KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azzal szeretném kezdeni, hogy a Balaton, a mi Balatonunk nemcsak a miénk, hanem a világörökség részét képezi, s ezért annak megőrzése valóban nemcsak saját érdekünk, hanem a Balatonról alkotott kép megőrzésével az egész világnak tartozunk.

Hazai viszonylatban is kiemelkedő a szerepe, hiszen önálló régió, különleges helyzettel, mert speciális értékekkel bír, speciális szerepet játszik. Ennek megfelelően sajátos problémákkal küszködik, sajátos problémákkal kell megbirkóznunk. Mégis az a természeti kincs, amellyel rendelkezik, azt hiszem, mindannyiunk előtt nagyon fontos érték. Itt nemcsak a vízre és a vízminőségre, a vízfelületre gondolok, hanem az egész tájhoz, tájképhez ragaszkodunk, amikor ezt a törvényt tárgyaljuk most, s nyilván ennek a védelmében gondoljuk ezt végig. De nemcsak természeti, hanem gazdasági, idegenforgalmi és kulturális értékeinek a megőrzése is a feladatunk; ebbe tartozik a Tihanyi Apátság, annak világszerte ismert képétől kezdve a Balaton-felvidék sok-sok természeti csodája, várromja, emléke, s természetesen a keszthelyi Georgikon is.

Az Alkotmánybíróság a döntésével március 31-étől hatályon kívül helyezte az 1/1989. január 1-jei ÉVM-rendeletet. Ennél a hatályon kívül helyezésnél rögtön szeretnék egy pillanatra megállni: elhangzott már, s azt gondolom, még egyszer és még egyszer el kell hangoznia, hogy a mostani, kezünkben lévő ülésterv szerint a március 22-26-áig tartó héten szavazás lesz a módosító indítványokról. És hogy lesznek módosító indítványok, azt a környezetvédelmi bizottság ülésén, s itt a mostani beszélgetésből is megállapíthattuk, hiszen ha másért nem, az 1. § (2) bekezdését, s az 5. § (1) bekezdését technikai értelemben összhangba kell hozni, hiszen ez a törvénytervezet - a két és fél oldala ellenére - két helyen tartalmaz zárórendelkezést, illetve a hatályra vonatkozó rendelkezést és nem azonos szöveggel. Tehát mindenképp hozzá kell nyúlni.

Ezt csak azért mondom, mert itt nem arról van szó, hogy azért történik egy módosítás, hogy aztán a mostani ülésrendben ne tudjuk a hatályon kívül helyezés időpontjáig az új törvényt megszavazni, hanem azért kell módosítani, mert a törvényben ilyen technikai jellegű, alapvető hiba is van, túl azon, hogy tartalmi hiba is van benne.

Ezért tisztelettel kérem az elnök urat, jelesül az elnöklő alelnök urat, továbbítsa a Szabad Demokraták Szövetségének azt az aggodalmát, hogy ha ebben az ülésrendben és ebben az üléstervben gondolkodunk, akkor április 12-én fog a Ház szavazni ennek a törvénynek az elfogadásáról. És ahogy itt elhangzott, lesz két olyan hét, amely alatt - ismerve hazánk lakóinak leleményességét, valamint azt a kényszert, amivel már régóta készülnek a tilalom feloldására - annyi elsőfokú határozat fog születni, hogy képtelenség lesz utána ennek a célnak érvényt szerezni, hiszen maga a törvény is kimondja, hogy a hatályba lépő törvény nem vonatkozhat természetesen azokra az eseményekre, amelyekre érvényes engedélyek, jogszerű határozatok vannak.

Láttunk ebben az országban 24 óra alatt születő jogerős határozatokat, s nagyon félünk tőle, hogy ilyenek fognak születni ebben a két hétben is. A gazdaságnak és a gazdagságnak óriási az igénye arra, hogy erre a területre betörjön. Tehát ha kell, rendkívüli ülésnappal vagy bármilyen formában, de ezt a kérdést meg kell oldani, s kérjük az alelnök úrtól, hogy továbbítsa ezt az elnök úrnak.

Miért is helyezte hatályon kívül? Több érv elhangzott, én csak kettőt szeretnék kiemelni: egyrészt az alacsony szintű szabályozás, a szabályozási mód miatt - erre még vissza szeretnék térni -, másrészt azért, mert nincsen határidőhöz kötve - hogy nagyon egyszerűen fogalmazzak - az a bizonyos rendelet, az 1/1989-es rendelet határidő nélkül szabott meg építési tilalmat.

Ebben a vonatkozásban azonban ez a törvény sem elégíti ki az igényeket, az alkotmánybírósági igényt sem, mert hiszen az a megfogalmazás, amely a hatályba léptetésre vonatkozik - és most mindegy, hogy az 1. § (2) bekezdését, vagy az 5. § (1) bekezdését idézem, az 5. § (1) bekezdését idézem, mert az tűnik pontos szövegnek -, "ez a törvény április 1-jén lép hatályba", mondja s szöveg - nyilván nem tud, ha 12-én szavazunk róla -, és "a Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervéről szóló törvény hatálybalépésével hatályát veszíti."

Mi történik, ha ez a törvény megint csak nem születik meg nagyon sokáig?

Tudjuk, hogy elő van készítve, de úgy gondolom, joggal beleilleszthetnénk a törvénybe - az alkotmánybírósági elvárásnak megfelelően és nem tarthatatlan határidővel -, legyen módosító indítványként benne, hogy "az üdülőkörzet területrendezéséről szóló törvény hatálybalépésével, de legkésőbb 2000. december 31-ével". Azt hiszem, elég sokat mondtam, egy évet a mostani minisztériumi tervekhez: 2000. december 31-ével hatályát veszíti.

Ez a parlament és a kormány számára is olyan kötelezettség lenne, hogy valóban megalkossuk ezt a törvényt; másrészt, hogy végre biztosan megálljon az Alkotmánybíróság előtt ez az átmeneti törvény, nehogy az Alkotmánybíróság megint csak azt mondja, hogy a tulajdonjog határidő nélküli korlátozása alkotmányellenes, akár törvény, akár rendelet útján történik.

És hogy egy kicsit a történelemhez visszanyúljak: miért is született az Alkotmánybíróságnak ez az állásfoglalása? Valószínűleg ebben szerepet játszott, hogy nemcsak 1989 óta, s ahogy előttem képviselőtársam említette, már '83 óta.

Szeretném mondani, hogy az 1073/79-es rendelet már meghatározta a teljes balatoni sávban a tilalmat, sőt 30 és 150 méter között változó, de döntően 150 méteres part menti sávban rendelt el teljes tilalmat. Nehogy valaki azt gondolja, hogy akkor ez a legrégebbi dátum! Folyamatosan - még akkor is, ha közben voltak kiskapuk és stiklik -, az akkori jogszabályi rendben - néha rendeletek sem voltak, csak utasítások - a Balatoni Intéző Bizottság az 1964-es határozatában definiálta a partvonalat, és tiltást rendelt el a teljes partvonal mentén. 1964-től kezdve gyakorlatilag teljes partvonali tiltás van, még akkor is, ha időnként, még egyszer mondom, kiskapukat találtak az emberek, s ahogy látjuk, ez sajnos nem is olyan ritkán történt meg.

A második, amiről szeretnék beszélni: a törvénytervezet előkészítettsége. Már szó esett arról a bizottsági ülésen is, hogy bizony az előkészítés során - nyilván éppen azért, mert az átfogó terv előkészítése zajlik, s az átfogó terv vonatkozásában mintegy 400 önkormányzat, illetve szervezet, civil szervezet, egyebek megkeresése már megtörtént, nyilván ezzel is magyarázható, de kétségtelen - ennek a tervnek a törvény szerinti egyeztetése az önkormányzatokkal elmaradt.

(11.40)

Az is kétségtelen, hogy az átmenetiség bizony érződik a megfogalmazásokon is, hiszen - és nem akarom bántani a törvény készítőjét - egy alig több mint kétoldalas, még ritka szedéssel is alig több mint kétoldalas törvényben olyan alapvető hiba van, még egyszer mondom, hogy az 1. § (2) bekezdése és az 5. § (1) bekezdése is szabályozza a hatályba léptetést, eltérően ráadásul.

Az egyik helyen a Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervének az Országgyűlés által történő elfogadásáról beszél, a másik helyen pedig a Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervéről szóló törvény megalkotásáról beszél. Most akkor nem világos: lesz egy terv, azt elfogadjuk, aztán lesz egy törvény, és mi lesz a kettő között? Tehát azt hiszem, hogy sikerült egy kis zavart kelteni.

A szabaddemokraták részéről mi egy olyan módosítást adunk be, amely az 1. § (2) bekezdését kivenné, és így egyértelmű lenne, hogy a törvényig ez hatályban marad, de ahogy említettem, legkésőbb 2000. december 31-ig.

A második: a szakmával sem történt meg azért a teljes körű egyeztetés. Azért hoztam ide az 1964-es Balatoni Intéző Bizottságot, nem azért, mert feltétlenül jó döntéseket hozott, hanem azért, mert a munkáját azzal kezdte, hogy az aktuális partvonalat definiálta. Ugyanis az a probléma, hogy nagyon sokféleképpen lehet ma értelmezni a partvonalat, például az, ami a földhivataloknál bejegyzésre került. Én az elmúlt időszakban államtitkárként is rengeteg olyan panasszal küszködtem, hogy az a nyilvántartás messze nem a valódi partvonalat tartalmazza, tehát házak, épületek, telkek, feltöltések vannak bőven azon a vonalon belül, amit mi partvonalnak nevezünk. A másik helyen meg éppen fordítva, olyan kitermelés történt, hogy a partvonal körülbelül 20-30 méterre van bent a vízben.

Tehát az első nagy gond a szakértők szerint is az, hogy a partvonal mint szó, nehezen lesz értelmezhető. Ráadásul a bizonytalansága - egy olyan 15-20 méteres - megvan, most még nem akarok abba belemenni, hogy melyik vízállás szerinti. Itt feltétlenül a nyilvántartási problémát szeretném csak kihangsúlyozni, és emiatt én azt javasolom, hogy mindenképpen térjünk el a 30 métertől, mégpedig a biztonság felé, tehát fölfelé. Ez az egyik javaslatunk.

A szabaddemokraták másik javaslata pedig úgy szólna, hogy ezt a 30 métert, amit egyébként javasolunk 50-ben megállapítani, mindenképp minimumnak tekintsük, és a törvényben írjuk le, hogy minimum 50 méternek kell lenni, de minden helyi önkormányzat felhatalmazást kap, hogy önkormányzati rendeletében ezt a határt maximum 150 méterig kibővítse. Ezzel egyébként a sajátosságoknak és a speciális helyzet kezelésének is adnánk lehetőséget. A törvény tehát minimumot határozna meg, de meghatározna egy maximumot is, és azon belül önkormányzati rendelettel lehetne változtatni.

A következő kérdéskör, hogy mire terjed ki. Itt már szó esett arról, hogy miért került feloldásra - értjük, hogy indokolt - egy átmeneti szabályozásban a szőlőművelésbe bevont vagy szőlőművelésre használt területeken az ingatlanépítési lehetőség, hiszen úgy tűnik, hogy ez előkészítetlen ebben a formájában, és nagyon nehéz lesz utólag helyrehozni a hibákat a nagy törvényben - ahol már a Balaton képére, egyebekre is kitérünk, és ahol már a szabályozás teljes körű rendszerét fogjuk kialakítani -; ha meghatározunk egy szabályozást, azt nem tudjuk alkalmazni azokra, amelyek az átmeneti időszakban engedélyt kaptak. És bizony nem vagyok benne biztos, hogy a 40 település építési hatóságán mindenütt a világörökség színvonalát, igényességét és természeti kincseinket védő szemlélet fog eluralkodni akkor, amikor itt milliós vagy többmilliós, vagy több tíz milliós érdekek jelennek meg akár a borászatban, akár az idegenforgalomban. Nem akarom bővebben mondani, de hát a pici hivatalnok és a nagy döntésszabadság mindig problémát okoz.

A mellékletről is szeretnék szólni, arról nem esett eddig szó. Úgy gondolom, a szakmai egyeztetés hiányára utal, hogy tudniillik a mellékletből tényleg kimaradtak azóta már önállóvá vált települések, tehát nem ebből áll a Balaton-part, mint ami a mellékletben látható. Nyilván ez javítható, ez megint csak egy olyan probléma, amit javítani is kell, tehát megint csak semmiképpen nem ússzuk meg a módosító indítványokat. De ami mindenképpen problémát okoz ezen a technikai módosításon túl, az az, hogy ha figyelmesen olvasták, akkor a melléklet végén van egy olyan kivételes szabályozást tartalmazó rendelet, amelyet általában nem szoktunk a mellékletbe tenni, mert hiszen érdemi.

Ez a hatályba léptetésre, tehát a hatályosságra vonatkozik, amit általában a törvény elején szoktunk definiálni, de mindenképpen a törvény szövegrészében. Ugyanis azt mondja, hogy e törvény rendelkezései nem terjednek ki az 1-41. sorszám alatt felsorolt települések közül - és akkor elkezdi sorolni - mely településekre, milyen területekre. A kivételesség megjelölése nem a mellékletben szokás, vagy akkor a törvényben utalni kellene egy pontban arra, hogy alkalmazni kell ezeken a településeken, és a 2. számú mellékletben esetleg a törvény utal arra, hogy felmentést ad, tehát nem kell alkalmazni a törvényt a 2. számú mellékletben felsorolt esetekben.

Szeretném hozzátenni, hogy szakmai körökben, de azt hiszem, önkormányzati körökben is erősen vitatható, hogy miért pont a zamárdi-kőhegyi, -kishegyi, illetve lovas-kishegyi, -öreghegyi volt zártkertek vannak benne, miért nem éppen, mondjuk, Gyenesdiás. Persze, vannak érvek emellett, de azért azt hiszem, hogy lennének érvek a fordítottja mellett is. Tehát két problémánk van vele, és ezt kérném, hogy a parlament fontolja meg. Az egyik, hogy szabad-e itt kivételeket tennünk egyáltalán; a másik: ha teszünk, azt a mellékletben, a melléklet végére gépelt szöveggel vagy a törvényben tegyük, úgy, ahogy ezt egyébként szokás, tehát a törvénybe beemelt szövegrészként kezeljük.

Módosító indítványt is elég nehéz ehhez hozzátenni, mert az egész mellékletet kell módosítani, ha valaki akarja. Mi akarjuk, mert ezt ki akarjuk venni, de ehhez az egész mellékletet módosítani kell. Tehát már technikai, kezelési szempontból is kényelmetlen, jogalkotási szempontból pedig kifejezetten nem szép megoldás.

Végezetül egy utolsó észrevételünk; azért soroltam el a korábbi rendeleteket, illetve utasításokat, intézkedéseket, egyebeket, amelyek abban a korban működtek, már úgy értve, hogy abban a korban nagyon sokszor nem törvényi szabályozás, hanem utasítás, állásfoglalás, irányelv s a többi szerepelt, gyakran törvényi szintű szigorral, de mindig a kiskaput megtalálva, tehát a korábbi szabályozásoknál általában ennél szélesebb körben történt a meghatározás. Tehát nem a közvetlen part menti település vonatkozásában.

Most ez a leszűkítés, hogy csak erre vonatkozik, szerintünk nincs összhangban a védett céllal. A cél ugyanis a Balatonnak mint értéknek, világképnek a megvédése. És senki nem mondhatja, hogy a közvetlen Balaton-menti településektől kicsit, eggyel arrébb lépve a Balaton-felvidékre - aminek a képe hozzátartozik a Balatonhoz - vonatkozó korlátozás ne legyen meg. Mi lehet annak a következménye, ha erősen meghúzom a határt ezeknél a településeknél. Az, hogy a tőke kénytelen-kelletlen, de bizony a következő közvetlen településekhez - tehát mintegy 3-5 kilométerre a partvonaltól, de van, ahol ez csak 500 méter - fog elindulni, és ott teszi tönkre a szőlőskerteket, a domboldal képét, azt az örökséget, amit védenünk kell.

Tehát mi azt gondoljuk, hogy ha átmeneti a szabályozás, ha valóban szinte csak egy év van hátra, akkor ezt most széles körben húzzuk meg, abban a széles körben, amit csak érinteni fog majd a következő rendelkezés, hiszen - és itt szeretném hangsúlyozni - ma már egészen másként gondolkodunk környezetvédelmi, vízgazdálkodási szempontból is.

Elhangzott a bizottsági ülésen és a szakmai anyagok között is, hogy nem is annyira veszélyeztetett területről van szó a vízbázisvédelem szempontjából. Én is ismerem a problémát, hiszen ott a besorolás 1-től 8-ig van, és ezek a területek általában 4-től 7-ig kapják a veszélyeztetettséget - mint vízbázis.

(11.50)

Épp az uniós csatlakozásunk új irányelvei között - hiszen az unióban más szempontrendszer merült fel - nemcsak a felszín alatti vizek, a vízbázisok védelmét kell biztosítani, hanem felszíni vizeink, különösen az ilyen nagy élővizek minőségét.

Éppen ezért a KHVM-ben jelenleg folyik az egész rendszer átminősítése a környezetvédelmi tárcával közösen, és ott bizony kiemelten első kategóriába kerülnek azok a települések, azok a térségek, amelyek közvetlenül szennyeznek például egy olyan nagy élővizet, felszíni vizet, mint amilyen a Balaton. Ilyen értelemben rögtön más átsorolásba kerülnek, és rögtön nagyobb terület lesz az, aminek a védelme indokolt lenne, hiszen senki nem vitathatja el, hogy egy erős építési láz igen nagy környezeti terhet jelent környezetvédelmi, vízgazdálkodási, vízszennyezettségi szempontból.

Ezért utolsó módosításként azt javasoljuk, hogy ennél tágabban, bővebben, legalább a vízgyűjtő, illetve - tudom, hogy nem úgy van leszabályozva a világörökség képe, hogy ezt így mondhatnánk, de mégis - a Balaton képéhez tartozó legfontosabb, de nem vízparti települések balatoni oldalú képére is vonatkozzon a tiltás.

Még egyszer, alelnök úr, szeretném megerősíteni, hogy a szabaddemokraták azt kérik az elnök úrtól, hogy tegye lehetővé akár rendkívüli ülésnappal, hogy ez a törvény megalkotásra kerülhessen, mielőtt az alkotmánybírósági döntésnek megfelelően március 31-ével hatályát veszíti a jelenleg hatályos minisztériumi rendelet, hiszen az a két hét kijavíthatatlan károkat okozhat a Balaton életében. Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu