DR. CSIHA JUDIT, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ritkán gyökeresedik meg olyan gyorsan új fogalom a magyar nyelven, mint az történt az utóbbi három évben a közbeszerzéssel. A korábbi törvényhez képest mintegy hetven évvel később alkotott törvényt az Országgyűlés a közbeszerzésekről annak érdekében, hogy az emberek tudhassák, hogy adóforintjaik jelentős részét - akkor ezt 200 milliárd forint környékére becsültük - az állami és önkormányzati szerveknek hogyan kell elkölteniük. Az ezt szabályozó törvény előkészítése során - azóta is egyedülállóan és egyetlenként - közvélemény-kutatást végeztetett az Igazságügyi Minisztérium arról, hogy milyen igény él az emberekben a törvénnyel kapcsolatban. Az eredmény meglepő volt: a megkérdezettek mintegy 70 százaléka fontosnak, sürgősnek ítélte a törvény megalkotását.

Az előkészítés során közel száz, közpénzeket felhasználó szervezet, civil, szakmai szervezet adott javaslatokat, szervezett konferenciákat arról, hogy mit tartalmazzon a törvény. Magam is több tucat rendezvényen vettem részt, és mondhatom: igen sok hasznos és később hasznosított javaslatot olvashattunk a ma hatályos törvényben.

Mert mi is a közbeszerzések célja? Az államtitkár úr is és az előttem felszólalók is több célt fogalmaztak már meg. E megfogalmazások mind egy irányba mutatnak. Úgy gondolom, abba az irányba, hogy a cél az kell legyen, hogy az állami, önkormányzati - beruházási, szolgáltatási és működési - kiadások átgondolt, ésszerű, takarékos, tervszerű módon teljesüljenek. Ugyanakkor a szállítók korrekt, nyilvános versenyben nyerjék el az udvari szállítói címet és vele az üzleti lehetőséget.

Az 1995-ös törvényjavaslat az Országgyűlés egyetértésével találkozott, azt a zárószavazáson a képviselők több mint 88 százaléka fogadta el. Így a Magyar Törvénytár egy igen széles körű konszenzussal elfogadott, az európai joggal is harmonizáló törvénnyel lett gazdagabb. Önként adódik a kérdés: ha a törvény ilyen jó, alkalmazása rekordidő alatt vált természetessé, a Közbeszerzések Tanácsa jól őrködik megtartatásán, akkor vajon mi indokolja az ugyancsak szokatlanul nagy terjedelmű módosítást? Mi indokolja ezt alig három év elteltével? Megoldja-e a meg nem oldott dilemmákat, egyáltalán vannak-e, lettek-e ilyenek, vagy mi az indok? Az államtitkári expozé utalt már néhány dologra, én is hozzátennék ehhez egypárat.

Új intézményről van szó a modern magyar jogban, és a gyakorlat a három év alatt kitermelte az alkalmazhatatlan szabályt. Van ilyen, hiszen a törvény laboratóriumi körülmények között készült, nem voltak hasznosítható magyar tapasztalatok. De indokolja az is, amit szintén érintettek a képviselőtársaim és az államtitkár úr is: a gyakorlat megmutatta a kiskapukat. Vannak ilyenek, hogyne lennének! Hiszen - hogy egy klasszikust idézzek - minden pofon mellé mégsem lehet rendőrt állítani.

Harmadrészt, a gyakorlat fölöslegessé tesz néhány bürokratikus szabályt - ilyen is van a törvényben. Hozzáteszem: annak idején ezek szükséges, a kontrollt segítő szabályok voltak. Végül szintén érintett indok, hogy a Közbeszerzések Tanácsában felhalmozódott döntések, állásfoglalások, tapasztalatok egy ponton túl bizonyos törvényi szabályok megfogalmazását igénylik.

(17.00)

Úgy vélem tehát, hogy a törvény módosítása szükséges, időszerű és indokolt. Ezt demonstrálta a szocialista frakció, amikor a bizottsági vitákon támogatta a javaslat Országgyűlés elé kerülését.

Lássuk, hogyan oldotta meg a javaslat a szerteágazó problémákat! Hiszen egy jó törvényt kell még jobbá tenni, és ez valószínűleg nehezebb, mint egy rossz törvényt újrafogalmazni. Az előterjesztő a feladatot összességében jól oldotta meg. Ez üdítő kivétel a kormány eddigi kodifikációs teljesítményéhez képest. Javára válna a törvényhozásnak, ha ehhez hasonló igényességgel kerülne elénk minél több javaslat. Sietek persze leszögezni: nem hiszem, hogy e szép munka a háromhetes munkarend jótékony hatásának a bizonyítéka. Inkább azt hiszem, hogy kiváló köztisztviselők felelős, színvonalas munkájának eredményéről tudunk ma vitatkozni. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Remélem, az eddigiekből kitűnik, hogy a szocialista frakció a javaslatban megfogalmazott változtatások irányával egyetért. Melyek azok az irányok, amelyeket támogatunk? Mindenekelőtt a kis- és középvállalkozások részvételét elősegítő, már szintén említett módosításokat, például a dokumentáció ellenértékének és az ajánlati biztosíték mértékének a korlátozását, valamint az azonnali beszedési megbízás alkalmazhatóságának az előírását. Támogatjuk a közbeszerzés tisztaságát nem veszélyeztető egyszerűsítési szabályokat is.

Támogatjuk továbbá az ajánlatok kötelező elbírálására vonatkozó szabályozást, mely szerint ez alól a kötelezettség alól az ajánlatkérő csak akkor mentesül, ha előre nem látható okból nem képes a szerződés megkötésére, illetőleg teljesítésére. Támogatjuk az ajánlattevők biztonságát erősítő szabályozást, miszerint az eredményhirdetést és a szerződéskötés időpontját is meg kell határozni az ajánlati felhívásban. A felsorolás távolról sem teljes, de látható belőle, hogy minden ésszerű, a felek kölcsönös biztonságát és az ellenőrizhetőséget szolgáló javaslatot jó szívvel támogatunk.

Nem kisebbítve a javaslat erényeit, szólni kell azokról a módosításokról, illetve kiegészítésekről, amelyek a benyújtott formában a szocialista frakció számára nem fogadhatóak el. Ezeket ugyancsak a teljesség igénye nélkül jelzem, s elmondom egyben, hogy módosító javaslatainkkal igyekszünk hozzájárulni a javaslat jobbításához.

Tehát nem sikerült feloldani azt az egyébként feloldandó ellentmondást, hogy a hazai ajánlattevőknek biztosított 10 százalékos árelőny a gyakorlatban nem működik. Uniós csatlakozásunkig e preferencia fenntartható és fenntartandó, de olyan szabályt látunk szívesen, amely ennek az érvényesülését a gyakorlatban is képes biztosítani. Itt egy picit vitatkozom Perlaki képviselőtársammal, mert azt gondolom, ez a szabály egy ország gazdaságpolitikájának a megjelenítése, s bizony ebbe a törvénybe való.

Ugyanide tartozik az alvállalkozókra vonatkozó adatközlés kötelezettsége is. A hatályos törvény ezt a kötelezettséget csak a 15 százalékot meghaladó arány esetében írja elő. A javaslat ezt a határt eltörölni javasolja, s a kiírók mérlegelésére bízza. Tartunk attól, hogy az ajánlatkérők többsége - a formális biztonságra törekedve - minden résztvevőtől meg fogja követelni ezen igazolások csatolását, ami jelentősen növeli az ajánlattevők költségeit, s ezen keresztül a beszerzések árát is. Különösen alkalmatlan ez a szabály az építési beruházásoknál, amelyeknél a generálvállalkozók az alvállalkozók túlnyomó többségét csak a szerződés megkötése után, közvetlenül az adott munkafázis előtt választják ki.

Sok dicsérő szó hangzott el a meglévő kiskapuk bezárására vonatkozóan - ezt elismerjük. Néhány olyan kiskaput mégis megmutatnánk, amelyeket ez a törvényjavaslat sem zár be. Természetesen nem tápláljuk azt az illúziót, hogy valamennyi kiskaput sikerül majd bezárni, de a fontosabbak közül néhányat mégis megemlítenék.

A közbeszerzési kötelezettség alóli mentesség körében nem megnyugtató, hogy az alapítványok, a társadalmi szervezetek, a közhasznú társaságok csak akkor tartozzanak a törvény hatálya alá, ha az alapításukkor a vagyonuk egyharmadát meghaladó hozzájárulással hozta létre őket az állam vagy az önkormányzat. Szokás, hogy e szervezetek később rendszeres támogatást kapnak az alapítóktól, adott esetben sokkal többet, mint az alapításkor. Nem indokolt tehát, hogy a közbeszerzés időpontjában az így kapott forrás a hatály tekintetében figyelmen kívül maradjon; magyarul: azt javasoljuk, hogy a később kapott közpénz teremthessen alapot a közbeszerzési kötelezettségekre.

Az egybeszámítási szabályok között több olyan módosítást javasol az előterjesztő, amelyek kezelhetetlen helyzetet eredményezhetnek. Ilyen például, hogy mindazon beszerzés értékét egybe kell számolni, amelyek beszerzésére egy ajánlattevővel lehetne szerződést kötni. Sokszor akkor is ezt a generálvállalkozó ajánlattevőt kell megbízni, ha egyébként olcsóbb részajánlatokkal is megvalósítható lenne a beszerzés. Itt ütközik egy másik nagyon fontos cél, a költségtakarékosság. Úgy gondoljuk, ez esetben a költségmegtakarító megoldást kell választani.

Továbbra sem egzakt a megfogalmazás a szolgáltatások értékének egybeszámításában, az árubeszerzések, beruházások és szolgáltatások azonos, hasonló, vagy egymással összefüggő jellegének megítélésében. Tudom, hogy ez csaknem megoldhatatlan fogalmazvány, mégis azt javaslom, tegyünk rá még egy kísérletet.

Jó, hogy a részekre bontás tilalma alól minél kevesebb kibúvót enged a javaslat. Nem szabad azonban ezt úgy megoldani, hogy egy esetleges tervezési tévedés vagy váratlan feladat miatt szükségessé váló többletbeszerzés vagy összevonási kötelezettség lehetetlenné tegye az intézmény további működését, azért, mert az évből hátralévő idő rövidebb, mint a közbeszerzési eljárás időigénye. Ez azt eredményezheti, hogy az intézmény gazdálkodási hibája miatt a szolgáltatást igénybe vevő emberek szenvednének hátrányt, és ez nem jó.

A fogalommeghatározások között tovább kell pontosítani a nemzetközi szerződés fogalmát. Tudjuk, hogy az idetartozó ügyek mentesek a közbeszerzés alól. Ez is szép nagyra nőtt kiskapu, mert nem pontos, nem precíz. Nem pontos, hogy mely nemzetközi szerződések tartoznak ide. Tudjuk, hogy nagyjából csak a közjogi szerződések, azonban igen gyakran értenek ide valójában magánjogi szerződéseket is. Azt javasoljuk, hogy ha például az állam bármilyen beruházást külföldi kölcsönből valósít meg, az a törvény alkalmazása szempontjából már állami forrásnak számítson, függetlenül attól, hogy az állam finánchitelt vagy beruházási hitelt vett fel.

A nyilvánosság biztosítása érdekében szükségesnek tartjuk azt is, hogy az Európai Unió csatlakozási forrásokból megvalósuló beruházásainak tenderfelhívása jelenjen meg a Közbeszerzési Értesítőben. A hiánypótlási felhívás lehetősége új szabály a törvényjavaslatban, ez helyes. Nem helyes azonban a nyilvánvaló számítási hiba ilyen elismerése, hiszen ez olyan kiskaput nyithat meg, amely ugyancsak szép nagyra nőhet, ha nem találunk ennél egyértelműbb megfogalmazást.

Nem ekkora súlyú, de néhány fontos változtatnivalót említenék még. A javaslat elhagyni javasolja a hatályos szabályozásból a helyi adótartozásról szóló igazolást. Annak ellenére, hogy ennek van racionális indoka, úgy gondoljuk, a helyi adófizetés fontosságát leértékelő szabályozás nem engedhető meg, különösen akkor nem, ha e fontosság nőttön nő.

Javasoljuk viszont, hogy a kamarai tagsági díjjal kapcsolatos tartozásról is kelljen igazolást adni, hiszen ez köztartozásként behajtható követelés. Javasoljuk továbbá, hogy a közpénzek legfőbb őre, a Pénzügyminisztérium képviselője, kapjon helyet a közbeszerzési tanácsban.

Tisztelt Országgyűlés! Véleményünk szerint a felvetett változtatások elfogadása tovább javíthatja a törvény minőségét, s közelebb visz minket azokhoz a célokhoz, amelyeket közösen tűztünk ki a közbeszerzéseknél. Reméljük, hogy módosító javaslatainkat a kormány megfontolja, jelentős részüket elfogadja, s így frakciónk támogatni fogja a javaslat elfogadását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(17.10)

Forrás: parlament.hu