DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja ezt a javaslatot. Ebben a hozzászólásomban elsősorban arról szeretnék beszélni, hogy mennyire tesz eleget a törvényjavaslat a kormányprogramban foglaltaknak, mert úgy gondolom, hogy az lesz a célunk egy ilyen nívós törvényjavaslat kapcsán is, hogy ne önmagában, kiszakítva más jogágakból és más javaslatokhoz képest vizsgáljuk meg, hanem általában a kormányprogam és a javaslat harmóniáját keressük.

Ahogy ez most már közhelyszerűen, rendszeresen elismételtetik, a kormányprogram a kulturális politikát stratégiai jelentőségűnek minősíti, amelynek segítségével a múltból hozott tőke a jövő építésére fordítható.

(15.20)

Ilyen körülmények között különös jelentősége van annak, hogy a nemzeti kultúra kincseinek megóvását mennyire nehezíti a harmadik évezred küszöbén az információs forradalom és a globalizáció. Milyen szerep hárulhat ebben a helyzetben a szerzői jogra? A választ több oldalról lehet megadni. Mindenekelőtt a szerzői jogi szabályozás hozzájárulhat a kulturális sokszínűség megőrzéséhez, a nemzeti kultúra védelméhez. A szerző soha sem nemzetközi, hanem anyanyelve, kulturális kötődése és hagyományai miatt mindig nemzeti. Alkotásainak jogi oltalma a belföldi kulturális szféra és ezáltal munkahelyek, vállalkozások, befektetések védelmét is jelenti.

A szerzői jog nemcsak az alkotótevékenység ösztönzését célozza, a szerző számára biztosított személyhez fűződő és vagyoni jogok korántsem csak az alkotó javát szolgálják. Ha a szabályozás megfelelő egyensúlyt teremt egyfelől a szerzők és más jogosultak, másfelől a felhasználók, illetve a széles közönség érdekei között, akkor elősegítheti a hazai kultúra gyarapodásának erősödését, a kulturális javak piacának élénkülését éppúgy, mint a szerző és közönsége közötti kapcsolat élővé tételét. Így fonódnak egybe és működhetnek együtt - főleg, ha ebben korszerű szerzői jogi szabályozás segít - a kultúra alkotói, közvetítői és a műélvező polgárok. A törvényjavaslat mindezt nagyban előmozdítja, mindenekelőtt azzal, hogy korszerűsíti és jó értelemben tágítja a szerzői művek felhasználására kötött szerződések szabályozását;
másrészt azzal is, hogy a gyakorlatban indokoltnak látszó esetkörökben forgalomképessé teszi a szerzői vagyoni jogokat.

A szerzői jog tehát fontos kultúránk, nemzeti identitásunk megóvása szempontjából is;
másfelől látni kell azt is, hogy a szellemi tulajdon védelme a modern világgazdaságban alapvető versenyképességi kérdéssé is vált. A szellemi összetevők napjainkban az áruk és a szolgáltatások értékének túlnyomó részét teszik ki. A szellemi alkotások hatékony védelme lényeges eleme annak a jogi környezetnek, amelyre szükség van a befektetések ösztönzéséhez.

A közelmúltban az Unióban is jórészt versenyképességi megfontolásokból élénkült meg a szellemi tulajdonra, s ezen belül a szerzői jogra vonatkozó közösségi jogalkotás. Ezek a fejlemények meggyőző erővel láttatják, hogy a szellemi tulajdon védelme alapvetően gazdaságpolitikai kérdéssé is vált. Ez könnyen érthetővé is válik, ha arra gondolunk, hogy a szerzői művek és az előadóművészi teljesítmények hasznosítására külön iparágak, gazdasági ágazatok alakultak ki, és most nem csak a szórakoztatóiparról, nem csak a könyvkiadásról, a filmgyártásról, nem csak a hangfelvétel-előállításról vagy a színházakról, esetleg a hangversenyekről van szó: ma már a szerzői jogi védelem ennél jóval többet jelent, a szellemi teljesítmények és az azokra épülő vállalkozások jóval szélesebb körére terjed ki.

Védelem alá esnek - ahogy ez már többször elhangzott - a számítógépes programok, az elektronikus adattárak vagy az úgynevezett multimédia-művek is. Szerzői jogi védelem nélkül ugyanúgy nem működne a szoftveripar, mint a könyvkiadás.

Komoly gazdasági tétről is szó van: a fejlett országok nemzeti össztermékének mintegy 3-5 százalékig terjedő részét eredményezik azok a gazdasági vállalkozások, amelyek éltető közege a szerzői jogi védelem. A szerzői jog újraszabályozásával tehát javítható a magyar gazdaság versenyképessége, elősegíthető a külföldi tőke bevonása, valamint barátságosabbá, ösztönzőbbé tehető a kutatás és a fejlesztés feltételrendszere. Mindezek szerintünk kulcsfontosságú elemei a kormányprogramnak.

Mint ahogy az is hangsúlyos törekvése a kormánynak, hogy az ország élni tudjon az információs robbanás teremtette lehetőségekkel. Célunk az, hogy a hírközlési és informatikai technológia robbanásszerű fejlődése ne csak az ártalmas hatásaival jelentkezzék hazánkban, hanem jóval inkább épülésünket és gyarapodásunkat segítse. Ehhez kell az is, hogy a szép új digitális világ, a számítógépeket összekötő világháló ne váljék a beteges magamutogatás, a szabadosság és a törvényenkívüliség birodalmává - ami, sajnos, ma még így van. A szerzői jog mindig is érzékenyen reagált a technika újabb és újabb vívmányaira, sőt, létét is egy technikai fejleménynek, a könyvnyomtatás megjelenésének köszönheti. Ez így van ma is, s ez tükröződik a javaslatban is.

A javaslat szabályai - ahogy az imént Hack Péter részben kritikaként megfogalmazta ezt - az alkalmazkodó konzervativizmus jegyében születtek. A technika újabb csodái valóban nagy kihívásokat támasztanak: minőségromlás nélkül lehet például digitális másolatokat készíteni, s a műélvezők maguk döntik el, hogy a számítógépes világhálón át éppen melyik művet kívánják otthoni berendezéseiken érzékelhetővé tenni, és még lehetne sorolni a példákat.

A javaslat mindezekre a fejleményekre nem a szerzői jog felforgatásával, a szerves jogfejlődést akadályozó ötletszerű újításokkal válaszol, hanem a hagyományos kategóriák felhasználásával, azok tartalmának gazdagításával, így részleges újraértelmezésével. Ezzel kerülhető el az is, hogy az új törvény kezdeti alkalmazásakor elbizonytalanodjon a joggyakorlat. Számos példát hozhatnánk erre az óvatosan építkező, de alkalmazkodásra is képes konzervativizmusra, amely egyébként a nemzetközi egyezmények rendszeréhez is jól illeszkedik, de most nem kívánom ezzel szaporítani a szót, hiszen jelenleg az általános vita folyik, s ebben az általános álláspontunkat szeretném kifejteni.

Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram másfelől átgondolt, körültekintő és minőségi jogalkotást ígért. Úgy vélem, ennek a várakozásnak a törvényjavaslat maradéktalanul eleget tesz. Elkészültét nagyon széles körű egyeztetés előzte meg, rendelkezéseit megbecsült szakértőkből álló kodifikációs bizottság munkálta ki. A javaslat megfelel a deregulációs elvárásoknak is; záró rendelkezései több mint egy tucat miniszteri rendeletet helyeznek hatályon kívül, felszámolva a ránk maradt szabályozási dzsungelt. Hosszú évtizedek után újra áttekinthető lesz a magyar szerzői jog, és ez, azt hiszem, valamennyi érintett javára válik.

A kormány programja a nemzeti érdekeket kifejező integrációs politika mellett is hitet tett. Ehhez hozzátartozik az értelmesen elvégzett, átgondolt jogharmonizáció, az európai közösségi joghoz való olyan igazodás, amely nem szervetlen áttételt eredményez, hanem a jogrendszerünkbe beilleszkedő, nálunk is működőképes jogi megoldásokat produkál. A törvényjavaslatot ebből a nézőpontból is kifogástalannak tartom: a még fennmaradt jogharmonizációs követelményeket, a hazai szerzői jogi hagyományokra támaszkodva, korántsem szolgai másolás útján teljesíti. Valójában egyébként az Unió is ilyenfajta jogközelítést vár el tőlünk, nem pedig a közösségi jogszabályok mechanikus recepcióját, átvételét.

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, meg kell említenem azt is, hogy a kormányprogramnak központi eleme a jogkövetés erősítése, vagyis - ahogyan oly gyakran elhangzik - a jogsértésekkel szembeni hatékony fellépés. A javaslat ezen a területen is előrelépésnek számít, akár a szerzői jogi jogsértések megakadályozására vagy megelőzésére szolgáló műszaki eszközök vagy módszerek védelmének bevezetése terén, akár a bírósági végrehajtás szabályainak hatékonyságot fokozó kiigazítását tekintjük.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül engedjék meg, hogy hivatkozzam olyan szellemi nagyságok neveire, akik a magyar szerzői jog múlt századi megszületésénél ott bábáskodtak, mint Szemere Bertalan, Arany László, Apáthy István vagy Jókai Mór. Az ő szellemükre emlékezve is még egyszer be kívánom jelenteni, hogy a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja támogatja a szerzői jogról szóló törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu