DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Miniszter Úr! Ez a törvény, amely most a teljes körű mezőgazdasági összeírás megvalósítását célozza, mondhatni, már jó pár éve időszerű lenne. A nyolcvanas évek második feléig voltak hiteles adataink a magyar mezőgazdaság teljesítőképességéről és mindazon piaci szereplőkről, akik ebben az ágazatban működtek. Ez egyszerűen ment, megvoltak az állami gazdaságok, a szövetkezetek, amelyek a KSH felé adatot szolgáltattak, és ez alapján volt egy olyan kép, ami az akkor még gyakorlatilag kialakuló háztáji gazdaságot is integrálta, és bevitte ebbe a nyilvántartási rendszerbe.

A rendszerváltást követően nemcsak az adatszolgáltatás, hanem a termelői kör is értelemszerűen megváltozott, hisz mind a kárpótlási törvény, mind a szövetkezeti átalakulási törvény - de akár említhetném a részarány-tulajdonokról szóló törvényt is - átalakította azt a szerkezetet, ami egy monolitikus, egysíkú rendszerre épült az ágazaton belül, és létrejött a bizony esélyegyenlőségében még nem nagyon egyeztetett, de valóban sok szektorú mezőgazdasági termelés, amelyben a háztáji jellegből áttért a családi gazdaságokra, kisegítő gazdaságokra, egyéni vállalkozásokra, és a társas vállalkozások köre megmaradt.

Az adatszolgáltatás ezzel nyilvánvalóan szűkült, hisz az elszámolási kötelezettség gyakorlatilag a társas vállalkozásokra maradt, mert nekik volt érdemben befizetési kötelezettségük is, amely az adatszolgáltatást a másik oldalról feltételezte.

Az a kör, amelynek mi egy intenzívebb támogatást szerettünk volna nyújtani, ebből a nyilvántartási rendszerből kimaradt; meg a politika is végig azt sugallta, hogy ne nagyon lépjünk feléjük, mert azt fogják hinni, hogy esetleg egy-egy ilyen komolyabb nyilvántartás, egy-egy ilyen összeírás majd később adófizetési kötelezettséget fog keletkeztetni. Ezért ezt a rendelkezésekben is követtük, még 1992-ben, emlékeznek, volt az 500 ezer forintos, majd 700 ezer forintos, majd 1 millió forintos termelési határ - most már 1,5 millió -, ami alatt azt mondtuk, hogy ők nem nagyon vesznek igénybe támogatást, ezért nem is kell az ő adatszolgáltatásukkal foglalkozni.

Ez egy nagyon felemás dolog és nagyon veszélyes, mert nemcsak hogy bizonyos termékkörökben ezek a kisgazdaságok állítják elő most már a mezőgazdasági termelés közel felét - egyes területeken, például a zöldségnél még ennél többet is -, hanem ez a kör az, amelyik éppen az adatszolgáltatás hiánya miatt olyan támogatásokból maradhat ki, ami a fejlesztésüket és a létfenntartásukat is biztosítja.

1996-ban az előző kormányzat idején tettünk egy kísérletet, hogy ezt az adatszolgáltatási kötelezettséget erőltetve, az őstermelői igazolványok bevezetésével próbáljuk meg ezt a kört a látható gazdaság felé hozni, így egy kicsit megvédeni őket attól a szürke- vagy feketegazdaságtól, amit ismerünk, mind a felvásárlói, mind a kereskedői körben - és sajnos bizonyos feldolgozói területeken is -, másrészt meg a támogatáshoz hozzájuttatni őket, nyilván a támogatási rendszernek egy orientált átalakításával.

Ezzel szemben eléggé komoly társadalmi fenntartások jelentkeztek, épp abból a félelemből eredően, mint amit az előbb is említettem, hogy ebből biztosan adó lesz. Hiába mondtuk akkor, hogy nem lesz adó - mert ezt a területet egyrészt nem is lehet megadóztatni, mert nincs miből, nincs jövedelme, mert hisz a jövedelemtermelő képessége rettenetesen alacsony -, de jó lenne látni, hogy hogyan alakulnak a mezőgazdasági értékfolyamatok, mi marad a termelőnél, mi megy a feldolgozóhoz, mi az, amit a kereskedői szféra erre rárak, és a fogyasztó hogy jár jól. S erre lehet majd aztán egy olyan ágazati szabályozást kialakítani, ami a rendszert működteti.

Itt is felemás megoldás volt ezzel a 250 ezer forintos értékhatárral, hisz az adatszolgáltatói kör hétszáz-egynéhány ezer őstermelői igazolvány kiváltása után is mindössze 40 ezerre tehető, akik tételes elszámolásban a 250 ezer forint fölötti kategóriát jelezték, és mintegy 10 ezer körül mozog azoknak a száma, akiknek ebből adófizetési kötelezettsége is van. Tehát látjuk, hogy 700 ezer mezőgazdasági termelő ebben az országban nincsen, mert ezzel a 250 ezer forintos értékhatárral arra ösztönöztük őket, hogy a nagypapának, nagymamának, a 16 év fölötti gyereknek is váltsák ki az őstermelői igazolványt, és mindenki maradjon 250 ezer forint alatt. Így a szám nőtt, de a tényleges termelés emögött nem látszik, és kiváltképp nem látszik, hogy kik a termelésben effektív résztvevők, és milyen hatékonysággal, milyen értékesítési lehetőségekkel bírnak a piacon. Tehát itt majd át kell gondolni a későbbiekben, amikor a szabályozórendszer átalakítására is sor kerül, hogy érdemes-e nekünk ezekkel az értékhatárokkal a továbbiakban foglalkozni.

Én nagyon örülök annak, hogy ez az előterjesztés itt a teljes körű mezőgazdasági összeírást célozza, és nem értékhatárhoz köti, hanem azt mondja, hogy most már csináljunk egy tabula rasát, úgy, ahogy azt az 1997-ben elfogadott, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény előírja - még a két csirkét is, igen -, ami nem azt jelenti, hogy ő árutermelő gazdálkodó, szó nincs róla, hogy őneki ezentúl majd őstermelői igazolványt vagy bármely más adatot kell szolgáltatni! Hanem egyszerűen nézzük meg, hogy mi az, ami önfogyasztás, tehát ami a saját belső gazdaságában megtermelt és költségeit csökkentő élelmiszer-fogyasztási célt szolgál, mi az, ami egy bizonyos fogyasztói kört elégít ki - például akinek két tehene van, és a szomszédnak eladja kannában a tejet, mert vidéken ez nem egy ritka jelenség, és ott van egy ilyen sajátos fogyasztói igény -, és ki az, aki efölött van már, tehát rendszeres piaci értékesítést folytat.

Ahogy ez a törvény előírja, az adatfelvétel a 2000. március 31-ei eszmei időpontot célozza meg. Nyilván a tavaly elfogadott törvény szerint ebben az évben lett volna szerencsés ezt a teljes körű összeírást megtenni, de kormányváltás volt, nyilvánvalóan az ágazat szabályozása is módosult. Ezt a 2000-es határidőt jó felkészüléssel, valóban egy alapos előkészítés után tarthatónak lehet venni.

Az 1. § rá is tér arra, hogy reprezentatív jelleggel is szeretné ezt fenntartani a későbbiekben. Ez egy nagyon jó dolog, de ennek valahol állandónak kellene maradni, úgy, ahogy az az Európai Unióban is elfogadott gyakorlat, hogy aki reprezentatív többlet-adatszolgáltatást vállal - önkéntesen természetesen -, az egy megfelelő, ehhez arányló támogatást is fog kapni, és akkor a mindenkori kormányzat számára minden szektorról egy olyan mobil adatbázis áll rendelkezésre, ami a kicsit, a közepest és a nagyot is egy ilyen többletszolgáltatásra ösztönző támogatás alapján adatokkal tudja ellátni, és végül is ezt az adatszolgáltatást akár különböző alapokból is le lehet hívni.

A törvénynél megfogalmazódik - és az előttem szóló Zsikla Győzőt csak támogatni tudom ebben -, hogy a 4. § olyan adatokra is kíváncsi, ami nem biztos, hogy alapja lehet a teljes körű mezőgazdasági összeírásnak, és lehet, hogy gátolhatja is a valós adatszolgáltatást. Nevezetesen az i) és j) pontban jelenik meg a gazdálkodás költsége, jövedelme, valamint a gazdaság egyéb, nem mezőgazdasági jellegű tevékenysége.

Én azt gondolom, hogy ezt a feltételrendszert éppen a reprezentatív adatszolgáltatás irányába kellene eltolni, és aki önként ilyen adatot szolgáltat, azt én majd el fogom ismerni egyéb támogatással. Míg a másik oldalról ennek a két adatnak a szolgáltatása egyébként is megtörténik, mert azért van egy adóbevallás, még akkor is, ha adófizetési kötelezettség nincs egy körnél, és természetesen működnek olyan párhuzamos nyilvántartások, amelyekben ilyen jellegű adatokat a tényleges termeléssel foglalkozónak szolgáltatnia kell. Azt ugyanis nem tudnám elképzelni, hogy mondjuk, a három vagy négy nyúllal foglalkozó gazda egyáltalán jövedelméről nyilatkozzon, vagy ha ezt a kérdezőbiztos felteszi neki, akkor visszahőköl, és lesz benne egy természetes ellenállás, hogy hoppá, már a három nyúl után is le akar valamit nyúlni az állam, ezért inkább eltagadok belőle kettőt. Ezek olyan pszichés szempontok, amit egy-egy ilyen rendelkezésnél valószínűleg majd figyelembe kell venni.

Felvetődött a gazdasági bizottság kisebbségi előadójánál az adatvédelmi biztos véleménye. Ez valóban fontos dolog, mert amikor mi ezt tárgyaltuk a mezőgazdasági bizottság ülésén, akkor én tettem föl ezt a kérdést a minisztérium képviselőjének, hogy az adatvédelmi biztossal egyeztetve lett-e, mert korábban nekünk már voltak bizonyos konfliktusaink egy-egy adat kapcsán az illető személlyel, és nyilvánvalóan mindig neki volt igaza. Ezért, hogy egy újabb ilyen helyzetet elkerüljünk, szerencsésnek tartjuk, hogyha az egyeztetés megtörténik.

Erre az volt a válasz, hogy igen, megtörtént az egyeztetés, az adatvédelmi biztosnak semmiféle kifogása nincs, pedig jóllehet, mi már ugyanazt az előterjesztést tárgyaltuk, mint amit a gazdasági bizottság később, és itt az 5. § (4) bekezdésénél, valamint a 6. § (2) bekezdésének b) pontjánál merülnek fel adatvédelmi problémák. Én azt gondolom, hogy ez akár képviselői módosító indítvánnyal is kiküszöbölhető.

Én azt hiszem, hogy ha ebből a törvényből kivesszük mindazon szabályokat, amelyek részben a pontatlan vagy eltitkolt adatszolgáltatásra ösztönöznek vagy esetleg bizonyos adatvédelmi előírásokat sértenek, akkor egy kezelhető és valóban olyan törvény születik meg, amelyre szükség van, és amely hosszú távon is az ágazat valódi feltételrendszerének megfelelő adatszolgáltatást biztosítja.

(10.00)

Még kitérnék arra, hogy itt említették páran, hogy nincsen szankció. De van szankció, mert attól, hogy ez a törvény kifejezetten nem említi - de módosító indítvánnyal természetesen még azt is meg lehet tenni -, aki valótlan adatot szolgáltat, az természetesen a statisztikai törvény és a szabálysértési törvény előírásainak megfelelően büntethető. De nekünk most nem a büntetésre kellene a hangsúlyt helyezni, hanem inkább arra, hogy ha ennek a törvénynek a szellemében valóban elkészül egy olyan statisztikai adatbázis, aminek aztán vannak csatlakozási pontjai - természetesen a kamarától, az FM-hivataloktól -, ezeknek az összevetése megtörténik, akkor ez egy olyan irányítási rendszernek a kidolgozására lesz alkalmas, valamint fenn tud tartani egy olyan támogatást, ami nemcsak az Európai Unióhoz való csatlakozást könnyíti meg - mert itt egypáran említették, hogy nyilván a strukturális alapokból a támogatási rendszer akkor érhető el, ha valóban hiteles adatokat szolgáltatunk -, hanem ezeknek az embereknek a piacra jutási biztonságát is fenntartja, és egy olyan kiegyensúlyozott termelési irányításra ad alapot, ami nem közömbös annak a több százezer embernek, aki akár főfoglalkozásból, akár részmunkaidőben, vagy egyszerűen csak a saját fogyasztásának kielégítésére foglalkozik mezőgazdasági tevékenységgel.

Tehát az itt elmondottak szerinti módosításokkal a Szabad Demokraták Szövetsége ezt az előterjesztést támogatja és önöknek is elfogadásra ajánlja.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu