DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Politikai Államtitkár Úr! A beterjesztett törvényjavaslat - mint erre már az eddigi felszólalók is utaltak - alapvető jelentőségű kérdést kíván rendezni. Ez a rendkívül hosszú és bonyolultnak tűnő című, ám mindössze öt paragrafusból álló javaslat az alkotmánybíráskodás, az alkotmánybíráskodás és a bíráskodás, valamint az ügyfelek és az állam kapcsolatának alapvető jelentőségű kérdéseit érinti.

A mai nap folyamán már több alkalommal elhangzott, hogy egy alkotmánybírósági döntés - a 23/1998.(VI.9.) számú alkotmánybírósági határozat - kötelezte a törvényalkotót, az Országgyűlést mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség kiküszöbölésére, mulasztásának felszámolására. Az alkalmazott, a javasolt megoldás azonban számos elvi jelentőségű problémát vet fel. Ezek egy részére Salamon László és Hack Péter képviselőtársaim már utaltak.

Salamon László egyfelől behatóan elemezte azt a problémát, hogy mi történik azokkal, akik alkotmányjogi panaszt nem nyújtottak be, az ő sérelmeiket mikor orvosolják, hiszen mint ez a törvényjavaslat címéből is kitűnik, az alkotmányellenesnek minősített jogszabály csak konkrét esetben történő visszamenőleges alkalmazásának kizárására irányul a beterjesztett törvényjavaslat - egyébként összhangban az Alkotmánybíróság döntésével és a hatályos alkotmánybírósági törvénnyel -, és nem ad választ arra, hogy mi lesz a sorsuk azoknak, akik ilyen panaszt nem nyújtottak be.

Hack Péter képviselőtársam egy általános, elvi problematikára hívta fel a figyelmet. Utalt arra, hogy álláspontja szerint szükséges lenne az alapjogi bíráskodás megteremtése Magyarországon. Nyilvánvaló, hogy ha a Hack Péter által javasolt útra lépünk, akkor az egész magyar alkotmánybírósági rendszer átfogó reformja történik meg, hiszen eddig a magyar Alkotmánybíróság csupán jogforrásokkal, jogszabályokkal, illetőleg az államirányítás egyéb jogi eszközeivel foglalkozhatott, egyedi határozatokkal, döntésekkel csak kivételes esetben, és ezek közé eddig nem tartoztak - nem is tartozhattak - bírói döntések, ítéletek vagy végzések.

(10.00)

Kétségtelen, hogy a Hack Péter által felvetett probléma számos mai gondra megoldást találna, azonban javaslata az egész alkotmánybírósági rendszer, az egész alkotmánybíráskodási koncepció átfogó felülvizsgálatát igényelné - mint erre már az előbb utaltam -, ezért ennek a kérdéskörnek a megtárgyalása nagyon hosszú előzetes vizsgálódást igényel, annak ellenére, hogy jól tudjuk, vannak nyugat-európai országok, ahol az alapjogi bíráskodás kiválóan működik. E felvetés mindenekelőtt a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság kapcsolatának újrarendezését igényelné. Közismert az is, hogy e tárgykörben az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság vezető meghatározó személyiségei között az elmúlt években komoly, alapos, de még végig nem vitt szakmai polémia folyt.

Az eddigi felszólalásokon túlmenően azonban más elvi jelentőségű kérdések is felmerülnek. Így mindenekelőtt az, hogy szükséges-e a polgári perrendtartással kapcsolatos törvénymódosításoknál a javaslatban szereplő megoldást alkalmazni, avagy sem. Tímár György képviselőtársam már utalt arra, hogy álláspontja szerint a perújításnál szerencsésebb lenne a felülvizsgálati kérelem intézményének az alkalmazása, hiszen itt döntően jogkérdésről van szó - mármint az ezen törvényjavaslatban tárgyalt problémára gondolok itt -, nem pedig ténykérdésről, ami a perújítást igényelné.

De felmerül más probléma is: mindenekelőtt az, hogy az alkotmányjogi panasz - mint ezt az 57/1991. számú alkotmánybírósági határozat már kimondta - jogorvoslatnak minősül, ha nem is rendes jogorvoslatnak, általános jogorvoslatnak, de mindenképpen jogorvoslásra irányuló, a peres féltől származó szándéknak. Amennyiben tehát az a megoldás, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz, kerülne elfogadásra, akkor a jogorvoslati igény pozitív elbírálása után a peres felet a polgári eljárás, a polgári perrendtartás keretében még további kérelmek beterjesztésére kötelezi ez a törvényjavaslat, hiszen először a Legfelsőbb Bírósághoz kell fordulnia, hogy a sui generis eljárás meginduljon, melynek alapján a Legfelsőbb Bíróság meghatározza a további teendőket, attól függően, hogy anyagi jogi vagy eljárásjogi sérelemről van-e szó. Majd amennyiben anyagi jogi sérelem miatt hoz a Legfelsőbb Bíróság határozatot, akkor a peres félnek még egy kérelmet be kell nyújtania, most már a perújítás megindítása céljából. S noha a törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy ilyenkor az első fokon eljárt perbíróság mérlegelés nélkül köteles megindítani a perújítást, arról tulajdonképpen határozatot sem hoz, mégis újabb kérelem beadására késztetjük a peres felet.

Vitathatatlan, hogy a klasszikus polgári eljárásjogi felfogás, a bíróságok szerepéről kialakult klasszikus álláspont a tárgyalási elvet követi, vagyis azt, hogy a bíróság kizárólag kérelemre járhat el. Tehát e megközelítés alapján indokolt az, hogy először a peres fél a Legfelsőbb Bírósághoz nyújtson be kérelmet a sui generis eljárás lefolytatására, majd anyagi jogi jogsérelem miatt - ha erről van szó - az első fokon eljárt perbírósághoz nyújtson be kérelmet a perújítás lefolytatására.

Elképzelhető azonban egy másik megoldás is. Ha elfogadjuk az 57/1991-es alkotmánybírósági határozat álláspontját, mely szerint itt jogorvoslatról van szó, akkor a peres fél, az ügy ura már kifejtette a véleményét azzal, hogy a 60 napos határidő lejárta előtt benyújtotta az alkotmányjogi panaszt, hiszen egyéb jogorvoslatra nem nyílt lehetősége vagy már minden jogorvoslati lehetőséget kimerített.

Természetesen amennyiben az alperesről van szó, aki elvileg nem az ügy ura, de érintett, a helyzet hasonló, hiszen ugyanúgy jogosult jogorvoslati kérelem benyújtására. E megközelítés esetén el kellene gondolkodni azon, hogy a megoldás más legyen, vagyis a peres félnek ne kelljen kérelmet benyújtania, hanem az Alkotmánybíróság küldje meg a Legfelsőbb Bíróságnak is alkotmányjogi panasszal kapcsolatos határozatát, ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság folytassa le a sui generis eljárást, majd a perújításra, vagy ha Tímár György képviselőtársam álláspontját fogadjuk el, akkor a felülvizsgálati kérelemre vonatkozóan hozzon határozatot.

Hozzá kell tennem az eddigiekhez azt, hogy ha nem is térnénk el a klasszikus polgári eljárásjogi felfogástól, a bíróságok tárgyalási elv alapján történő működésétől, még akkor is lehetőség nyílna arra, hogy az érintett peres félnek ne két, hanem csak egy kérelmet kelljen benyújtania a Legfelsőbb Bírósághoz a sui generis eljárás lefolytatására. S amennyiben ennek helyt ad a Legfelsőbb Bíróság - és az Alkotmánybíróság döntése után tulajdonképpen nincs is másra lehetősége -, akkor rendelje el a perújítás lefolytatását, vagy amennyiben Tímár György képviselőtársam álláspontját fogadjuk el, történjen meg a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatos eljárás megindulása.

Annak ellenére, hogy ezeket a változtatásokat szükségesnek ítélem a peres felek jogainak hatékonyabb érvényesítése, terhei csökkentése érdekében, ezzel kapcsolatos módosító indítványt nem nyújtottam be, tisztelve a polgári peres eljárással kapcsolatos klasszikus felfogást.

Nem lehet azonban már ezt a mértéktartást képviselni a 2. § esetében, amikor az államigazgatási, közigazgatási eljárás során lehet csupán orvosolni az alkotmányjogi panaszt benyújtó felet ért alkotmányos jogsérelmet. A többször módosított, az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény 71. §-ában foglalt felügyeleti intézkedés ugyanis e törvény alapján is hivatalból történik. Amennyiben a felettes állami közigazgatási szerv érzékeli a jogsérelmet, abban az esetben a jogsértő határozatot megváltoztatja vagy az első fokon eljárt szervet új eljárásra kötelezi. Ilyenkor a felügyeleti intézkedésnél, az intézkedés jellegéből és az államigazgatási eljárás természetéből következően, szükségszerű az, hogy az államigazgatási szerv hivatalból eljárjon, bármiféle kérelem nélkül.

Ennek következtében álláspontom szerint abban az esetben lehet elfogadni a beterjesztett törvényjavaslatot, ha legalább az államigazgatási eljárás esetében - amely egyébként szűk kört érint, hiszen a bíróság által felülvizsgálható közigazgatási határozatok szférájában már a polgári peres eljárással kapcsolatos 1. § előírásai érvényesülnek - könnyítünk az ügyfél helyzetén. Ez esetben az államigazgatási szerv, a felettes közigazgatási szerv számára az Alkotmánybíróság megküldené az alkotmányjogi panaszt elbíráló határozatát, s a felettes közigazgatási szervnek hivatalból kellene eljárnia, a 71. §-ban szabályozott módon döntenie, természetesen azon helyes feloldó kritériumok figyelembevételével, melyek a b) és c) pontra vonatkoznak. Tehát nem lehet figyelembe venni a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat, valamint azt, hogy már egy év eltelt a határozat jogerőre emelkedése óta. Ezen 2. § módosítására frakciónk nevében egyébként módosító javaslatot nyújtottam be.

Még néhány megjegyzés a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Sajnos ennél a törvényjavaslatnál is érvényesül az a gyakorlat, hogy szabályozatlan kérdéseket megoldani kívánunk olyankor is, amikor azok az alapvető tárggyal nem függenek össze. Kétségtelen, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény elmulasztotta az igazságügy-miniszter, illetőleg az Országos Igazságszolgáltatási Tanács részére megadni a felhatalmazást az ügyviteli és a statisztikai adatszolgáltatás rendezésére.

(10.10)

Ezt a hiányosságot kívánja pótolni a törvényjavaslat mind a büntetőeljárásnál, mind a polgári perrendtartásnál, a polgári peres eljárásnál. Itt csupán egy egyszerű felhatalmazásról van szó mindkét esetben. Ezek mégsem illeszkednek a tárgykörhöz, ennek következtében ezt a rövid törvényjavaslatot is némiképp eklektikussá teszik. Ez esetben természetesen nem okoz nehézséget a módosítás felismerése, illetőleg a felhatalmazó rendelkezés megtalálása, hiszen mindössze öt paragrafusból áll a javaslat. Hosszabb törvényjavaslatok, illetőleg elfogadott törvények esetében azonban ez már komoly problémát jelent.

Ki lehetne térni még arra is, hogy valóban az-e a helyes megoldás, hogy ezeket a felhatalmazásokat ebben a törvényben, ne pedig a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényben, annak módosításával adjuk meg. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen nagy, átfogó, ráadásul kétharmados törvény egyparagrafusos módosítása problematikus lenne. Erre a mellékkérdésre csupán azért szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a jogszabályok előkészítői - itt nem politikai, hanem szakmai problémáról van szó - gondolják végig ezt a törvényszövegezési technikát, és próbáljanak megoldást találni ezekre a kérdésekre.

Végezetül annyit jegyeznék meg a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója nevében, hogy amennyiben módosító javaslatainkat figyelembe veszik, a törvényjavaslat elfogadását támogatom, támogatjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu