DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A szabálysértésekről szóló jogszabályok az életviszonyok rendkívül széles körét szabályozzák. Ezek közül a szabálysértésekről szóló törvény a törvényalkotó által legfontosabbnak tartott és legmagasabb szinten védendő viszonyokat igyekszik összefoglalni. Ezen kívül azonban kormány- és miniszteri rendeletek formájában is számos szabálysértés kerül szabályozásra. A törvényalkotó feladata megtalálni az egészséges arányt a törvényi és az alacsonyabb szintű szabályozás között. Ez azonban nem jelenthet első- és másodrendű vagy magasabb és alacsonyabb rendű szabálysértéseket, vagy a korábban használt és szerintem a lényeget jobban kifejező szóval: kihágásokat.

Az is a törvényalkotó feladata, hogy egy cselekmény, például közlekedési, tulajdon elleni, közrend megsértésére irányuló és egyéb cselekmény meddig szabálysértés vagy kihágás csupán, és mikortól bűncselekmény. Nem véletlen, hogy amikor e két kategória között átcsoportosítás történik, azzal jelentősen módosítani lehet a bűnügyi statisztikát is.

Ami az elénk terjesztett törvényjavaslatot illeti, számunkra sajnos kétarcú. Örömmel fedeztük fel benne az általunk már régen várt és a közvélemény jelentős részében is nagy visszatetszést kiváltó prostitúció bizonyos keretek közé szorítására irányuló törekvést vagy a gyermekkoldulás szankcionálását. Ugyanakkor alapvető kérdésekben van hiányérzetünk is. Ilyen például a fiatalkorú elkövető büntethetőségének kérdése, vagyis inkább a csaknem teljes büntethetetlensége. A tervezet ugyanis akként rendelkezik, hogy "nincs helye elzárásnak, ha az elkövető fiatalkorú." Ezt követően felmerül az a kérdés, hogy mit lehet tenni a fiatalkorúval, ha például lop egy boltban. Erről a tervezet 29. § (2) bekezdése rendelkezik a következőképpen: "Fiatalkorúval szemben pénzbírságot akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete, jövedelme vagy megfelelő vagyona van." Csakhogy ritka az ilyen, mivel a szabálysértést elkövető fiatalkorúak zöme vagy tanuló, vagy munka nélkül tengő-lengő, vagyontalan ember. Ha tehát sem elzárni, sem bírságolni nincs lehetősége az ilyen elkövetőt a szabálysértési hatóságnak, akkor mit tudnak vele kezdeni? A tervezet felsorol négy intézkedési lehetőséget. Ezek:

A járművezetéstől eltiltás. Mivel a járművezetők túlnyomó többsége nagykorú, ezért ez az intézkedés nem igazán érinti a fiatalkorúakat.

A második az elkobzás. Természetesen el lehet és el is kell kobozni a botot, a nuncsakut vagy a bokszert, amivel valaki megvert vagy megfenyegetett valakit, de ez nem jelent tényleges joghátrányt és elriasztó erőt, mivel ez az elkövetői kör könnyen pótolja az elkobzott elkövetési eszközt. És az sem igazán hatásos, hogy például egy bolti lopás esetén elkobozzák a lopott dolgokat.

A harmadik a kiutasítás. Ez külföldi állampolgárokra vonatkozik, mivel magyar állampolgár nem utasítható ki az ország területéről. A fiatalkorú elkövetők túlnyomó többsége pedig magyar állampolgár, tehát ez sem hatásos.

A negyedik végül a figyelmeztetés. Ennek viszont csak akkor van súlya, ha bűnismétlés esetén szigorúbb jogkövetkezmények is vannak a szabálysértési hatóság eszköztárában. Egyébként pedig a kézhezvétel pillanatában a figyelmeztetést eldobja az elkövető, és magatartását ott folytatja, ahol abbahagyta, hiszen sem intézkedést nem lehet vele szemben alkalmazni, sem büntetni nem lehet őt.

(11.50)

Ezt követően sajnos azt kell megállapítanom, hogy a tervezet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a fiatalkorúak által elkövetett szabálysértéseket hatékonyan szankcionálni tudná. Ez baj! Ugyanis minden olyan képviselőtársam, aki hozzám hasonlóan ügyvédként praktizálva kemény bűnözőkkel megismerkedett, tudja, hogy ezek a nagyfiúk is kisfiúkként kezdték a letérést a törvény ösvényeiről; hajdanán pitiáner könnyűfiúként kezdték, és fokozatosan váltak nehézfiúvá. Ezért a MIÉP ellenzi azt, hogy a büntetlenül maradó szabálysértés-sorozatok elkövetői megrögzött bűnözőkké nőjék ki magukat. A megrögzött bűnözők ugyanis - ügyvédi tapasztalataim alapján - már nehezen megjavítható emberek. Fiatalkorú szabálysértés-elkövető korukban kellett volna őket néhányszor szigorú kézzel helyre zökkenteni. Nem azt mondjuk természetesen, hogy az elzárással kell kezdeni a büntetést, de a lehetőségét legalább meg kellene adni annak, hogy bizonyos esetekben ezzel is élhessen a hatóság.

A fentiek miatt javasoljuk, hogy a nagyobb súlyú vagy többször ismétlődő szabálysértést elkövető fiatalkorúval szemben legyen lehetőség elzárás kiszabására, vagy a pénzbírságnak elzárásra változtatására a bírság megfizetésének elmaradása esetén. Természetesen a MIÉP védi a fiatalkorú sikeres iskolai tanulmányának folytatásához fűződő érdekeket, és e képzést nem kívánnánk elzárással megszakítani. Ezért az iskolai tanulmányokat folytató, de súlyosabb elkövetői magatartást tanúsító fiatalkorú elzárásának végrehajtását az iskolai téli, tavaszi, nyári szünetekben tartanánk célszerűnek. Erre vonatkozóan módosító indítványt is benyújtunk, mert kezelhetetlennek tartjuk azt a helyzetet, amikor is egy jövedelemmel nem rendelkező fiatalkorú - és ilyen a fiatalkorúak túlnyomó többsége - bármilyen szabálysértést büntetlenül elkövethet, hiszen, mint említettem, elzárással nem büntethető, esetleges pénzbírság pedig végrehajthatatlan. Magyarán egy fiatalkorú akár naponta, vagy ha az idejébe belefér, akár óránként elkövethet például bolti lopást a szabálysértési értékhatáron belül, és vele szemben a figyelmeztetésen kívül semmit nem lehet tenni. Alig hiszem, hogy ez lenne az előterjesztő szándéka! Vagy ha mégis, akkor azzal nem tudunk egyetérteni. Óhatatlanul felmerül ugyanis a kérdés, hogy kit véd vagy kit akar védeni a törvény. A társadalmat az elkövetővel szemben - vagy pedig az elkövetőt? Az elmondottak egyértelműen ez utóbbit jelzik.

Meggondolandónak tartjuk, hogy a fiatalkorú elkövető felett szülői felügyeletet gyakorló, vele egy háztartásban élő személy, szülő vagy nevelőszülő készfizető kezeskénti felelőssé tétele a szabálysértési bírság megfizetésében a családon belül komoly visszatartó hatással lehetne a fiatalkorúak kihágásának elkövetésében.

A másik alapvető kifogásunk az officialitás hiánya. Nem értjük ugyanis, hogy ha egy szabálysértési hatóság észleli vagy tudomására jut egy másik szabálysértési hatóság hatáskörébe vagy illetékessége alá tartozó tényállás, miért nem kell értesítenie az adott ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságot. Ez nem más, mint a szabálysértési ügyek egy része feletti szemhunyás csupán kényelemből, mert a törvény lehetővé teszi a hatóság ilyen jellegű eljárását, illetve annak elmaradását.

Az elvi észrevételeknél maradva nem értjük, hogy miért ilyen szűk az alkalmazható büntetések és intézkedések választéka. Miért nem alkalmazhat a szabálysértési hatóság például javító-nevelő munkára vagy közmunkára kötelezést, vagy az okozott sérelem reparálására irányuló határozatot, a már említett falfirka-példa esetén annak eltávolítására kötelezést? Megítélésünk szerint igen komoly nevelő hatása lehetne például a jövedelemmel nem rendelkezők esetében, akiket pénzbírsággal nem lehet vagy jövedelem hiánya miatt célszerűtlen büntetni, az elkövetett cselekmény súlya pedig az elzárást nem indokolja, az ilyen személyek javító-nevelő munkára vagy közmunkára kötelezése; ráadásul még társadalmi hasznossága is lehetne a dolognak.

Mint már jeleztük, a fiatalkorú elkövetőknél törölnénk az elzárási tilalmat, viszont azt bizonyos életkor felett nem tartjuk célszerűnek. Például hetven év felett szerintünk nem lenne helye elzárásnak, sem a pénzbírság elzárásra átváltoztatásának. A törvénytervezet erre lehetőséget ad, nincs felső korhatár. Már csak azért sem tartanánk ezt helyesnek, mert a fiatalkorúakkal ellentétben az idősek általában rendelkeznek valamiféle jövedelemmel - például nyugdíjjal vagy egyéb jövedelemmel -, tehát a pénzbírság aránylag könnyen végrehajtható akkor is, ha az önkéntes teljesítés elmaradna.

Nem értjük - Hack Péterrel ellentétben -, hogy a tervezet miért bánik viszonylag szűkmarkúan a kiutasítás lehetőségével. Megemlítenék néhány olyan esetet, ahol véleményünk szerint külföldi elkövető esetén igenis helye lenne kiutasítás alkalmazásának, és ezt a tervezet nem teszi lehetővé. A teljesség igénye nélkül ilyennek tartjuk például a magánlaksértést, a vámszabálysértést, a devizaszabály-sértést, a pénzutánzattal kapcsolatos szabályok megszegését vagy a tulajdon elleni szabálysértéseket, tehát a kisebb súlyú lopást, sikkasztást, csalást, szándékos rongálást, idegen, nem gépi meghajtású jármű mástól való elvételét, annak jogtalan használatát és így tovább. Nem tudjuk, hogy annak a külföldi állampolgárnak, aki ilyen cselekményeket követ el Magyarországon, mi indokolja a további magyarországi tartózkodását.

Szeretnék továbbá a tervezet néhány elemével kapcsolatosan is tájékoztatást kapni. Olyan szóhasználatokról van szó, amelyek nem egyértelműek, márpedig az elbírálás és a felelősség szempontjából az egyértelműség elengedhetetlen. Tilos például bárkinek nyilvános rendezvényen testi sértés okozására alkalmas eszközt magánál tartva megjelenni. Ez természetesen alapvetően helyes szabályozás, csak éppen nem tudni, hogy mit is értsünk ezalatt. Az indoklás szerint ezen eszközök kimeríthetetlen alakváltozatai miatt lehetetlen e tárgyakat taxatíve felsorolni - ami igaz is -, de valamiféle iránymutatást mégis kellene adni. Mert most így nem tudom, hogy nyilvános rendezvényre bevihetek-e egy golyóstollat például vagy a kulcscsomómat, hiszen mindkettővel lehet testi sértést okozni! S ha ezekkel mégis elmegyek egy nyilvános rendezvényre, akkor kiteszem magam egy húszezer forintig terjedő pénzbírságnak? Megjegyzem, hogy az államnak ez egy kiváló bevételi forrás lehet, hiszen ezen az alapon minden nyilvános rendezvény minden résztvevője megbírságolható lenne. Alig hiszem, hogy az előterjesztőnek ez lenne a célja. Jó lenne, ha nem a szabálysértési hatóság értelmezésétől vagy jóindulatától függne e kérdés eldöntése.

Egy másik ilyen példa: említhetném a tervezetnek azt a részét is, amely büntetni rendeli a vallási tisztelet tárgyának meggyalázását. Ez is helyes intézkedés, de a rendelkezésből nem derül ki, hogy mire gondol pontosan az előterjesztő. Az indoklás ugyan megemlíti, hogy a vallásgyakorlás objektumai ellen irányuló garázda jellegű magatartásokról van szó, de sajnos ez sem ad megfelelő eligazítást. Nem tudjuk például, hogy csak a jelenleg vallásgyakorlás céljára használt objektumokra vonatkozik-e a szabályozás - emlékszünk a templomgyalázásokra -, vagy például a régebben erre használt, de ma már e célra nem igénybe vettekre is. Például a templomrom vagy az elhagyott útszéli feszület is ide tartozik vagy nem tartozik ide? És mely vallások objektumaira vonatkozik a védelem? A Magyarországon ma elismert vallások vagy ezenkívül a Magyarországon el nem ismert, de magukat egyháznak tartó csoportok objektumaira is, vagy netán a valaha Magyarországon gyakorolt, de mára nálunk már nem létező vallások megmaradt objektumaira is? Olyan kérdések ezek, amelyek nem tudom, hogy a szabálysértési hatóság elé kerülésük esetén milyen alapon dőlnek majd el.

Tudom, hogy sok a kérdés, de ezeket a kérdéseket az előttünk fekvő tervezet váltotta ki. Az alkotmány- és igazságügyi bizottság ülésén szerettem volna választ kapni a kérdéseimre. Sajnos az előterjesztő ott megjelent képviselői a kérdéseim többségére egyáltalán nem válaszoltak. Mindössze két kérdést gondoltak válaszra méltónak, de még e két kérdésre sem kaptam megnyugtató választ.

Természetesen a tervezetnek sok jó eleme is van, de nem az volt a célom, hogy azokkal foglalkozzam, hanem hogy a problémákra felhívjam a figyelmet, hogy azokon változtatva egy minden szempontból jó törvény születhessen.

Végezetül megjegyzem, hogy túlságosan távolinak tartom a jövő év márciusi hatálybalépést, amennyiben a parlament az előterjesztést ilyen módon fogadja el.

(12.00)

Hiszen várhatóan még e hónapban elfogadásra kerülhet a reményeink szerint sok módosításon áteső tervezet, és a csaknem egyéves felkészülési időt indokolatlanul hosszúnak tartjuk. Úgy a bíróságok szervezetének néminemű módosulása, mint a társadalom védelme szempontjából indokoltnak és megvalósíthatónak tartanánk egy korábbi, január 1-jei hatálybalépést.

Összegezve: a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről a tervezetet akkor tartjuk elfogadhatónak, ha a jelzett elvi problémák megnyugtatóan rendeződnek, az egyes elemek módosítására pedig javaslatokat fogunk előterjeszteni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu