BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, nagyon kevés dolog van, amit Juhász képviselőtársam mondandója után még hozzá kell tenni e témához. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Azért szólalsz fel?!)

Van azonban egy dolog, amit meggyőződésem szerint ebben a vitában nem lehet szó nélkül hagyni. A jelzett országgyűlési határozati javaslat időrendben először a külügyi bizottság asztalára került az elmúlt hét keddjén. Ezen a bizottsági ülésen - hogy, hogy nem, nyilván bokros honvédelmi teendők következtében - nem volt egyetlen helyettes államtitkára, vagy attól magasabb rendű tisztségviselője a Honvédelmi Minisztériumnak, akinek ideje lett volna belátogatni a Parlamentbe. Háromhetente egyszer van olyan napirend, amelyre fel kellene készülniük a minisztérium illetékeseinek; úgy látszik sajnos, még így is sokat ülésezik a parlament, még így is sokat üléseznek a bizottságok, és nem akad egyetlenegy ember sem, aki felelősen előterjesztést tud tenni.

Miért mondom azt, hogy felelősen előterjesztést? Mert mindaz a probléma, amelyet Juhász képviselőtársam utóbb, másnap, a honvédelmi bizottság előtt jelzett, már előkerült a külügyi bizottság ülésén, és akkor képviselőtársaimmal együtt - nem kevésbé jó néhány kormánypárti képviselőtársammal együtt is - azon az állásponton voltunk, hogy jobb lenne, ha a Honvédelmi Minisztérium visszavonná ezt az előterjesztést, s egy módosított előterjesztéssel - módosító javaslatok nélkül - meg lehetne úszni az egész procedúrát.

Olyan rendű képviselője volt jelen a Honvédelmi Minisztériumnak, aki csak annyit tudott erre mondani, hogy majd tájékoztatja az elöljáróit. Ha a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériumában újabban úgy valósul meg a civil kontroll, hogy a civil alkalmazottak csak az elöljáróikat tudják tájékoztatni, anélkül, hogy érdemben tudnának nyilatkozni egy ilyen fontos kérdésben, akkor, úgy gondolom, rossz pályára tévedt az a honvédelmi vezetés.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a dolog nemcsak ilyen üzeneteket rejt magában; van ennek az országgyűlési határozati javaslatnak egy másfajta üzenete is. Költségekről, átláthatóságról beszélünk. A bizottsági vita során is előkerült egy konkrét tétel: megkérdeztük, hogy a minisztérium illetékesei vajon tudnak-e nyilatkozni arról, hogy az előre betervezett költségekhez képest például az egy héttel korábban az osztrák álláspont miatt bekövetkezett költségnövelés, nevezetesen, hogy csapataink nem tudnak Ausztrián áthaladni ahhoz, hogy részt vegyenek egy olaszországi hadműveleten, mit jelent. A válasz természetesen valami olyan homályról árulkodott, tisztelt képviselőtársaim! Egyszerűen nemhogy azt nem tudták megmondani, hogy ez körülbelül ennyivel lesz több, vagy körülbelül ennyit érint, hanem a válasz egyszerűen az volt, hogy nem tudjuk. Erről a másik bizottság ülésén, vagy később, a megismételt bizottsági ülésen a mai napig senki sem kapott tájékoztatást.

A nemzet iránti elkötelezettséget nemcsak azok a szavak jellemzik, amelyek egyes képviselőtársaink szájából elhangzanak a parlamentben, hanem az a felelősség is, hogy megfelelő, tisztességes tájékoztatást adnak az állampolgárok képviselőinek, legyen az kormánypárti, vagy ellenzéki.

Úgy gondolom tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez az ügy azt a tanulságot rejti magában, hogy bármilyen ülésrendet tart a magyar parlament, meg kellene próbálni időben megtenni az előterjesztést. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy információnk szerint a honvéd vezérkarnak az a terve, hogy ezeket a gyakorlatokat 1999-ben le kívánja bonyolítani, nem január 15-én született meg. Ha pedig ez így van, akkor fel kell tenni azt a kérdést, hogy vajon működik-e egyáltalán valamifajta együttműködés, mondjuk, a hadsereg vezetése és a Honvédelmi Minisztérium civil irányítása között - ha egyáltalán van ilyen civil irányítás. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

(19.30)

Forrás: parlament.hu