DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Orbán-Torgyán-kormányprogram vitájában többen sekélyesnek, sokan átgondolatlannak, kormánypárti oldalon pedig óvatosnak ítélték az önkormányzatokkal kapcsolatos elképzeléseket. Akkor még csak sejthettük, de az 1999. évi költségvetési vitában már tudhattuk, hogy ez nem óvatosság, nem sekélyes szabályozás, hanem egy, az önkormányzatokat súlyosan érintő szándék eltakarása volt, mégpedig annak a szándéké, hogy tovább csökkentsék a demokrácia legfontosabb alappilléreinek, az önkormányzatoknak a lehetőségeit.

Már a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetésekor felsejlett az a kép, hogy ami a kormány központi törekvéseinek útjában áll, az zavaró. Az elmúlt nyolc hónapban megszüntették a tb-önkormányzatokat, az érdekegyeztetést sekélyes vitafórummá alakították, az ügyészséget a kormány alá kívánták rendelni, a kétharmados törvényeket feles törvényekkel kívánták pótolni, a parlamenti ellenzék szerepét csak a részvételre korlátoznák, s a médiakuratóriumok alakítása sem bírta ki a bírósági próbát. Ilyen körülmények között talán nem is csodálhatjuk, hogy a helyi önkormányzatokkal kapcsolatos szabályozás irányai sem felelnek meg az alkotmányos követelményeknek. Igaz, hogy a kormány nem vette a bátorságot az önkormányzatiság nyílt támadására, de a költségvetés megfogalmazásában a gazdasági kényszer a döntő. Ma már elmondhatjuk, hogy az önkormányzatok gazdasági lehetősége messze áll a rendszerváltáskor megfogalmazott alapvető alkotmányos gondolattól, mely szerint az önkormányzat olyan önálló hatalmi ág, amely a többpárti demokrácia alapintézménye, demokratikus berendezkedésünk bástyája.

Nem vitatható, hogy a rendszerváltás óta a helyi önkormányzatok mindenkor ki voltak téve az ország gazdasági állapotának. Sújtotta őket a '90-94 közötti átgondolatlan privatizáció, melyből kizáródtak, feladataik ellátásához saját vagyonukat élték fel, sújtotta őket a stabilizációs csomag, sújtották őket a finanszírozatlan feladatmeghatározások, de mindig abban a reményben állapították meg költségvetésüket, hogy a következő év talán jobb lesz; mert tudomásul vették - mint ahogy az ország lakosságának nagy része -, hogy a makrogazdasági folyamatok pozitív irányú változása után, és csak azután lehet olyan önkormányzatiságot megvalósítani, amelyben a települések lakossága önállóan dönthet saját sorsáról.

Ma Magyarországon a makrogazdasági mutatók a néhány rossz előjel ellenére sem indokolják azt, amit a kormány az 1999. évi költségvetésben az önkormányzatok sorsául szánt. Kormánypárti képviselőtársaim Gémesi Györgytől Hargitai Jánosig, ellenzéki képviselőtársaim Pozsgai Balázstól Lamperth Mónikáig felhívták a figyelmet arra a veszélyes folyamatra, amelyet az önkormányzati fejezet tartalmazott, nevezetesen: a normatív támogatások és az önkormányzatok által ellátott feladatok finanszírozása között olyan ellentmondások találhatók, amelyek tovább növelik az önkormányzatok költségvetési hiányát. E véleményeket semmibe vették, cinikusan utasították vissza az akár pártsemlegesnek is nevezhető kétoldalú kritikát, és ma, amikor az önkormányzatok túl vannak a költségvetés elkészítésén, kiderült, hogy a decemberi félelem napjaink valóságává vált. Minden nagyvárosi önkormányzat jelentős hiánnyal kellett hogy számoljon, milliárdos nagyságrendű hitelek felvételéről döntöttek a testületek, s a vagyonértékesítés szinte kötelező költségvetési tétellé vált, mindez azért, mert a választási ígéretekből felelőtlen döntések következtek.

A kormány a költségvetést megkerülve döntött a közalkalmazottak bérfejlesztéséről, a differenciált személyi jövedelemadó-elvonásról, amely éppen a lassan már gyarapodó nagyvárosokat jelentősen sújtotta. A kötelező tartalékképzésről pedig mára kiderült, hogy az nem más, mint egy bújtatott forráselvonás.

Lehetne azt is mondani, hogy mindez egy ellenzéki polgármester és képviselő siráma, de ha megnézzük a számokat és a megyei jogú városok költségvetéseit, akkor láthatjuk: a kaszálógép mindenkit elért. Miskolcon, Szegeden, Debrecenben óvodákat, iskolákat zárnak be, tüntetni készülnek a közalkalmazottak, és a gazdasági stabilitásáról híres Kaposvárott is megrendült a testület önbizalma a hiány láttán. Közben az oktatási miniszter, aki korábbi, nagy kritikusunk volt, folyamatosan mondja, hogy a 16 százalék megvan, a 3 százalék szeptembertől megvan, a 13 százalékos bérfejlesztés az egyéb közalkalmazottaknak megvan, a normatíva számol az inflációval is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy megütközést keltett kormányzati körökben az a nyilatkozatom, hogy amennyiben a kormányprogramot, a kormányzat által előírt feladatokat végrehajtjuk, csődbe kerülnek az önkormányzatok - ma már ez a valóság lehetősége. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A választási ígéretek, ma már tudjuk, hamisak voltak. Ez még nem lenne baj, de a tisztességes az lenne, ha a kormány ezt be is vallaná. Ez lenne európai, ez lenne korrekt az egész társadalommal szemben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu