KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr!

Rögtön azzal kezdeném, hogy minden tiszteletem Rubovszky György képviselőtársunké, aki a gazdasági társaságokról szóló törvény nagyon jelentős problémáját, fogyatékosságát megpróbálja a saját szakmai tudása, a legjobb tudása szerint javítani, korrigálni. Ezt mindenképpen méltányolni szeretném, és előre szeretném bocsátani azért, mert nem az ő munkájának a kritikáját szeretném most megfogalmazni, hanem az előttünk levő törvény módosításának a kritikáját, illetve magának az eljárási rendszernek a kritikáját szeretném elmondani.

A legfontosabb, azt hiszem, azt leszögeznünk, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény gyakorlatilag a magyar gazdaság alkotmánya. Ez rögzíti az alapvető gazdálkodási szabályokat, és éppen ezért ennek a törvénynek az állandósága ad egyfajta biztosítékot, nyugalmat a magyar gazdaságnak, hiszen az alkotmányt nem jó hetente módosítani, a gazdaság alkotmányát sem jó havonta, kéthavonta soronként, bekezdésenként módosítani.

Ez nem a képviselő úrnak szól, hiszen a képviselő úr egy meglévő probléma kijavítására tesz javaslatot, hanem a kormányzati és a parlamenti munkának a kritikája. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ha a társasági törvényben van probléma - márpedig valóban több probléma vetődik fel, és időszerű ezek áttekintése -, akkor ez ne ad hoc jelleggel történjen.

Hiszen mindannyian emlékszünk rá, hogy nem olyan régen, éppen az őszi ülésszak utolsó napjaiban tárgyalta és fogadta el a módosítását ugyanennek a törvénynek a tisztelt Ház. Akkor is egyetlen ponton történt a törvény módosítása.

Akkor az hangzott el a Házban - többek között az én számból is -, hogy úgy tűnt, hogy az a törvénymódosítás bizonyos személyi politikai, gazdaságpolitikai célkitűzés, mint konkrét probléma kiküszöbölésére vagy elrendezésére született. Most is az emberben az az érzés van, amikor így, soronként kerül elénk törvénymódosítás, hogy az életből valamilyen éles, a kormányzat számára megoldandó, hirtelen felvetődő probléma gyors kezelése az, amit kezelni kell ebben a törvényjavaslatban ahelyett, hogy átgondolnánk a gazdasági társaságokról szóló törvény szükséges módosítását, és egy csokorban nyújtanánk be.

(12.50)

Már előttem elhangzott a képviselőtársam, a Szocialista Párt részéről, hogy az előttünk levő tavaszon a társaságok kényszerű alapszabály-módosítási törvényi kényszere miatt, az egyes cégbírói bejegyzések különböző értelmezései miatt komoly problémák lesznek a vezető tisztségviselő, a társaságvezető vagy cégvezető, vezérigazgató és egyéb témakörökben. Ez a bizottsági ülésen is elhangzott, és ez a gazdaság szereplői között ismert probléma.

Tehát feltétlenül azt tartottuk volna jónak, ha ezeket a kérdéseket együttesen kezelve egy módosítás érkezik elénk akkor, amikor áttekinthetjük ezt a problémakört.

Ami a konkrét módosítást illeti, itt - mondjuk így - a durva tiltás helyett sajnos a jó szándék ellenére a durva vagy feltétel nélküli megengedés álláspontja jelenik meg a módosításban, hiszen a módosítás nem más, mint a törvényjavaslat egy tiltó jellegű rendelkezésének a törlése, hatályon kívül helyezése.

Alapvetően, az indoklás szerint is ez elsősorban a magántársaságok, multinacionális és hazai cégek, de elsősorban magántársaságok nyugati gyakorlatában kialakult cégellenőrzési, cégkapcsolati rendszernek a törvényi tiltását helyezné hatályon kívül, tehát lehetővé tenné, hogy úgy, ahogy ez sok civilizált országban a magángazdaság területén működik, nálunk is megvalósuljon ugyanazon személynek több vezetőtestületben egyidejűleg történő megjelenése.

Ugyanakkor szeretném azt mondani, hogy amilyen szerencsétlen volt ez a teljes körű tiltás, éppen olyan szerencsétlen a teljes körű felszabadítás. Elegendő csak annyit mondanunk, hogy a nagy magyar közszolgáltató, szolgáltató cégek körében a verseny, illetve a versenytisztaság, a kvázi monopolhelyzetbe kerülés kérdésköre - nem akarok most olyan napirenden lévő területeket megemlíteni az új stratégiai területekről, mint amilyeneket lehetne, de még egyszer: nem akarom, mert hiszen nem cégeket citálunk ide, de mondjuk, lehetne a távközlés területén cégek, cégcsoportok problémáját felvetni -, vajon a versenyjogszabályok elegendő biztosítékot nyújtanak-e a tiszta versenyre, az összefonódás, az utasítás, a kartellbe tömörülés vagy egyszerűen csak a gazdasági erőfölény megakadályozására a jelen formájukban is. És ezzel a Gt.-ben levő tiltásnak a feloldásával nem az történik-e meg, hogy mivel más jogszabályaink puha, finom csiszolása még hátra van, egy olyan gazdasági környezetben adunk egyértelmű engedményt, amely gazdasági környezet nem azonos azzal a nyugati, vagy mondjuk így, mintában átvett környezettel, ahol ez az engedmény létezik.

Hogy világos legyek: igen, tudjuk, hogy a nyugat-európai gyakorlat szerint - elsősorban a magángazdaságban - e szerint a módosítás szerint a tiltás elmaradása, az engedélyezési vagy engedményi rendszer működik, de a kérdés úgy hangzik, hogy vajon ugyanabban a jogszabályi környezetben-e.

Vajon a versenytörvények, a kartellbe tömörülés elleni törvényi jogszabályok ugyanolyan szigorúak-e nálunk, mint Európában, és ugyanúgy, ugyanolyan szigorral működik-e az ezt ellenőrző hivatali rendszer a Versenyhivataltól kezdve a cégbíróságokig? Amíg nem biztos, hogy ez a környezet is alkalmas és összhangban van a nyugat-európai szabályozással, addig a durva tiltás helyett az egyoldalú vagy feltétel nélküli engedmény nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Ezért mi úgy érezzük, hogy a képviselői szándék helyes iránya ellenére ez a javaslat ebben a formájában még nagyon-nagyon sok veszélyt jelent a kialakulóban lévő magyar piacgazdaságra. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu