DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi bizottságban, ha nem tévedek, kettő és félórás vitát folytattunk le arról az öt módosító javaslatról, amiből a vita végére csak három maradt, mert hiszen a vita eredményeként Tímár képviselő úr két javaslatát vissza is vonta.

(20.50)

Ezt azért bocsátom előre, mert arra szeretnék utalni, hogy a bizottságban igen alapos és igen részletes közös gondolkodás folyt a különböző frakciók között, és úgy gondolom, hogy már akkor is sokban sikerült előrelépnünk.

Ami itt a fölmerült javaslatokat és a javaslatokkal fölvetett problémákat illeti, azt mondhatom, a központi kérdés változatlanul az, hogy az alkotmánysértő norma következtében jogsérelmet szenvedett egyén az alkalmasabb, teljesebb értékű jogi védelmét perújítással vagy felülvizsgálat útján kapja-e meg. Legyen szabad ennek kapcsán rámutatnom arra is, hogy a törvényjavaslat szerkezete az előterjesztő szándékán kívül esően - csak mert követ egy logikát és az, amit követ, tényleg logikus - talán egy kicsit megtévesztő. Mert a törvényjavaslat elején az 1. §-ban szereplő szabály említi a perújítást, és ha nem gondoljuk végig a törvényjavaslat további rendelkezéseit, úgy tűnik, mintha a perújítás lenne az összefoglaló főszabály, és ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárás részletei mintha oldalágazásai lennének a megoldásnak.

A valóság azonban fordított. Ami a Legfelsőbb Bíróság előtt lefolytatandó, tulajdonképpen az a főszabály. Ezt azért mondom el, mert ebből az következik, hogy a perújítás az ilyen alkotmányellenes norma miatti sérelem kiküszöbölését szolgáló eszközöknek csupán az egyike, mégpedig az az eset, amikor anyagi norma alkotmányellenességéről van szó; míg a másik esetet nem nevesíti a törvényjavaslat - ami nem baj, hadd tegyem hozzá gyorsan -, ami tulajdonképpen eljárásjogi norma alkotmányellenességének jogkövetkezményeit határozza meg.

Ezt azért mondom, mert önmagában az a kérdés, hogy perújítás vagy felülvizsgálat, már azért sem teljesen helyes kérdésfeltevés - mármint kérdésfeltevésként sem -, mert nem arról van szó, hogy két egymást kizáró eszközről kellene döntenünk, hanem egymás mellett élő eszközökről.

A kérdés ténylegesen az, hogy anyagi jogi norma alkotmányellenessége esetén a perújítás vagy a felülvizsgálati kérelem-e az alkalmasabb eszköz. A bizottság ülésén többen hozzászóltak ehhez a kérdéshez, és a kormány jelen lévő képviselője is mondott egy olyan példát, amit szeretnék önökkel megosztani, mert nagyon szemléletesen mutat rá arra, hogy a perújítás mint eszköz mellőzhetetlen. Természetesen amit most mondok - jogászok számára mondom -, feltételezés, mert a konkrét példa abból a szempontból nem jó, hogy valószínűleg az öröklési jog egyik eleméről sem lehet feltételeznünk, hogy alkotmányellenes lenne, de csak a példa kedvéért.

Ha valaki a végrendelet érvénytelensége iránt indít pert, és abban alaki és tartalmi okokra egyaránt hivatkozik, akkor a bíróság először az alaki okokat fogja megvizsgálni, és ha alakilag érvénytelennek ítéli meg a végrendeletet, rögtön ítéletet hoz, és már a tartalmi kérdések vizsgálatával nem is foglalkozik, nem vesz föl rá bizonyítást, nem hallgatja meg a feleket, nem folytat le bizonyítási eljárást. Ha netán egy ilyen eljárás jogerős befejezése után az Alkotmánybíróság a végrendelet alakiságára vonatkozó jogszabályt nyilvánítaná alkotmányellenesnek, akkor előtérbe lép a felperesi tényállítások második és a bíróság által nem vizsgált köre: a tartalmi érvénytelenség vizsgálata. Na mármost, ha nem perújítás lenne az az eszköz, amit itt igénybe lehetne venni, csak felülvizsgálati kérelem - melynek keretében kizárt a bizonyítás -, akkor gyakorlatilag nem tudna igazán jogorvoslathoz jutni a sérelmet szenvedett fél.

Tehát a perújítás az, ami a teljesebb eszközt biztosítani fogja, mert hiszen az elsőfokú eljárás kezdetétől megismétlődően az összes eljárásjogi elvre támaszkodva - ideértve a jogorvoslat lehetőségét is - ismét le kell folytatni a pert, a felperes megkapja a lehetőséget, hogy a bizonyításon végigmenjünk, az egész per újra lefolytatást nyerjen, és jogai most már a tényállás más irányú elemeinek kibontásával és az azzal kapcsolatos bizonyítás felvételével mérlegre tétessenek.

Mindezek alapján tehát mi, a Fidesz-Magyar Polgári Pártban és a bizottságban is úgy foglaltunk állást és változatlanul úgy látjuk, hogy ha ezt a két eszközt tesszük egymás mellé, akkor messzemenően a perújítás az alkalmasabb és jobb jogi megoldás; a sérelmet szenvedő félnek is tökéletesebb, teljes eszköztárát adja a védelemnek.

Legyen szabad rámutatni arra, amit lehet, hogy a bizottságban nem érzékeltünk, amire Tímár képviselő úr ma, a mostani felszólalásában utalt, hogy az az ügy, amiből egyáltalán ez az alkotmányjogi panasz keletkezett, a Be.-nek ma már nem hatályos olyan rendelkezésén alapult, ahol érdemi kérdésben hoztak gyakorlatilag végzést és utasították el a jogosult panaszát. Jogosnak érzem a kérdésfölvetést, hogy vajon az előttünk álló törvényjavaslat tökéletesen rendezi-e ezt az esetet is. Nyilvánvalóan - gondolom - kapunk majd ebben az irányban is valamilyen kapcsolódó módosító javaslatot, amit meg fogunk tudni vizsgálni, hogy a törvényi szabályozás olyan legyen, hogy ilyen, hogy így mondjam: határmenti és a szemléletünkből és a vizsgálódási körünkből talán kieső, margóra eső eseteket se hagyjon rendezetlenül. Ezt nyilvánvalóan meg kell majd vizsgálni, és a bizottságnak akkor kell majd ezzel véleményünk szerint alaposabban és részletesebben foglalkoznia, amikor a kapcsolódó módosító javaslatokat elbírálja.

Egyébként Tímár képviselő úr módosító indítványait bár nem támogattuk a bizottságban és az alkotmányügyi bizottság sem támogatta, de már akkor is kiemeltünk - amire a képviselő úr most külön is hivatkozott - két elemet: a soronkívüliség eleme az egyik, a másik pedig az illetékmentesség teljes körű biztosításának eleme. Két olyan elem, ami nagyon fontos, nagyon lényeges elem, és amit a bizottságban is támogattunk mint elemet. Egyébként itt, a parlamentben az általános vitában is elhangzott több párt részéről e kérdésfelvetések jogosságának elismerése és támogatása.

Most már előttünk van Kiszely Katalin képviselőtársunk jegyzésében mind a két olyan indítvány, ami már nem a felülvizsgálat-perújítás antinómiájába illeszkedve próbálja ezt a kérdést kezelni, hanem az eredeti törvényjavaslathoz önállóan kapcsolódó kapcsolódó módosító indítvány. Esetleges szövegcizellációba tényleg nem bocsátkozom bele, mert úgy gondolom, hogy ez kifejezetten bizottsági feladat.

Egyetlenegy dologra legyen szabad rámutatnom az illetékmentességnél. Úgy szól a kapcsolódó módosító javaslat, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §-ának (1) bekezdése az alábbi n) ponttal egészül ki. Az n) pont: illetékmentes polgári ügyekben a jelen törvény alapján lefolytatott teljes eljárás... Itt a szöveg, a "jelen törvényben", az illetéktörvényre utal, tehát ki kell majd ezt javítani; ez itt azért több mint stilaritás, bár a tartalom véleményem szerint persze így is egyértelmű, hogy az alkotmányjogi panasz kapcsán lefolytatott eljárásokról van szó.

Még egy módosító javaslatról szeretnék említést tenni, de ez már nem Tímár képviselő úr és nem Kiszely Katalin képviselő asszony nevéhez, hanem Wiener György képviselő úr nevéhez kötődik.

(21.00)

Ez a módosító javaslat pedig arra irányult, hogy a képviselő úr az államigazgatási eljárás esetében a hivatalbóliság elemét kívánja a javaslatba bevinni. Mert hiszen, mint tudjuk, a törvényjavaslat generálisan azt a megoldást követi, hogy az Alkotmánybíróság megállapítja az alkotmányjogi panasz alaposságát - most hadd mondjam így, egyszerűen -, elrendeli annak a konkrét ügyben történő visszaható hatályú mellőzését, mármint az alkotmánysértő norma visszahatályú mellőzését, és ezután a félnek a Legfelsőbb Bíróságtól kell kérnie egy eljárásban azt, hogy jelölje meg pontosan a követendő eljárás menetét, és e megjelölés alapján kell külön kérelemre például perújítási kérelemmel élni, vagy más eljárási jogszabálysértés esetén valamilyen eljárási cselekményt megismételni, és ilyen értelemben egy újabb eljárási menetet, de mindenképpen kérelemre újra lefolytatni.

Ez, mint ahogy Wiener képviselő úr módosító indítványának indoklásából kitűnik, ez a bonyolult eljárás - mert ez kétségtelenül az - a polgári perrendtartás logikájába illeszkedik és elfogadható, hiszen a polgári eljárásban a kérelemre való..., a kérelem szerepe meghatározó - elnézést, hogy most itt nem találtam meg a tökéletes kifejezést -, tehát az officialitás elve nem alkalmazható polgári eljárásban.

Ezzel szemben az államigazgatási eljárásban az officialitás elve valóban egy meghatározóan lényeges elv, legalább egyenjogú a kérelem elvével - legalább egyenjogú. Így a képviselő úrnak az az egyszerűsítő javaslata, hogy az Alkotmánybíróság határozata esetén ne kelljen ezeket a külön kérelmeket előterjeszteni, hanem az Alkotmánybíróság egyszerűen küldjön meg egy kérelmet az érintett államigazgatási szervnek és az járjon el hivatalból, ezt úgy ítéltük meg, fideszes képviselők a bizottságban is, hogy alapgondolatában helyes, és ezért meg is kapta az alkotmányügyi bizottságban a kormányoldal részéről is az ahhoz szükséges mértékű támogatást, hogy egészében a bizottság támogassa a javaslatot.

Fölmerültek bizonyos pontosítási igények, amelyre viszont a képviselő úr volt nyitott. Kapcsolódó módosító javaslatot erről én még nem láttam, nem találkoztam vele. Úgy gondolom, ebben a kérdésben sem itt kell ezeket a részleteket megbeszélni, elegendő annak a jelzése részünkről, hogy amit a képviselő úr indítványoz és amit itt fölvet, gondolatában legalábbis helyes, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt azt támogatja.

Egészében véve azzal fejezem be hozzászólásomat - amint már elmondtam az általános vitában is -, örülök annak, hogy itt különböző pártok, a nagy frontvonalakra tekintettel tettek ehhez a törvényjavaslathoz hozzá olyan elemeket, amelyekkel, úgy gondolom, ezt az egyébként nem egyszerű, lehet, hogy nem túl sokakat - reméljük, szerencsére nem túl sokakat - érintő, de nem egyszerű, mégis a jogállamiság követelményei érvényesítése mellett szükséges, és ennek a tükrében mégiscsak fontos törvényjavaslatot jobbá tudjuk tenni, és majd közös megelégedéssel fogjuk tudni elfogadni.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu