DR. HÁMORI JÓZSEF, a nemzeti kulturális örökség minisztere: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A három jól megfogalmazott kérdésre a következőképpen válaszolok.

Először is, ami a történet- és történelemírást illeti, szeretnék egy számadatot mondani. Magyarországon ma - nem tudom, hogy ismerik-e a képviselő hölgyek és urak - több mint 250 iskolai történelemkönyv van forgalomban, több mint negyven kiadó foglalkozik történelemkönyvek kiadásával, ami már eleve biztosítja, hogy ezen a szinten egy óriási kínálat alakult ki. Az iskolák döntik el, hogy melyik történelemkönyvből fogják majd a gyermekeket oktatni. Ami itt probléma, az inkább a történelemkönyveink külföldi eladása, magyarul az idegen nyelvű történelemkönyveknek a kijuttatása, ha egyáltalán vannak.

A kérdésekre:

A parlamentnek az a költségvetési törvénybe foglalt elhatározása, hogy pontosan 117 milliót a XX. századi történelemkutatások számára pályázati úton elosztva biztosít, véleményem szerint nem jelenti azt, hogy a kormány most már a saját normái szerint akar történelemkutatást folytatni. A pályázati rendszer éppen azt szolgálja, hogy ez ne történjék meg. Ami nyilván nem teljesen világos a számunkra, hogy kik azok, akik majd a pályázatokat elbírálják. Ezzel kapcsolatosan szeretném jelezni, hogy nem az Akadémia főtitkára, hanem az Akadémia elnöke jelentette, hogy ebben az Akadémia mint olyan, szívesen részt fog majd venni, amely biztosítja az objektivitásnak egy bizonyos fokát legalábbis.

A másik: a kifogásokat, amelyeket annak idején eljuttattak, nem a főtitkár, hanem az elnök írta. Azok teljesen jogos kifogások voltak. Ennek egy része már korrigálódott, másik részét, mint említettem, majd a pályázati rendszer beindulásakor kell korrigálni.

Végül a normatív történetírásról. Én egyféle normatív történetírást ismertem negyven éven keresztül, ezt úgy hívták, hogy marxista történetírás, amely a mindenkori állapotoknak megfelelően alakította át az éppen aktuális - múltat. Ugye, emlékezünk George Orwellnek az "1984" címmel jelzett könyvére, ami tulajdonképpen erről szól. (Az elnök a csengőt megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) Én ezt tartom normatív történetírásnak, és nem hiszem, nem gondolom, biztos vagyok benne, hogy ez a jelenlegi rendszerben soha nem fog megismétlődni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu