DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizonyára önök is emlékeznek Š
vejkre, a derék katonára, aki 1914-ben egy ártatlan megjegyzést tett a kocsmában. Éppen Ferenc Ferdinándról esett szó meg a prágai városházára kitűzött tíz zászlóról, amikor Š
vejk megjegyezte, hogy tizenkettőnek kellene ott lógnia. "Miért?" - kérdezte a titkosrendőr. "Mert tucatjával mindent olcsóbban adnak" - válaszolta Š
vejk, és már vitték is a dutyiba.

Tisztelt Ház! Azzal a törvényjavaslattal kapcsolatban, amelynek tárgyalását most kezdjük meg, óhatatlanul ugyanez az érzés fogja el az embert. Tagadhatatlan, hogy a javaslat szorgalmas és heroikus munkát végző szövegezői igen sokfelől és igen sokféle elvárásnak voltak kitéve. Egyszerre volt sürgető a szerzői jogok megújítása, mégpedig a nemzetközi és az amerikai szerzői jogi szokások tiszteletben tartásával, egy EU-konform szabályozás kialakítása, a Magyarország által is elfogadott nemzetközi szerződések rendelkezéseinek beépítése, az adatbázisok és számítógépes programok, talán még az internet kérdéseinek rendezése is, nem is beszélve a Magyarországon nem létező kiadói jogok elismeréséről.

A javaslatot megszövegező nagy tudású jogászok pedig - akik szemlátomást valamennyi elvárásnak meg kívántak felelni - mintha maguk is úgy érezték volna, hogy tucatjával minden olcsóbb, és rengeteg munkát takaríthatnak meg, ha minden, velük szemben megfogalmazott elvárásnak egyetlen törvényben próbálnak eleget tenni. Ez a megtakarítási szándék azonban sajnálatos módon a javaslat színvonalán is nyomott hagyott. A dicsérendő és minden elismerésre méltó részek ellenére a tervezet nem alkot szerves, belső ellentmondásoktól mentes egészet. Az egyik bekezdés csak a nyomtatott művekre vonatkozik, a másik csak a szoftverekre;
az egyik törvényi hely mindent mindentől meg akarna oltalmazni, a másik viszont óriási területeket hagy lefedetlenül. Az egész nagy kulimász végül egy olyan szezonvégi kiárusításra emlékeztet, ahol a kereskedő a nyakán maradt bóvlit a jól fogyó áruval egy csomagba kötve tucatjával és jelentős árengedménnyel próbálja elsózni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet másik alapvető műfaji problémája, hogy nemigen tudja eldönteni, mit is akar védeni tulajdonképpen. Ingadozik egy szerzővédelmi, egy kiadóvédelmi, leginkább pedig egy Szerzői Jogvédő Hivatal-védelmi törvény között. Hogy a szerzők által alkotott műveknek befogadóik is vannak, illetve szoftverek esetében felhasználóik, az a megszövegezőknek szemlátomást csak helyenként és futólag jutott eszébe. Leginkább - mint például a 95. §-ban - akkor, amikor minden embert, aki oda mer lépni egy fénymásológép mellé, potenciális bűnözőnek tekint, burkoltan pedig megállapítja, hogy a sokszorosító gépek gyártói a társadalom ellenségei. Az embernek ezáltal déja vu érzése támad, mintha húsz év alatt csak annyi történt volna, hogy már nem a proletárdiktatúrát kell védeni a xeroxgépektől, hanem a szerzők és kiadók jövedelmét.

Tisztelt Országgyűlés! Örömmel olvastuk a törvénytervezet indoklásában, hogy az hosszabb távon megfelelő választ kíván adni azokra a kihívásokra, amelyeket a technika fejlődése támaszt - elsősorban a digitális technika és a távközlés korszerű módszereinek terjedése folytán - a szerzői joggal szemben. A média világában szemünk előtt zajló óriási mértékű és sebességű változások láttán ki vitathatná ennek az igénynek a jogosságát? A multimédia, különösen pedig az internet és az interaktív televíziózás a számunkra megszokott és jól ismert Gutenberg-galaxison kívül újabb galaxisokat hozott létre, amelyeknek belsejéről inkább csak sejtéseink vannak, mint ismereteink, de amelyek felderítése vitathatatlanul időszerű.

Annál nagyobb szomorúsággal kellett szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy ezt az indoklásban megfogalmazott célt a törvénytervezet nem volt képes elérni. Úgy is mondhatnám, hogy a jelen törvénytervezet megszokott csillagrendszerünk ismeretében folytat hősies, de reménytelen küzdelmet az Androméda-köddel. A tervezetből a köd már pontosan látszik, a cél sajnos kevésbé. Az ok egyszerű: egyrészt a technológia olyan gyorsan változik, hogy a törvényhozás csak követő magatartással élhet - ezzel sajnos nincs mit kezdeni;
másrészt viszont - itt már lett volna teendő bőven - a tervezet készítői a kultúra és a jog klasszikus példatárait vették csupán alapul, nem szembesültek eléggé azzal a ténnyel, hogy az internet és az informatika világa olyan helyzetek elé állítja a jogászokat, amelyek a hagyományos módon le sem írhatók, nemhogy szabályozhatók lennének.

Mit tud például tenni a hagyományos szerzői jogi felfogás azzal a ténnyel, hogy a digitális technika segítségével megírható Beethoven X. szimfóniája, hogy eljátszatható egy meghalt színésszel egy olyan film főszerepe, amelynek forgatókönyvét csak az ő halála után írták meg. Árulkodó, hogy a tervezetben egyszer sem szerepel az "internet" kifejezés, legalábbis nem a tervezet normaszövegében, noha a fogalom tartalma nem egy helyen bukkan elő. Olyan ez bizony, mintha a XV. század második felében törvénnyel szabályozták volna, hogy melyik kolostor milyen feltételekkel jogosult a kódexeket másolni, miközben Gutenberg már javában nyomtatta a bibliákat.

Hangsúlyozni szeretném, tisztelt Ház, hogy ez nem tévedés, hanem hiányosság. Olyan hiányosság, amellyel valójában szinte az egész Országgyűlés, sőt az egész ország többsége is küzd, és ez nem más, mint az informatikai jártasság hiánya. Ez pedig - mint mondani szokás - több, mint bűn, ez hiba. Szinte nincs olyan hónap, amelyben az Egyesült Államok törvényhozása elé ne kerülne olyan jogszabálytervezet, amely a komputerizáció és az internet kérdéseivel foglalkozik. Ezt a munkát, tisztelt képviselőtársaim, ha lépést akarunk tartani a korral, mi sem takaríthatjuk majd meg.

Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja elismeri, hogy a benyújtott törvénytervezet igényes jogi munka, amelynek hiányosságai nem szakmai felkészületlenségből, hanem a kor kihívásainak nem kellő felismeréséből erednek.

(16.00)

Közhely ma már, hogy míg a XIX. század a nyersanyagok, a XX. pedig az energia százada volt, addig a XXI. század az információ százada lesz, ahol a fejlődés kulcsa az lesz, hogy ki milyen gyorsan és hatékonyan tudja majd a korábban soha nem látott bőségben rendelkezésre álló információt áttekinteni, feldolgozni és továbbítani. Úgy érezzük, attól a kormánytól, amely előszeretettel nevezi magát a jövő kormányának, elvárható lett volna a törvényjavaslat ilyen szemléletű végiggondolása. Nem véletlen, hogy a Szocialista Párt - amelyet kormánypárti képviselőtársaink rendszeresen a múlt erői közé szoktak sorolni - két szónokaként is nem jogászt, hanem olyan képviselőt állított, akik legalábbis eredeti szakmájuk szerint valamelyes affinitással rendelkeznek a jövő eme kihívása iránt. Amiként nem véletlen az sem, hogy az általunk benyújtani tervezett módosító indítványok közül több is ebből a nézőpontból foglalkozik a témával. Tudjuk természetesen, hogy a törvényjavaslat említett hiányosságai teljes mértékben nem pótolhatók módosító indítványokkal, esélyt látunk azonban arra, hogy e javaslat kapcsán legalább hozzálássunk a jövőbe vezető eme utak építéséhez.

E módosító indítványok közül most csupán kettőről tennék említést. Az előttünk fekvő tervezet, mint elmondtam, igen sok szempontnak kívánt megfelelni. Gondolom, készítői is elismerik, hogy ez csak részben sikerült. Ezért a Magyar Szocialista Párt azzal az indítvánnyal él, hogy a törvény végleges formája tartalmazzon egy olyan utalást, amely szerint az internetről, a multimédiáról és az ezekkel kapcsolatos kérdésekről - úgy mint a tartalomszolgáltatásról, a digitális aláírásról, az elektronikus kereskedelemről és a többiről - az Országgyűlés még ebben a ciklusban alkosson külön törvényt. Nem véletlenül van médiatörvényünk, van sajtótörvényünk, van távközlési törvényünk - és nincs olyan, amelyik az egészet összefogná. Konvergencia ide vagy oda, a különböző kérdésekről különböző törvényeknek kell rendelkezniük. A vélt közös elemek miatti összemosás csak olyan törvényt eredményezhet, amelyet mind a polgárok, mind a jogalkalmazók csak nehezen tudnak majd értelmezni.

A másik indítvány, amelyről említést kívánok tenni, az Európai Parlament és az Európa Tanács által kiadott, az eredeti javaslat által is érintett irányelv. A magunk részéről úgy látjuk, hogy az adattárak eme irányelv által szorgalmazott, úgynevezett sui generis védelme legalább részlegesen már e törvényben megteremthető volna. Kétségtelen, hogy nem feltétlenül a szerzői jogról szóló törvény keretében kell erről az oltalomról intézkedni, ám a német jogalkotás például ezt a megoldást választotta.

Az informatika fejlődésére két tényező gyakorol igazán nagy hatást. Egyrészt az oktatás - ezért is szorgalmazta az előző oktatási kormányzat az iskolai informatikai oktatást és az iskolák internettel történő ellátását. A másik ilyen tényező az úgynevezett tartalomipar fejlettsége, amelyen az informatikai eszközökkel hozzáférhető adatbázisok köre múlik. Megítélésünk szerint - és ezt a meggyőződésünket osztják a szakma képviselői is - e tartalomipar fejlődése szempontjából kulcskérdés volna, hogy aki ilyen adattárak létrehozására pénzt, időt, energiát fordít, annak ezt a befektetését valamilyen formában mielőbb védje a törvény.

Tisztelt Ház! Az MSZP-frakció nem gondolja úgy, hogy éppen a szerzői jogi törvény ürügyén kellene a kormánypártoknak és az ellenzéknek politikai törekvései különbözőségeinek hangot adniuk. Ez a kérdés eléggé szakmai ahhoz, hogy kormánypártok és ellenzék presztízsveszteség nélkül kölcsönösen elismerhessék egymás igazát. Olyan kérdés ez, ahol a szembenállással politikai hasznot elérni nem lehet, ám a jó irányú módosítások megtorpedózásával a magyar informatikai ipar gyorsabb fejlődéséből származó közhaszontól fosztjuk meg magunkat.

Stumpf István úr, a kancellária vezető minisztere múlt heti nyilatkozatában azt mondta: eljött a párbeszéd ideje. A Magyar Szocialista Párt szeretné remélni, hogy ez a kijelentés a miniszterelnök úr és a kormánytöbbség támogatását is élvezi, nem csupán a miniszter úr politológusi munkásságának részét képezi. Mi a magunk részéről készen állunk az együttműködésre. Úgy látjuk, a jelen törvényjavaslat ideális terep annak bizonyítására, hogy mindez nem szólam volt, hanem komolyan is gondolják. Ha így lesz, akkor a kialakuló és elfogadásra kerülő törvény egyszerre lehet a magyar kultúra érdekeit érvényesítő és a kor kihívásaira megfelelő választ adó jogszabály. Mi, törvényalkotók pedig elkerülhetjük, hogy akár együgyű svejkek, akár a polgárok szabadságjogait és a tulajdon birtoklását korlátozó titkosrendőrök legyünk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu