BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Tekintettel arra, hogy a vezérszónoki hozzászólásokra hónapokkal ezelőtt került sor, és közben bizonyos vélemények változtak, hadd tegyem meg azt, hogy megerősítem a Magyar Igazság és Élet Pártjának azt a véleményét, hogy támogatja az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatását és a kormány ilyen irányú lehetőségének, jogának és felelősségének a megjelenítését.

(21.40)

Ennek elsődleges oka nyilvánvaló: az elmúlt években jelentősen megnövekedett a bűnözés. Másrészt azt is vizsgálnunk kell, hogy 2000-ben a hatályba lépő új büntetőeljárási törvény az ügyészségnek jóval nagyobb szerepet biztosít már a nyomozás tekintetében is. Ha ehhez hozzákapcsoljuk a kormánynak azt az alkotmányban megszabott feladatát, amely az alkotmányos rend védelmét, az állampolgári jogok biztosítását és a törvények végrehajtásának biztosítását határozza meg, akkor úgy gondoljuk, hogy ezt az eszközt éppen a számon kérhetőség érdekében is a kormánynak biztosítani kell.

És ezt függetlennek tekintjük attól, hogy egyébként vannak-e vagy lehetnek-e kormányzati kinevezésekkel, döntésekkel, személyekkel kapcsolatban olyan kifogások, amelyek a parlament adott számú képviselőjének kezdeményezésére vizsgálatot igényelhetnek. Ilyen vizsgálóbizottságok felállítását mi támogattuk, de ezt függetlennek tekintjük attól, hogy a kormány rendelkezzen ezzel a bűnüldözéshez szükséges eszközzel. Különösen az igazságügyi tárcát, annak működését pozitívan ítéljük meg, hiszen ebből a szempontból nyilván az sem mellékes, hogy a kormány az igazságügy-miniszteren keresztül gyakorolja ezt a jogát. S természetesen a kormány nem egy rendkívüli és példátlan jogot kér, mert akár a magyar jogtörténetet, akár a nyugat-európai példákat nézzük, nyilván egy bevett gyakorlat az ügyészségnek a kormány által történő irányítása.

A törvényi szabályozás megváltozása, ahogy itt összevontan tárgyaljuk a három törvény módosítását, nyilvánvalóan megfelelő összhangot kíván abban a tekintetben, hogy mit melyik törvényben szabályozunk és módosítunk. Itt arra is tekintettel kell lenni, hogy nem három azonos rangú törvény módosításáról van szó, hanem az egyik a Magyar Köztársaság alkotmánya, amelyet bármennyire is nevezethetünk vagy neveznek toldozottnak-foldozottnak, mégis most ez az alaptörvényünk, és ennek a belső összhangjára a változtatás során ügyelnünk kell. Úgyhogy alkotmányjogászi szakvélemény alapján is szeretném azt elmondani, hogy mit tartunk módosításra szükségesnek.

Világos, hogy az alaptörvény definitív módon meg kell, hogy határozza a kormányzat feladatát. Az ügyészség tekintetében ezt megteszi, majd az 52. § (1) bekezdésében meghatározza, hogy az ügyészséget a legfőbb ügyész útján az igazságügy-miniszter irányítja, ez alaptörvénybe illik. Majd ezt követően, és engedjék meg, hogy idézzem, mi következik: "Az igazságügy-miniszter irányítási jogkörében eljárva, általános érvényű utasítás keretében elvi iránymutatást adhat az ügyész közreműködésével folyó eljárásokban követendő ügyészi tevékenység fő irányaira. Az igazságügy-miniszter kivételesen írásban indoklással ellátott egyedi utasítást is adhat a legfőbb ügyésznek olyan intézkedésre..." - nem folytatom. Tehát ebben a részletes eljárásjogi megfogalmazásban az alkotmányba olyan szabályozás kerül be, amely megítélésünk szerint semmiképp nem az alkotmányba, hanem az ügyészségi törvénybe való. Ha megnézzük az alkotmánynak például a bírói szervezettel vagy a Legfelsőbb Bíróság elnökével kapcsolatos szabályozását, nem terjed ki ilyen mélységre.

Ehhez természetesen hozzátehetjük, hogy most pont fordított eset áll fenn, mint a kétharmados törvények tekintetében, hogy az az Alkotmánybíróság által kifogásolt és megsemmisített törvénymódosítás történt, amely kétharmados törvényt kívánt egyszerű többségű törvénnyel módosítani. Itt én éppen a fordítottját látom. Lehet, hogy rosszul feltételezem, de az előterjesztő, hogy az ellenzék bizonyos bizalommal lehessen iránta, ezért a kétharmados törvénnyel módosítandó alkotmányba rak bele olyan részeket, mintegy garanciát jelezve, hogy az egyszerű többségű törvénybe majd nem fogok én esetleg olyan jogosultságokat beletenni, ami kifogás alá esik.

Ennek a politikai, parlamenti jelenlegi belső erőviszonyoknak és kialakult helyzetnek megfelelő és bizonyos szempontból indokolható lépésnek az ellenére azt kell hogy mondjam, hogy egy alkotmánnyal szemben nekünk igenis azt az elvárást kell támasztani és a módosítás során tekintettel kell lenni, hogy ennek belső koherenciája ne sérüljön.

Ugyanígy említésre méltó, hogy az alkotmányba bekerül az említett 52. § (3) bekezdésébe: "Az ügyésznek utasítást a legfőbb ügyész, illetőleg a felettes ügyész adhat." Természetesen ez gyakorlatilag szóról szóra, változatlan formában az ügyészségi törvény 6. § (1) bekezdésében szinte ugyanígy szerepel, bennhagyva: "Az ügyészek a legfőbb ügyésznek alárendelten működnek, utasítást csak a legfőbb ügyész és a felettes ügyész adhat nekik." Tehát ugyanez megjelenik a törvényben is.

Az is érdekes, hogy magánál az ügyészségi törvény módosításánál a 4/A. § (1) bekezdése azt tartalmazná: "Az ügyészséget az alkotmányban meghatározottak szerint az igazságügy-miniszter irányítja." Tehát ahol részleteiben kellene szerepelni, hogy milyen módon irányítja az igazságügy-miniszter az ügyészséget, az ebben a szaktörvényben nem szerepel, hanem az alaptörvénybe kell visszamenni, hogy az eljárási részleteket onnan olvassuk ki.

Tehát úgy ítéljük meg, hogy minden politikai pártok közötti pillanatnyi viszony figyelembevétele ellenére a magyar alkotmányt olyan módon kellene módosítani, hogy annak a szükséges és kívánatos belső összhangja, koherenciája megmaradjon.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a MIÉP és a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu