DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A T/718 számjellel ellátott törvényjavaslat annak elrendelését kéri önöktől, hogy a 2000. március 31-ei eszmei időpontban általános mezőgazdasági összeírás legyen az ország egész területén. Ilyenkor általánosan felmerülnek olyan kérdések, hogy szükség van-e egy ilyen költséges adatfelvételre, nem elegendőek-e az amúgy is soknak érzett, a termelőket különböző jelentésekre kötelező statisztikák, adóbevallások, továbbá az egyébként is elvégzett vetésterület-összeírások és állatszámlálások. Sajnos az időszaki összeírások nem helyettesítik az átfogó, általános felméréseket.

A 2000. évre esedékes mezőgazdasági összeírást hazai és külföldi tényezők egyaránt szükségessé teszik. Az összeírást legerőteljesebben a '90-es évek második feléig elhúzódó és máig sem befejeződött hazai mezőgazdasági privatizáció indokolja. A megelőző, az 1991-ben végzett általános mezőgazdasági összeírás óta a több százezer, legalábbis több ezer új mezőgazdasági kisüzem keletkezett, és látványosabbá vált a földtulajdonlás és a földbirtok szétválása, ami Nyugat-Európában évszázadok óta megszokott elkülönülés. A politikai döntéshozók előtt sokszor szinte ismeretlen az újonnan alakult családi gazdaságokban és új típusú szövetkezetekben dolgozók korösszetétele, képzettsége, az ilyen gazdaságok felszereltsége, pénz- és árukapcsolatainak iránya.

A továbbiakban az általános vita keretében egy kis történelmi visszatekintéssel arról kívánom meggyőzni képviselőtársaimat és nem utolsósorban a közvéleményt, hogy a magyarországi gazdaságirányítás már száz év óta támaszkodik az általános mezőgazdasági összeírások eredményeire, azaz most nem egy újonnan kitalált, közpénzekre aspiráló adminisztrációt és bürokráciát kell a termelőknek elszenvedniök.

Az általános mezőgazdasági összeírás elvégzésének indokait - az Országgyűlés régi jegyzőkönyveinek tanúsága szerint - már a száz évvel ezelőtti magyar országgyűlés is mérlegre tette és az elfogadás mellett döntött. Nagyon érdekes volt számomra, amikor ez irányban kutakodtam, hogy az 1895. évi VIII. törvénycikk rendelte el először az országban általános mezőgazdasági összeírás elvégzését. Már akkor is felmerült a kérdés a honatyák között, hogy vajon szükség van-e egy ilyen költséges adatfelvételre, hiszen már akkor is rendszeresen jelentek meg adatok állatszámlálásokról, vetésterületekről, a mezőgazdasággal foglalkozó népesség jellemzőiről. Ezekben a statisztikákban az általános mezőgazdasági összeírás nem mutatott fel új vagy más eredményeket, de azt lehetővé tette, hogy az addig elkülönült statisztikákat összekapcsolják, például birtoknagyság szerint elemezzék az állatállományt, a vetésszerkezetet vagy a gépesítettséget - száz évvel ezelőtt! Az akkori felvételek eredményeit négy kötetben adta ki a statisztikai hivatal.

A trianoni sokk, a Nagyatádi nevével jelzett földreform, továbbá a terjedő gépesítés, műtrágya-használat igényelte az ország területének második, 1935. évi általános mezőgazdasági összeírását. A földbirtokok, mezőgazdasági üzemek statisztikai összeírásáról akkor nem törvény, hanem az 1111/1935. számú miniszterelnöki rendelet rendelkezett. Az 1935. évi összeírás piacibb szemléletű volt, mint az 1895. évi, részletesebben mérte föl az eszközállományt, költségeket és a gazdatartozásokat. Nagy erénye volt az akkori összeírásnak, hogy a mezőgazdaság vertikális kapcsolatait is fel kívánta mérni, és fel is mérte.

A téeszszervezés befejeződésével merült föl az igény az ország történetének harmadik általános mezőgazdasági összeírására, amit 1972-ben végeztek el. A felmérés egyik társadalmi jelentőségű eredménye az volt azon kor viszonyai között, hogy rádöbbentette a gazdasági vezetést az akkori mezőgazdasági üzemek állóeszköz-igényességére, igazolta azt, hogy a korábban tervezettnél nagyobb ráfordítások figyelembevétele esetén valótlanok a parasztság meggazdagodásáról szőtt politikai híresztelések. Az már korosztályom élettapasztalata, hogy ezen összeírás után indult meg a virágzó nagyüzem állami támogatással történő kiépítése, ami kétségkívül történelmi tény, rendkívül sok anyagi ráfordítással.

Az 1973. évi olajválság erőteljesen átrendezte a mezőgazdasági és ipari termékek világpiaci árarányait, növelte az igényt, hogy a korábban naturális súlypontú összeírások jobban vegyék figyelembe a gazdaságok áru- és hitelkapcsolatait. Az 1981. évi, az ország történetének negyedik általános mezőgazdasági összeírása teljesítette ezt az elvárást.

És így érkeztünk el a rendszerváltozás időszakához, az 1991. évi ötödik általános mezőgazdasági összeíráshoz. Ezt az összeírást sajátos körülmények között kellett elvégezni; a valóságos világpiaci hatások érzékelése miatt megroggyant nagyüzemi szféra adatai már nem voltak alkalmasabbak mélyebb gazdasági elemzések elvégzésére, a privatizációs törvények életbe lépésének időpontjai miatt, a folyamatok miatt az új kisüzemek és az új típusú szövetkezetek eredményei viszont még nem tükröződhettek az eredményekben. Az összeírás eredményeiből ezáltal a gazdaságpolitika csak kevés megállapítást tudott hasznosítani.

Az ország történetének hatodik, immár a most előttünk álló, a 2000. évben végrehajtandó mezőgazdasági összeírása remélhetőleg már egy kissé megállapodottabb tulajdoni és birtokszerkezet gazdálkodását fogja tükrözni, és az eredmények alapján megalapozottabban lehet majd készülni további és nem halogatható agrárstratégiai kérdések megoldására.

A törvényjavaslat szükséges meghozatalában elsősorban természetesen nem a történelmi körülmények, hanem a hazai jelenlegi körülmények és viszonyok játszanak szerepet. Az általános mezőgazdasági összeírás jelentősége, fontossága a magyar agrárgazdaság szempontjából vitathatatlan; ezt az előttem szólók mindannyian egyértelműsítették, és ebben, azt hiszem, közös a véleményünk. A személyes adatok védelméről szóló alkotmányos elvek betartása - amiről szintén már szó volt - megköveteli, hogy az ezzel megbízott szakemberek a törvény szellemének és betűjének megfelelően járjanak el. Ez számunkra evidencia.

(10.10)

Ezért az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvény parlamenti megalkotása tehát szükségszerű feladat és támogatása indokolt. A mezőgazdaság, az egyes agrárágazatok helyzetének pontos ismerete tehát elengedhetetlen egy jól szervezett piacgazdaságot felépíteni kívánó állam agrárkormányzata számára.

Ezekre az adatokra azonban legalább ilyen szüksége van az egyes mezőgazdasági termelőknek, piaci szereplőknek ahhoz, hogy megbízható döntéseket hozhassanak gazdálkodásukhoz.

Az agrártörténeti visszatekintés nemcsak kuriózum kívánt lenni itt a Házban, hanem igazolni kívánta, hogy a hazai gazdaságpolitika már száz éve igényli ezeket az összeírásokat, és hosszabb távon is figyelembe vette és veszi ennek eredményeit.

Jelenleg, amikor a szerződések sora készíti fel az országot az Európai Unióhoz való csatlakozásra, említenünk kell - ahogy az expozé is megtette - a törvényjavaslat elfogadásának külgazdasági indokait. Az Európai Unió Tanácsának 1996. június 25-ei, 1996/411. számú döntése a közösség valamennyi tagországa számára kötelezővé tette a nemzeti agrárstatisztikák felülvizsgálatát és egységesítését. A feladat elvégzésének első lépéseként több országban helyzetfeltáró, általános mezőgazdasági összeírást kell elvégezni, hozzánk hasonlóan. Az Európai Unió agrárstratégiájához való igazodás mellett az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO is világcenzus elvégzését javasolta a 2000. évre, ahogy ezt a miniszter úr is említette.

A modern agrárstatisztikai adatgyűjtések és az EU statisztikai követelményeinek teljesítése csak a teljes körű összeírásra alapozva teremthető meg. Ennek alapján a későbbiekben a reprezentáció elvének alkalmazása mellett az egyes szükséges adatok sokkal kisebb pénzügyi erőforrás felhasználásával állíthatók elő. Ahhoz azonban, hogy a reprezentációhoz szükséges szakmai és nemzetközi követelményeket kielégítsük, ismernünk kell a mezőgazdasági üzemek és kisgazdaságok teljes körére kiterjedő alapadatokat. Ennek pénzügyi igénye - ahogy a miniszteri expozéban is elhangzott - kétmilliárd forintos nagyságrendű. Ugyanakkor a későbbi években megbízható információk előállításához már sokkal kisebb pénzügyi ráfordításokhoz juthatnunk.

A feladat nagyságát csak növeli, hogy Magyarországon nincs a tényleges földhasználatról nyilvántartás, és jelentős azoknak a gazdáknak a száma, akik nem a mezőgazdasági vagy falusi településen élnek, hanem a kárpótlás következtében más helységekből, városokból járnak ki visszakapott földjeikre gazdálkodni. Nagyon érdekes lesz ezt is megtudni, hogy ezeknek a számaránya milyen nagy.

Az alapvető fontosságú ismérveket - földterület, munkaerő, állatállomány, gép- és eszközállomány s a többi - a törvényjavaslat, ahogy már többször említettük, 2000. március 31-ei eszmei időponttal javasolja regisztrálni. Az összeírásért a KSH felelős, és a munkában széleskörűen együttműködik - nagyon helyesen - a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium területi adminisztrációjával. Felhasználja az idén induló termelői regisztert, valamint a Magyar Agrárkamara őstermelői igazolványainak kiadásával kapcsolatban keletkezett adatokat is. Ezek a körülmények lehetővé teszik a költségvetési pénzeszközökkel való takarékoskodást és azt, hogy a gyűjtött adatok fogalomazonossága, összeegyeztethetősége, egyöntetűsége megteremtődjön.

Magyarország nemzetközi érdeke, hogy a mezőgazdasági statisztika elfogadható legyen az Eurostat és az EU Bizottságának mezőgazdasági ügyekért felelős 6. főigazgatósága számára. Ezért az előkészítő munkában és az értékelések elvégzésekor mindenképpen célszerű az Unió szakembereivel való szoros együttműködés. Hiteles és megbízható agrárstatisztikai adatok kimunkálására van szükség, hiszen ezekre az adatokra alapozva lehet majd a tárgyalásokat folytatni és a magyar mezőgazdaságot az Európai Unió piacszabályozási és támogatási rendszerébe beléptetni.

Kérem képviselőtársaimat, hogy az általános mezőgazdasági összeírás elvégzése mellett elhangzott gazdaságpolitikai és integrációs törekvéseinkbe illő indokokat fogadják el.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu