlanul reálisnak tartjuk az 5 százalék körüli gazdasági növekedési ütem elérését. A fő kérdésnek az államháztartási hiány 4 százalék alatt tartását gondolom, és azt hiszem, hogy ehhez az elfogadott költségvetést szigorúan be kell tartani.

Egyelőre nincs ok arra, hogy bármilyen további megszorító intézkedéseket hozzunk, viszont feltétlenül szükséges az, hogy szigorúan betartsuk a már meghozott intézkedéseket. Ha az állam nem költekezik túl 1999-ben, és nem költ többet annál, mint amennyi eredetileg az államháztartásban jóvá van hagyva, akkor nem gondolom, hogy a folyó fizetési mérleggel különösebb problémánk lesz.

A negyedik kérdéskör a monetáris politika kérdésköre. Szeretném leszögezni, hogy ebben egyetértés van a kormány és a Magyar Nemzeti Bank között, elsősorban az árfolyam-politikában és a kamatpolitikában. A csúszó leértékelést szeretnénk megtartani, 1997-ben is ez volt az üteme, lényegesen nagyobb volt a havi üteme, mint 1998-ban Remélem, hogy '99 során még egyszer csökkenteni lehet majd a csúszó leértékelés ütemét, ezt azonban ma nem látjuk. Január 1-jétől csökkent ez a leértékelési ütem. Ha a gazdasági folyamatok év közben jól alakulnak, akkor a jegybankkal közösen megvizsgáljuk a leértékelés ütemének csökkentési lehetőségét, és ha erre lehetőség lesz, csökkenteni fogjuk.

Egy másik árfolyamkérdés a lebegtetési sáv szélesítése. Mint az elmúlt évi pénzügyi válság bebizonyította, helyes a sávot viszonylag szűken meghatározni, bár ez a költségvetésre rak bizonyos terhet. Szeptember-októberben világossá vált, hogy jó, hogy a sáv ilyen szűk mértékben, plusz-mínusz 2,25 százalékban van meghatározva. A szélesítésével kapcsolatban elképzelhető, hogy ha a pénzügyi folyamatok kedvezően alakulnak, akkor év közben vagy a jövő évben ezen a területen is tudunk valamit lépni.

(15.40)

A kamatszint az elmúlt két hónapban többször csökkent, de így még mindig magas, ahhoz legalábbis magas, hogy a vállalkozók tevékenységét igazán élénkké tegye. Úgy gondoljuk azonban, hogy a jelenlegi helyzetben nincs szükség a gazdaság további fűtésére, illetve a kamatszint csökkenése esetleg túlfűtöttséget eredményezhetne, ezért a pozitív reálkamatot a jelenlegi egyensúlyinak mondható helyzetben meg szeretnénk tartani. Ahogy az infláció üteme csökken, úgy csökkenthető azonban a kamatszint, tehát ha az év folyamán csökkenni fog az infláció, csökkenteni fogjuk a kamatszintet is.

Az ötödik kérdéskör a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodása. Úgy gondolom, hogy helyes az a költség- és létszámcsökkentési irány, amelyet a jegybank folytat. Helytelen azonban a belföldi és külföldi pénzintézetekben való részesedése, végképp fel kell ezeket a részesedéseket számolni. Egyetértek az elnök úrral abban, hogy az itt történt szabálytalanságokat ki kell vizsgálni, amennyiben még nincsenek megfelelően kivizsgálva, és felelősségre kell vonni azokat, akik az elkövetett szabálytalanságokért és az okozott veszteségért felelősek. Ebben a felügyelőbizottsággal egyetértésben dolgozunk, a felügyelőbizottság további vizsgálataira lesz szükség. Ha további feljelentésekre vagy felelősségre vonásra szükség lesz, akkor azt feltétlenül meg fogjuk tenni. Megvan az együttműködés a Nemzeti Bank vezetősége részéről, de az ügyek nincsenek lezárva, elsősorban - mint Surányi úr is említette - az ausztriai leánybankkal kapcsolatban.

Ezekkel a megjegyzésekkel a jegybank beszámolóját a tisztelt Ház részére elfogadásra javaslom a kormány nevében. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

Forrás: parlament.hu