ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Nemzeti Bank speciális jogállású, állami tulajdonú részvénytársaság, amelynek függetlenségét 1991 óta Magyarországon törvény garantálja. Ezt a törvényt 1991-ben az első szabadon választott Országgyűlés fogadta el, és hogy az itt lefektetett függetlenség elvével egyetért, azt az 1994 és '98 között működő Országgyűlés kormánypárti többsége is többször szóban garantálta. Szóban, mert persze ez nem akadályozta meg őket abban, hogy 1994 decemberében politikai nyomásgyakorlás útján lemondásra kényszerítsék a Magyar Nemzeti Bank akkori elnökét, Bod Péter Ákost.

Ez az a bizonyos jegybanktörvény, amelyet 1991-ben fogadott el a Ház, amely egyrészről garantálja a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét, biztosítja a monetáris politika viteléhez szükséges eszköztárat, és felállítja, illetve rendelkezik azon testületek felállításáról, amelyeket az elnök úr is említett a beszámolójában, s amelyeken keresztül figyelemmel lehet kísérni a Magyar Nemzeti Bank mindenkori működését, tevékenységét. Mindez persze ahhoz az elsődleges feladathoz, amely minden közgazdasági tankönyv szerint a jegybank elsődleges feladata, azaz a pénz értékállandóságának a biztosítása, nem lenne elegendő.

1991-ben, amikor ezt a törvényt elfogadták, a Magyar Nemzeti Bank eszköztára messze nem felelt meg azoknak a kritériumoknak, amelyeket egy modern nyugati államban, Nyugat-Európában vagy az Amerikai Egyesült Államokban egy jegybank eszköztárához sorolni szokás. Az, hogy ez az eszköztár ma már szinte teljesnek tekinthető, nem kis mértékben a Magyar Nemzeti Bank munkatársainak szakértelmét és alapos munkáját dicséri. Úgy gondolom, hogy amikor az 1998-ban megválasztott Országgyűlés legnagyobb frakciójának nevében szólok a jegybank 1997. évi beszámolójáról, ezt mindenképpen meg kell említenem.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ahhoz, hogy a jegybank a feladatát el tudja látni, mindez messzemenően nem elengedő. A pénz világa ugyanis nem kis mértékben a bizalom világa. A pénz értékállandóságának megőrzéséhez bizalomra is szükség van. Bizalomra a gazdasági aktorok részéről a pénz iránt, és bizalomra mind a gazdasági aktorok, mind az egyszerű adófizető polgárok részéről a Magyar Nemzeti Bank mint eme függetlenség, mint az értékállandóság őrzője iránt. Úgy gondolom, ez egy rendkívül fontos kérdés, ezért kell alaposan szólni a jegybank tevékenységének ellenőrzéséről.

Az előbb említett jegybanktörvény az, amely a Magyar Nemzeti Bank kötelességévé teszi az Országgyűlés részére beszámoló elkészítését. Ez a beszámoló, amelyet most a kezünkben tartunk - amely egyébként megegyezik a jegybank 1997. évi éves jelentésével, amely nyilvánosan is publikálásra került -, szeretném leszögezni, a mi megítélésünk szerint tartalmi és formai értelemben a szokásjognak és a törvényben előírt minimális követelményeknek teljes egészében megfelel. Ennek ellenére a Fidesz-frakció nevében mégis egyfajta hiányérzetről kell beszámolnom.

Mit jelent ez a hiányérzet egészen pontosan? Ha kezünkbe vesszük - ahogy Horváth János képviselőtársam a korábbiakban fogalmazott - a nagy terjedelmű, több mint 300 oldalas jelentést, akkor azt látjuk, hogy ebben a jelentésben a Magyar Nemzeti Bank, illetve annak munkatársai nagyon nagy figyelmet szentelnek annak, hogyan alakultak a gazdasági és a pénzügyi folyamatok 1997-ben Magyarországon, hogyan alakultak a jövedelmi folyamatok, melyek voltak a hitelintézeti rendszer működésének legfontosabb jellemzői, vagy a gazdasági szerkezetátalakulás jellemzői.

Azaz ebből a jelentésből több mint 200 oldal szól arról, hogy mi a Magyar Nemzeti Bank véleménye az ország gazdaságának, a pénzügyi rendszernek, a gazdaságpolitikai intézményrendszernek az 1997-es működéséről. És közel 25 oldal szól arról, hogy egészen pontosan tartalmi értelemben mit csinált a Magyar Nemzeti Bank 1997-ben, és miért pont azt tette. Ugyancsak 25 oldal szól arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank számszerű gazdálkodása, üzemviteli tevékenysége egészen pontosan milyen volt 1997-ben, és miért pont ilyen volt 1997-ben. Azt kell tehát mondanom, hogy ez a bizonyos jelentés egyáltalán nem felhasználóbarát.

Nem felhasználóbarát, hiszen én úgy látom - pontosan azért, mert ez megegyezik az 1997. évi jelentéssel -, nem is ez volt az elsődleges célja a jegybank munkatársainak. Ez a dokumentum kiválóan alkalmas arra, hogy prezentálja azt a felhalmozódott szakmai tudást, ami a Magyar Nemzeti Bankban ma megtalálható. Ennek és a jegybank véleményének a folyamatos publikálása a monetáris politika szempontjából is rendkívül fontos. Ezt én dicséretesnek tartom. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Magyar Nemzeti Banknak nem kellene gondolkodni arról, hogy pontosan az előbb említett bizalom érdekében a másik két területről, tehát elsősorban az üzemviteli tevékenységről, a jegybank - ebben egyetértek az elnök úrral - örökölt és nem szükségszerű kereskedelmi tevékenységéről, valamint elsődlegesen tartalmi működésének pontos indokolásáról részletes, áttekinthető és közérthető képet nyújtson minden, a gazdasági kérdésekben nem feltétlenül jártas országgyűlési képviselő részére is. Ez a bizalom megteremtésének egy rendkívül fontos feltétele.

Nézzük csak pontosan ezt a bizonyos jelentést. Az elnök úr említette, hogy 1997-ben történt meg, egészen pontosan január 2-ai értéknappal az adósságcsere a központi költségvetés és a Magyar Nemzeti Bank között. Ennek az adósságcserének az egyszerű lebonyolításáról akkoriban folytak szakmai jellegűnek is tekinthető viták. Úgy gondolom, nem ezeknek a vitáknak a felemlegetése az, ami most fontos. Ez egy eldöntött kérdés, az adósságcsere megtörtént. Ennek hatásairól azonban - és itt egy kicsit ellent kell mondanom az elnök úrnak - ebben a jelentésben nagyon keveset lehet olvasni.

(16.00)

Úgy gondolom, hogy mivel ez egy fontos vitás kérdés volt, nagyon jó lett volna, ha a Magyar Nemzeti Bank 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolóban erről sokkal többet, sokkal alaposabban olvashatnánk.

A Magyar Nemzeti Bank kereskedelmi tevékenységéről: úgy gondolom, hogy az elnök úr beszámolója ebből a szempontból egy szerencsés irányt tükröz. A Magyar Nemzeti Banknak mint jegybanknak valóban nem az a feladata, hogy bármiféle kereskedelmi tevékenységet, főleg kereskedelmi banki tevékenységet végezzen. Az, hogy a Magyar Nemzeti Bank is arra törekszik, hogy ezt a tevékenységet megszüntesse, véleményem és a Fidesz-frakció véleménye szerint helyes. Azonban azt látni kell, hogy pontosan azért, mert ez az örökölt tevékenység vitás kérdéseket vetett fel, hiszen itt veszteség is érte - főleg az említett negyedik, bécsi kereskedelmi bank vagy bécsi érdekeltség révén - a Magyar Nemzeti Bankot, ezért bizony az, hogy ez a folyamat hogyan kerül kivezetésre az MNB könyveiből, mennyiben érinti a Magyar Nemzeti Bank eredményét, ezen keresztül hogyan terheli a magyar adófizetők zsebét, és ott egészen pontosan kit és milyen felelősség terhel, valamint miért, arról a Magyar Nemzeti Banknak részletesen számot kell adnia. Ez rendkívül fontos, hiszen ez a bizalom megteremtésének egyfajta előfeltétele. Ha ez nem történik meg, hiába bíznánk meg, csak látatlanban tudunk megbízni abban, hogy a Magyar Nemzeti Bank ezeknek a kereskedelmi banki tevékenységeknek a felszámolását valóban szakszerűen, a szükséges alapossággal végzi el. Ez tehát egy rendkívül fontos dolog lenne, és erről megint csak keveset olvashatunk ebben a bizonyos jelentésben.

Aztán nézzük az üzemviteli tevékenységet! Ehhez ugye, olyan dolgok tartoznak hozzá, ami minden szervezet vagy intézmény életéhez hozzátartozik: hogyan alakulnak a Magyar Nemzeti Bankban, illetve intézményeiben a működési költségek, dologi költségek, illetve személyi, azaz bérkifizetések. Ez kicsit az erőmű melletti kerékpártároló esete. Azonban ne felejtsük el, függetlenül attól, hogy a Magyar Nemzeti Bank valóban független intézmény, független a szónak abban az értelmében, hogy nem költségvetési intézmény, ennek ellenére a Magyar Nemzeti Bank végső soron, ha közvetett úton is, de a magyar adófizetők pénzével gazdálkodik. Ebből az következik, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem szent tehén, a Magyar Nemzeti Banknak ugyanúgy, ahogy más költségvetési intézményeknek, részletesen számot kell adnia arról, hogy az egyes intézményeiben milyen bérpolitikát követett, valamint a dologi és az üzemi költségek hogyan alakultak. Erről adott esetben az én véleményem szerint nemcsak aggregált formában, hanem egyébként is számot kell adni. Ez megint csak hozzátartozik a bizalom kérdéséhez, enélkül a Magyar Nemzeti Bankot folyamatosan támadások fogják érni, mely támadásokra nem fog tudni kellő hitelességgel válaszolni.

Hogyan lehetne mindezt megtenni? - ez a következő fontos kérdés. Úgy gondolom, hogy itt két irányt érdemes kijelölni. Az egyik irány erről a bizonyos jelentésről vagy beszámolóról szól. Itt már elhangzott: egy országgyűlési bizottság, a számvevőszéki bizottság - amely ezzel a jelentéssel a legalaposabban és a legrészletesebben foglalkozott - már kimondta, hogy a Magyar Nemzeti Bank tevékenységéről szóló beszámolót, annak az elkészítését mind tartalmi, mind formai értelemben formalizálni kell, pontosan le kell írni, hogy milyen számadási kötelezettsége van ebben a jelentésben a Magyar Nemzeti Banknak. Úgy gondolom, az, hogy ezt a munkát elvégezze, elsősorban az Országgyűlés feladata. Remélem, hogy ezt el is fogjuk tudni végezni - az ellenzéki frakciók egyetértésével is - belátható időn belül, így a jegybank következő beszámolója már ezeket a szempontokat is figyelembe veheti.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azonban van egy másik rendkívül fontos vonulat is az én megítélésem szerint. Ehhez az tartozik hozzá, hogy ha megnézzük, 1999. február 11-e van, és a Magyar Nemzeti Bank 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolót most tárgyalja az Országgyűlés. Ha ellenzéki képviselőtársaim bőrébe bújhatnék, akkor lennének olyan ellenzéki képviselők, akiknek a helyében némi iróniával fogalmazhatnék úgy, hogy örvendetes ez a tény, hiszen voltak olyan idők, amikor a jegybank tevékenységéről szóló beszámolót egyáltalán nem tárgyalhatta az Országgyűlés. Persze lennének olyan ellenzéki képviselők is a jelenlegi padsorokban, akiknek a bőrébe bújva ezt nem merném mondani. (Derültség a kormánypártok soraiból.)

De azt mondhatnám, hogy kevésbé örvendetes ez a tény, ha arra gondolok, hogy ez a késői tárgyalás is kiváló jele annak, mennyire vette komolyan mind ez idáig a tisztelt Ház, illetve annak mindenkori kormánypárti többsége az Országgyűlésnek a jegybankhoz fűződő ellenőrzési jogainak és kötelezettségeinek a gyakorlását; mondhatnám ezt az MSZP vagy az SZDSZ vezérszónokainak a helyében.

De a helyükben mégsem merném mondani, mert a leginkább elítélendő dolog az, ahogyan a tisztelt Ház előző kormánypárti többsége, illetve előző házelnöke eljárt mindazokkal a jelentésekkel kapcsolatban, amelyeket a jegybank felügyelőbizottsága rendszeresen, évről évre elkészített, és amellyel szakmai értelemben is alá lehetett volna támasztani a jegybank éves beszámolóját. Ezt a jelentést ugyanis, kedves képviselőtársaim, mind ez idáig a Ház elnöke rendszerint fogta és a fiókjába zárta. Nem tájékoztatta erről sem az Országgyűlés illetékes szakmai bizottságait és még kevésbé az Országgyűlés különféle frakcióit.

Ez nem helyes dolog, ezen változtatni kell. Ez a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának a szándéka. Éppen ezért azt szeretnénk elérni - ahogy Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr is fogalmazott, vele egyetértésben -, hogy megerősítsük a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának szerepét és jelentőségét.

Ennek érdekében kérni fogjuk a Ház elnökét arra, hogy jelöljön ki olyan szakmai bizottságokat, megítélésem szerint elsősorban a számvevőszéki és talán másodsorban a költségvetési és pénzügyi bizottságot, hogy a jegybank mindenkori felügyelőbizottságának elnökével, illetve tagjaival rendszeres kapcsolatot tartson, és arról a tevékenységről, amit ők végeznek, arról az ellenőrzési tevékenységről, amit az adófizető polgárok érdekében végeznek, rendszeresen tájékoztathassák az Országgyűlést. Úgy gondolom, hogy valóban vannak a Magyar Nemzeti Bank tevékenységében olyan folyamatok, olyan adatok, amelyeknek szélesebb nyilvánosságra kerülése nem helyes.

Ezeket tehát semmilyen beszámolóban nem lehet az Országgyűlés teljes plénuma elé bocsátani. Azonban az Országgyűlés szakmai bizottságai a felügyelőbizottsággal összhangban megtehetik azt, hogy ezekről a kérdésekről is állást foglaljanak, ezeket is megismerjék, ezekről is tárgyaljanak, ha másként nem, akkor zárt ülés keretében.

Ez az a két eredmény, amit még ebben az évben mindenképpen szeretne elérni a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója, és ha ezeket sikerül elérnünk, és ebben a Magyar Nemzeti Bank is partnernek bizonyul, akkor úgy gondolom, nagy előrelépést tettünk annak érdekében, hogy a Magyar Nemzeti Bank tevékenységét minél nagyobb bizalom övezze.

Ezeket a tényeket is figyelembe véve - bár mondom, vannak hiányérzeteink, de ezek jó része nem a Magyar Nemzeti Bank felelőssége - azt javasoljuk az Országgyűlésnek és minden, nemcsak fideszes parlamenti képviselőnek, hanem ellenzéki képviselőnek és a többi kormánypárti képviselőnek egyaránt, hogy a Magyar Nemzeti Bank 1997. évi tevékenységéről szóló éves beszámolót, illetve a gazdasági bizottság önálló indítványát fogadja el.

Köszönöm szépen a szót. (Taps.)

Forrás: parlament.hu