KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A T/717. számú törvényjavaslat fekszik előttünk, amelyről az előttem szólók már részletesen kifejtették véleményüket. Elmondták, hogy egy viszonylag rövid törvényjavaslatról van szó a Balatonnal kapcsolatban, amely egy alkotmánybírósági határozat miatt került most elénk. A Balaton olyan természeti értékünk, amellyel a parlamentnek természetesen foglalkoznia kell. A Balaton Magyarország számára több jelentőséggel is bír, hiszen kiemelt idegenforgalmi, turisztikai központunk, köréje valamilyen gazdasági tevékenység révén ipar is települt. E szempontok alapján kell a Balatont és környezetét mindannyiunknak megóvni, megvédeni, a természetvédelmi értékeket megtartani.

Én magam, aki eddig harmincegynéhány évet éltem eddig, gyerekkoromban gyakran jártam a Balatonhoz nyaralni, és a régi diaképek tanúsága szerint a Balaton vize akkortájt még kék volt. Mindannyian jól tudjuk, hogy azóta sajnos, a hetvenes-nyolcvanas években jelentős szennyezés érte a Balaton vizét, ezért vízminősége megromlott, és ennek következtében már a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek derekán komoly intézkedéseket kellett hoznia az akkori kormánynak a Balaton védelmére. Ehhez tartozott az 1983-ban bevezetett drasztikus építési tilalom is. 1983 után érezhető volt, hogy a Balaton mellett és környékén az építkezések gyakorlatilag megszűntek, nem nagyon bővültek, felújításokat is nagyon nehéz volt végezni.

Az 1/1989. számú ÉVM-rendelet ezt a szigorú szabályozást ugyan megtartotta, de ha körbejárjuk a Balatont, láthatjuk, hogy a rendszerváltozás után hatalmas építési tevékenység kezdődött a Balaton mellett és környékén. Ennek egy része természetesen indokolható is, hiszen a régi, elavult ingatlanokat fel kellett újítani, ehhez meg kellett teremteni a közműveket - elsősorban a szennyvízelvezetést -, a szálláshelyeket korszerűsíteni kellett, mert az, ami az ötvenes-hatvanas évek színvonalának megfelelt, már nem felel meg a kilencvenes évek vagy az ezredforduló utáni igényeknek. Ahhoz, hogy a vendégeket a Balaton köré lehessen csalogatni - különösen a nagyobb pénzű vendégeket -, természetesen szükség volt az infrastruktúra, a lakás- és üdülőállomány korszerűsítésére is.

Ahhoz azonban, hogy a Balatont továbbra is meg tudjuk óvni és vigyázni tudjunk rá, továbbra is fontosnak tartjuk ennek a szigorú szabályozásnak a fenntartását. Azt nyilván senki nem vitatja, hogy erre egy rendelet mint jogalkotási szint nem megfelelő, hiszen az egyik oldalról súlyos érdekek sérülnek, ezért mindenképpen szükség volt vagy van erre a bizonyos törvényi szabályozásra. Mint minden szabályozás, ez is nyilván sérti valakiknek az érdekeit, ezért a szabályozásnál ügyelni kell, meg kell vizsgálni azoknak a körét, akik ezzel a korlátozással valamilyen hátrányt szenvednek. De hát az élet már csak ilyen! Szintén a Ház napirendjén szerepel a nemdohányzók védelmére szolgáló törvényjavaslat, amely az ország kétharmadát kimondottan kedvezően érinti, míg egyharmadát - a dohányzókat - néha valóban jogosan korlátozza is.

A törvényjavaslat végül is négy területet említ meg, ahol az építési tilalmat fenntartja, illetve korlátozza. Az egyik az - amely számomra egy kicsit furcsa, de talán az előterjesztő kisgazda minisztériumhoz kötődik -, hogy külterületeken csak a szőlőművelés esetén engedélyez valamilyen beépítési lehetőséget. Az előző felszólalók is elmondták, hogy azt azért meg kellene nézni, hogy a szőlő-e az az egyetlenegy olyan művelési ág, amelynél ez megengedhető. Én ugyan nem vagyok túlzottan borivó ember, de ismereteim szerint a Balaton északi partján vannak elsősorban a szőlőtermő vidékek, míg a déli parton ez annyira nem jellemző.

Ez egy kicsit megkülönböztetett hátrányt jelent a déli partnak, míg előnyt jelenthet az északi partnak. Nem beszélve arról, hogy fennáll annak a veszélye, hogy valakik esetleg azért, hogy beépíthessék a területüket, nagy hirtelen talán szőlőművelésbe is kezdenek, és nem kimondottan minőségi bort fognak ott termeszteni, csupán csak azért, hogy kacsalábon forgó présházakat építhessenek később maguknak.

Az, hogy a partot és annak közvetlen sávját nem lehet beépíteni, azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, ezt külön magyarázni talán nem is érdemes.

Az is teljesen elfogadható számunkra, hogy meglévő területeken csak ott lehessen bárminemű beépítést végezni, ahol a teljes közművesítés ehhez rendelkezésre áll, feltéve, hogy a meglévő közművek a bővítésből adódó többletigényeket - szennyvízelvezetést vagy vízigényt - ki tudják elégíteni.

A törvényjavaslat mellékletéről nagyon sok vita volt itt a tekintetben, hogy kell-e ezen változtatni vagy különösebben nem érdemes változtatni. Az én véleményem szerint, hogy ha ténylegesen elkészül a részletes szabályozás a minisztérium ígérete szerint - mivel ez a törvényjavaslat csak átmeneti időre szól -, megmaradhat az, ami a mellékletben jelenleg szerepel, de egyetértek Horváth Balázs képviselőtársam azon igényével, hogy ebben a részletes szabályozásban mindenképpen meg kell vizsgálni a településeknek egy második zónás körét.

Én is kifogásolom azt, hogy a törvényjavaslat tervezett elfogadási ideje április 12-e, hatályba léptetni pedig április 1-jétől lenne célszerű, mivel ekkor szűnik meg az előző szabályozás. Ez a két hét egészen biztosan olyan építésiengedély-kérelem dömpinget fog elindítani a térségben, amelynek kivédésére a kormánynak, illetve az Országgyűlésnek mindenképpen gondolnia kell.

Jómagam és pártom véleménye alapján a törvényjavaslatot elfogadhatónak ítéljük, és "igen" szavazatunkkal fogjuk támogatni.

Köszönöm a figyelmüket.

(Taps a MIÉP soraiban és a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu