DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy tűnik, ez a nap már csak ilyen. Engedjék meg, hogy írásban leadott hozzászólási szándékomat azért néhány, elvileg kétpercesre is hagyható megjegyzéssel kezdjem.

Az első megjegyzésem arra vonatkozik, hogy Zatykó János képviselőtársam azt mondta, ami a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleménye volt. Én azon a bizottsági ülésen, annak ebben a szakaszában, hogy egészen precíz legyek, jelen voltam, amit Zatykó János kisebbségi véleményként a jegyzőkönyv alapján összeállított, abból arra, amit én mondtam, arra ismertem, tehát én azt gondolom, korrekt véleménynyilvánítás volt. Az pedig, hogy az adott kisebbségi véleményt előadó képviselő a bizottsági ülésen vagy annak bizonyos szakaszán ott volt, vagy nem volt ott, azt gondolom, olyan képviselőtársunknak fölvetni, aki már harmadik ciklusban képviselő, így hát bőven volt alkalma hasonlót elkövetni, talán mégsem túl ildomos. De azt gondolom, hogy ez nem igazából a földtörvényhez tartozik. Mindazonáltal ez az értékelhető emócióváltozás, ami ebben a teremben bekövetkezett - a délelőtti vita, amikor is az általános mezőgazdasági összeírás, illetőleg a bortörvény dolgairól beszéltünk, meg most a délutáni vita, amikor a földtörvény ügye került elő -, jelzi, hogy itt azért egészen más ügyekről van szó.

(16.10)

Engem egészen pontosan arra emlékeztet, ami történt a Nemzeti Agrárkerekasztalon. A Nemzeti Agrárkerekasztalon ugyanis - hiszi, nem hiszi, aki nem volt ott, tényleg úgy történt, jegyzőkönyv, aláírt dokumentum rögzíti, és ez 1997-ben volt - az agrárgazdaság előtt álló sürgető feladatok mindegyikében egyetértésre tudtak jutni az érintettek képviselői, valamint az akkori parlamenti pártok képviselői lényegében két kérdés kivételével. Ez a két kérdés az volt, hogy jogi személyek lehessenek-e a földtulajdon alanyai, a másik, hogy mi legyen a szövetkezetekkel. Tehát lehet mondani, hogy a föld és a szövetkezetek ügyében nem alakult ki egyetértés.

De azért is fontos feleleveníteni az Nemzeti Agrárkerekasztal tanácskozást és az ott kialakult konszenzust, hogy abban teljes egyetértés volt és van is - legalábbis remélem, hogy a kormánypártiak nem hazudtolják meg akkor tett aláírásukat -, hogy nem kívánjuk lehetővé tenni a külföldiek földszerzését Magyarországon. Abból tehát, ami itt elhangzott, hogy most akkor alkalmas vagy nem alkalmas ez a törvény, nem az következik, hogy a külföldiekkel kapcsolatosan kinek milyen az álláspontja, hanem sokkal inkább, aki alkalmatlannak tartja, az azt keresi, hogy valóban meggátolja a külföldiek nemkívánatos térhódítását avagy sem. Kérném, hogy ezt a további vita során ilyen értelemben is vegyék figyelembe, de talán egy kicsit összeszedettebben.

Miniszter Úr! A palack kibújt a szellemből! Mindannyian emlékszünk rá, hogy ellenzéki párt frakcióvezetőjeként milyen zengzetes hozzászólások hangzottak el az ülésteremben és azon kívül is a zsebszerződések dolgában, sőt még a miniszterjelölti meghallgatásánál is egyik nagyon fontos, kardinális kérdés volt az, hogy most igen, akcióba lendül - az ön kezében a gyeplő -, azonnal és a lehető leggyorsabban.

Valami nem stimmel! Elolvastam az előterjesztést, végigültem a bizottsági vitát, és még mindig nem tudom, hogy miről beszélünk. Nem azért, mintha a felfogóképességemmel baj lenne, hanem sokkal inkább azért, mert nem találtam olyan adatot, amely azt mutatná be, hogy miniszter úr szerint, aki nyilván ennek az ügynek nagy tudója, mennyi is az annyi, már ami zsebszerződéseket illeti, és a miniszter úr szerint abból a "mennyi az annyiból" mi az, amit meg fog tudni gátolni. Úgy általában beszélni erről a dologról természetesen lehet, sőt kell is, de itt ennél sokkal konkrétabb ügyként merültek fel a zsebszerződések.

Még akkor, amikor ön ellenzéki frakcióvezetőként az Országgyűlés akkori mezőgazdasági bizottságával egyetértésben megnézte, hogy milyen nagyságrendű az a terület, amelyiket úgynevezett zsebszerződések érinthetnek, bizony nem jutottunk sokkal előrébb. Nem jutottunk sokkal előrébb se az Agrárkamarával... - bár megjegyzem, hogy az Agrárkamara nyilvántartásai és tapasztalati tényei tükrözik leginkább azokat az adatokat, amikről egyébként beszélünk. Felállt azóta a falugazdász-hálózat. Úgy gondolom, hogy ildomos lenne és indokolt volna a törvényjavaslat akár vitájához is csatolni, hogy mégis mit gondolnak arról, mennyi földterület van a külföldiek kezében, és ebből mi az, aminek a kérdését meg tudják ezzel oldani. Ilyen adat ugyanis nincsen.

De azt gondolom, előrébb kellene tekinteni, és beszéljünk most arról, mire alkalmas ez a törvény. (A dr. Medgyasszay Lászlóval beszélgető dr. Torgyán Józsefhez fordulva:) A miniszter úr a teremben van, tehát azt gondolom, hogy figyeli is a vitát. (Dr. Medgyasszay László: Odafigyel! - Dr. Torgyán József: Hallom!) Tudom, csak képviselőtársaim jelezték, hogy a miniszter úr elhagyta a helyét, én meg mondtam, látom, hogy a teremben van, tudom, hogy több helyre is tud figyelni egyidejűleg. (Dr. Torgyán József: A Házszabály azt írja elő, hogy a teremben legyek!) Így igaz! (Dr. Torgyán József elfoglalja miniszteri helyét.) Szeretném jelezni, miniszter úr, hogy nem én tettem szóvá, én csak közvetítettem.

Most nézzük meg azt, hogy vajon mire is képes ez, és vajon csak azok a - mondjuk úgy - zsebszerződések léteznek, amelyekre homályosan bár, de a törvényjavaslat miniszteri indoklása utal. Azt gondolom, hogy nem kell túlzottan komoly és pláne ellenzéki jogásznak lenni, hanem elegendő kormánypárti jogásznak lenni ahhoz, hogy pontosan rájöjjünk, egy ügyet egyféleképpen kijátszani hosszú távon nem kifizetődő, és leginkább a tilalmak, korlátozások és a túlszabályozás útvesztőit szokás kihasználni. Erre persze lehet azt mondani, hogy zsebszerződés, nevezzük ennek a munka kedvéért, de ettől nem biztos, hogy minden elemében jogszerűtlen, ennek megfelelően nem biztos, hogy minden ilyen értelemben, a munkánk szempontjából zsebszerződésnek nevezett valami úgy, ahogy van, érvénytelen, és ellene, mondjuk, csak egyféle módon lehetne eljárni. Ezzel azt is mondom, hogy önmagában az a törekvés, hogy a polgári jog mellett egyéb lehetőségeket is meg kívánnak nyitni, azt gondolom, hogy helyénvaló. Nem is ez a baj. A nagy kérdés az, hogy valóban alkalmas-e, mit lehet ezzel meggátolni.

Vegyünk egy egyszerű példát! Mondjuk, ha oly jóban lennénk Torgyán doktorral, és ő, mondjuk, Csákváron lakna, és én Csákváron szeretnék beruházni, ő ott él, pénze nincsen, én Budapesten élek, pénzem van, kötök vele egy olyan megállapodást, hogy: kedves Torgyán úr, adok önnek a leendő haszonbérleti díjra előre iksz összeget, kérem, hogy ezen összegből vegyen földet, ezt a földet adja bérbe a kettőnk által közösen létrehozott kft.-nek, abban egyébként pedig olyan tevékenységet fogunk folytatni, amit én szeretnék.

Kicsit furán hangzik, de ha alaposan megnézi, miniszter úr, ennek a szerződésnek egyetlenegy eleme sem lenne jogszerűtlen. Ennek értelmében mind az ingatlan-nyilvántartásról szóló, mind pedig az önök elénk terjesztett javaslat alapján bejegyeznék a haszonbérleti szerződést, és az ügyész nem lépne fel. Milyen szerződést is mutatnánk be? A földhivatalnak csak azt a szerződést mutatnánk be, nem azt, amiben önnel társasági szerződést kötöttem, hanem azt, hogy ön mint tulajdonos bérbe adja ennek a társaságnak ezt a haszonbérleti szerződését, és teljesen jogszerű lesz.

Nézzük meg, amikor nem én vagyok ezen az oldalon, nem én vagyok a kerítő, Csákvár, Mór környékén egyébként is vannak ilyen német - azért ezt a példát hozom, hiszen Herczog Edit képviselőtársammal olyan jól összejöttek délelőtt - kapcsolatok, mondjuk, egy német befektetni szándékozó teszi meg ugyanezt az ajánlatot. A létrehozott kft. magyar kft. lesz, és pontosan ugyanolyan szabályos lesz ez is, és bejegyzik. Mi lesz az alapvető különbség? Az lesz az alapvető különbség, hogy aki arra jár, és azt tudja, hogy a budapesti Orosz, akkor azt mondja, a budapesti Orosz, ha azt hallja, hogy Hanzi, akkor: aha, külföldié!

Semmi nem változott, ugyanúgy az öné, egy magyar személyé, és ennek a magyar személynek a jogát semmi nem korlátozza, hogy egy Magyarországon bejegyzett kft. számára haszonbérbe adja. Korlát persze van. Ott van például az a korlát, amit önök nagyon helyénvalóan nem érintenek, hogy a gazdálkodó szervezetek 2500 hektárig bérelhetnek, ráadásul ebben a saját tagjuktól béreltek nincsenek is benne.

Tehát azt gondolom, hogy a dolog egy ilyen egyszerű példán is be tudja mutatni azt, hogy az a feltételezés, miszerint önmagában a haszonbérleti szerződések ilyen értelmű nyilvántartása bekövetkezik, hogy ezzel bármit is megakadályoznánk, ez legalábbis - engedjük meg magunknak azt a feltevést - nem egészen pontos, én úgy fogalmaznék: hibás.

(16.20)

Ezzel az eszközzel a palackból kiszabadult szellemet üldözni lehet, de a palackba visszaparancsolni nem lehet. Úgy gondolom, ha megvizsgáltuk egyszer azt a dolgot, hogy vajon a külföldiekkel szemben, a nemkívánatos külföldiekkel szemben nem tud mit csinálni a törvényjavaslat, akkor mit csinál a magyarokkal?

Nagyon fontos gondolatok hangzottak el a tekintetben, hogy a családi magángazdaságokat szeretnék preferálni. Azt gondolom, ez teljesen helyénvaló, ezzel nem lehet és nem is szabad vitatkozni. Vitatkozni azzal kell, ha azt gondolja valaki, hogy a családi magángazdaságokat azzal lehet támogatni, ha a partnereiket tönkreteszik - a vitánk alapvetően ebben van önökkel. Úgy akarják, vagy úgy állítják be! Bízom benne, hogy legfeljebb ez utóbbiról van szó, mintha a családi gazdaságok fölívelését, előrehaladását az nehezítené, hogy egyébként vannak működőképes gazdaságok, szövetkezetek, részvénytársaságok, kft.-k. Azt gondolom, ezek nem gátjai, mert a legtöbb területen sokkal inkább a családi gazdaságok megalapozott működéséhez elengedhetetlen feltételekként vannak jelen.

Azért hoztam fel ide ezt a paksamétát (Felmutatja.), mert volt olyan javaslat... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nehéz lehetett!) Igen, nehéz volt így fél kézzel, törött kézzel nem tudtam besegíteni. Talán olvassam fel jelenlegi kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy vajon ezekről a kérdésekről akkor, amikor nem terhelte őket kormányzati felelősség, miként vélekedtek, s miként nyilatkoznak meg most... - ettől eltekintenék. Ugyanakkor javaslom, hogy a részletes vitáig ezzel a tükörbe nézéssel próbálkozzanak meg.

Nézzük tehát, mit csinálnak a magyarokkal! Mert az igazi eszköz nem az ügyész, nem-nem! Az igazi eszköz - legalábbis az előterjesztők szerint - az, hogy nem lehet bejegyezni a szerződés alapján az elővásárlási meg a vételi jogot. Hm! Nézzük csak meg, mi történik! Kötök egy haszonbérleti szerződést, és nem írom bele, hogy nekem elővásárlási jog is kell. Mi történik ekkor? Nem lesz vagy lesz elővásárlásom? Aki úgy gondolja, hogy azáltal nem lesz, mert nem kötöttem ki a szerződésben, az nem ismeri a termőföldről szóló törvényt, amely törvényes elővásárlási jogot biztosít a földhasználónak. Nem kell tehát belefogalmazni a szerződésbe azt, amit, ha nincs belefogalmazva, nyilván szóvá sem lehet tenni. Tehát akkor mit csináltunk itt az ügyésszel, mit jelentettünk, hova jelentettünk? Nem is ez az igazi eszköz! Azért mégiscsak jelent valamit, hogy ideírják: az elővásárlási jog nem jegyezhető be annak, akinek szerzési tilalma van. Ez bizony már fontos ügy, mert ez alapján tényleg előfordulhat, hogy valaki köt egy haszonbérleti szerződést, és igenis rögzíteni kell, hogy őt mégsem illeti meg a törvény ikszedik paragrafusa alapján egyébként biztosított elővásárlási jog az ipszilonodik paragrafus szerint - mert akkor be kell írni.

De nézzük meg, hogy kikkel szemben kell majd ezt az eszközt alkalmazni! Családi gazdaságok: azt gondolom, ebben a teremben ma már nem lehet vitás, hogy a családi gazdaság nem egyszerűen méretet jelent. Hogy milyen kultúrában van ez a családi gazdaság: egy családi gazdaság adott esetben 3-400, sőt 500 hektárra is igényt formálhat, de a magyar jog szerint egy magánszemély 300 hektárt szerezhet tulajdonba. Nem túl istentől és valóságtól elrugaszkodott feltételezés az, hogy akinek ma sok földje van, 300 hektár vagy 6000 aranykorona - és akkor kikoptatta a saját törvényes szerzési lehetőségét -, annak ez a földterület bizony több darabban van. Ha pedig több darabban van, akkor - jogos igénye, és bízom benne, támogatni is fogja a birtok-összevonási célú előterjesztés azon szándékát, hogy ezeket vonja össze, nem vihető az egyik darab a másik mellé - ez nyilván csak úgy képzelhető el, hogy a törvény alapján például őt megillető szomszédjogi elővásárlásokkal kíván élni, de van neki 300 hektárja, szerzési tilalom alatt áll, s akkor nem lehet bejegyezni ezt a jogát.

Kit gátolunk meg abban, hogy a racionális működéséhez szükséges birtokkoncentrációt valósítson meg: a megcélzott, támogatni szándékozott családi gazdaságot, a magyar gazdát, a parasztot. Emberek, jól végig van ez gondolva?!

Nézzünk egy másik kérdést! Ebben az esetben kivételt teszek, nem pontosan fogok idézni: elhangzott ebben a teremben a meglehetősen kétes értékű földtörvény- és népszavazási vita kapcsán az, hogy az akkori ellenzékieknek, jelenlegi kormánypártiaknak nem az a bajuk, hogy itt jogi személyek földhöz juthatnak... - illetve bajuk, meg EU, nem is ez -, s egyébként nagyon tudnák javasolni azt, ha azt támogatta volna akkor a Horn-kormány, hogy ezek a szervezetek saját tagjaik földhöz juttatását segíthessék. Érdeklődéssel néztem, hogy vajon ez a gondolat hol jelenik meg. Nemhogy nem jelenik meg, de az előbb általam idézett rendelkezések éppen ezt zárják ki. Hoppá! Akkor mi is van? Kizárjuk a családi gazdaságokat bizonyos koncentrációból, kizárjuk annak a lehetőségét - legalábbis úgy tűnik, ki akarja zárni a Földművelésügyi Minisztérium -, hogy a szövetkezet támogathassa a saját tagjait például azzal, hogy az őt törvény alapján megillető elővásárlási jog alapján megnevezi a saját tagját, hogy "élj az elővásárlási lehetőséggel".

Itt egy nagyon fontos mellékmondatot szeretnék tenni; ez a mellékmondat pedig arról szól, amit Fritz Péter képviselőtársam mint bizottsági kisebbségi véleményt is megfogalmazott, vagy annak szót adott, s ez a szövetkezeti ügy. Emberek, kicsit körültekintőbben, azt gondolom, nagyon körültekintően! Egy magát nemzetinek nevező kormány nem járhat el úgy, hogy politikai indulataitól vezérelve éppen azt a tőkecsoportot - mert ez tőkecsoport, akárhonnan is nézem - hozza kiszolgáltatott és lehetetlen helyzetbe, amelyik ma egyes-egyedül színtisztán magyar. Ha ezt megteszik, uraim, gondolom, a történelem ítélőszéke ezt majd vizsgálni fogja.

Javaslom, ne tegyenek diszkriminatív intézkedéseket a szövetkezetek ellen. Ha politikai nagygyűlésen lennék, azt mondanám: el a kezekkel a szövetkezetektől! De nem ott vagyunk! Azt gondolom, a földhasználó mind az Európai Unióban, mind Magyarországon, mind a kormánypártok, mind pedig az ellenzéki pártok - a Magyar Szocialista Párt esetében biztos - agrárpolitikai elképzeléseinek középpontjában áll. Lehet azzal vitatkozni, milyen jelszó az, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. Nyilván minden jelszó, mivel rövidít, félreértésre ad okot. Azzal azonban már kevésbé lehet vitatkozni, ha van valaki, akinek nem tilos, ráadásul szabad - sőt egyesek el is várják tőle -, hogy a földet művelje, ha valaki vállalkozik rá, akkor az lehessen annak a földnek a tulajdonosa. Mindez persze nem mond ellent annak, hogy mind az Európai Unió tényei, mind pedig a magyar valóság azt eredményezi, hogy a ma mezőgazdasági földhasználói csak részben - és úgy tűnik, kisebb részben - a saját tulajdonukat, nagyobb részben bérelt területeket művelnek meg.

Ez tulajdonképpen - és azt gondolom, ez a földtörvénynek igen komoly kritikája kell legyen - kérdésessé teszi, hogy mennyiben a kormányprogram végrehajtása ez a mostani törvényjavaslat, s milyen lépéseket tett ez a törvényjavaslat a földhasználók biztonságának, jogainak az erősítése érdekében. Engedjék meg itt egy olyan párhuzam bemutatását, amely eddig nem jelent meg a vitában: az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvény kapcsán is elhangzott, hogy a Magyar Szocialista Párt ellenzi ezt az egymást is keresztülszelő sok-sok nyilvántartást. Itt két dologra szeretnék rávilágítani.

(16.30)

Jeleztem, hogy ha egy korlátolt felelősségű társaság, egy részvénytársaság vagy egy szövetkezet érvényes földhasználati szerződést köt magánszemélyekkel, akkor a ma hatályos törvény alapján - és e tekintetben nem jelent változtatást ez a módosítás sem - őt törvényes elővásárlási jog illeti meg. Arról nem is szólván, hogy lévén ezek a szervezetek a könyvviteli, számviteli előírások értelmében mindig napfényben, ezeknek bizony személyi jövedelemadó-előleget is kell fizetni, éppen ezért döntöttünk úgy néhány esztendővel ezelőtt, hogy a haszonbérleti díjat terhelő személyi jövedelemadó kerüljön az önkormányzatokhoz.

Miért tettük ezt? Azért tettük ezt, mert az önkormányzat igenis tudja, látja, hogy mi történik a faluban. Hogy derüljenek ki a fekete-földhasználatok! Mert azt gondoljuk - és gondolom, hogy ez az európai uniós csatlakozás szempontjából sem érdektelen -, hogy csakis átlátható agrárgazdasággal lehet oda bejutni. Amikor mi annak idején az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvénybe belefoglaltuk azt, hogy a földhasználatok kerüljenek ingatlan-nyilvántartási regisztrációra, akkor ennek a folyamatnak tettük meg a következő lépését. Legyenek nyilvánosak a földhasználati viszonyok! Ez kizárólag azok számára előnyös, akik a legális szféra gazdálkodói.

Mi is történt ezután? A választások után működését megkezdő kormány az ingatlan-nyilvántartási törvény hatálybalépését egy évvel elhalasztotta. Mit halasztott el? Elhalasztotta annak a lehetőségét, hogy már ma lássuk, hogy miféle földhasználatok vannak ebben az országban.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezzel szemben most beterjeszt egy olyan törvényjavaslatot, amivel ugyancsak 2000. január 1-jével egy hasonló tartalmú földhasználati nyilvántartást kíván létrehozni. Túl a párhuzamosságokon, azt gondolom, hogy ezt a kormányt súlyos felelősség terheli, hogy mindmáig nem tudjuk - pedig eszközünk volt rá -, hogy milyenek is a földhasználatok Magyarországon. (Dr. Medgyasszay László: Lett volna rá négy év.) Hallom képviselőtársaim csöndes mormogását: lett volna rá négy év.

Azt gondolom, hogy ezek a megjegyzések egyre inkább hiteltelenek. Nem azt mondom, hogy bennünket meg kell dicsérni azért, mert elmulasztottuk. A választók egyébként megadták erre az ítéletet: nem mi kormányozunk. Ettől még azért igazunk lehet ebben a kérdésben, Medgyasszay képviselőtársam.

Nézzük tovább a lehetőségeinket! Úgy gondolom, hogy a benyújtott földtörvény tartalmaz előremutató előírásokat. Mind a talajvédelmi előírások... - a vége, ami egyezik azzal, amit annak idején a Horn-kormány benyújtott - úgy gondolom, hogy azokat meg kell hozni.

De! Történt itt egy olyan kezdeményezés, ami mindenképpen figyelmet érdemel. A miniszter úr a miniszteri expozéjában a papírból kitekintve - bízom benne, hogy ez az autentikusságot nem érinti - úgy fogalmazott, hogy hatpárti egyeztetést kezdeményez. Azt gondolom, hogy ez helyénvaló. Nem mondom, hogy késő - jobb későn, mint soha.

De az, hogy Medgyasszay képviselőtársam már ugyanehhez a földtörvényhez egyébként tényleg figyelemre méltó módosító javaslatot is beterjesztett, jelzi, hogy a földtörvény módosítása kapcsán mind az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény végrehajtása, mind pedig az Európai Unióhoz való csatlakozásunk érdemi agrár-előkészítése okán alaposan végig kell gondolni, hogy hogyan szabályozunk. Elhangzott az, hogy nem lenne baj, ha a most benyújtott két törvény - a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat, illetőleg a birtok-összevonási célú törvényjavaslat - egymásra tekintettel, összhangban kerülne elfogadásra. Valószínűleg sok mindent megspórolhatnánk magunknak idegben, energiában.

Ugyanakkor - természetesen, ha ez hivatalos kezdeményezéssé válik - a Magyar Szocialista Párt erre az egyeztetésre minden körülmények között elmegy. Nem politikai szlogenek vitáját szeretnénk hallani egy ilyen egyeztetésen. Egyetlenegy dologgal szeretnénk foglalkozni: vajon a földtörvény módosítása - az előbb említett csomag nagyságrendjében - mennyiben szolgálja az agrárgazdaság fejlesztését, mennyiben szolgálja az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat, mennyiben szolgálja a fölműves magyar nép érdekeit, mennyiben szolgálja annak az elvnek az érvényesülését, hogy mindenki ott boldoguljon, ahol él?

Azt gondoljuk ugyanis, hogy a földtörvény nem egyszerűen egy földtörvény. Ennél jóval több! Még annál is több, mint a haza teste. Az, hogy ez a kezdeményezés megtörtént, azonban nem szabad, hogy elhomályosítsa bizonyos törvényi kötelezettségek be nem tartását, egészen pontosan nem homályosíthatja el azt, hogy eddig bizonyos törvényeket nem tartottak be. Bizonyos egyeztetések nem történtek meg. És a mezőgazdasági bizottság tagjaként, alelnökeként mindmáig nem kaptam meg az Agrárgazdasági Tanács véleményét erről a törvényjavaslatról. Azt gondolom, hogy ebben a teremben nem lehet vitás az, hogy az agrárgazdaság stratégiai kérdéseinek egyike, ha nem a legfontosabbika, hogy mi legyen a termőfölddel. Nem hinném, hogy mérlegelés tárgyát képezheti, hogy erről ki kell kérni az Agrárgazdasági Tanács véleményét.

Ha egészen őszinte akarok lenni, ezt a felajánlkozást akkor tudom elfogadhatónak tekinteni, ha ez azzal párosul, hogy az Agrárgazdasági Tanács véleménye mellette van. Ellenkező esetben, pusztán csak azért, hogy beszéljünk, mert éppen beszélhetnékünk van, ezt megtehetjük egyéb fórumokon is. Azt gondolom, hogy ennél komolyabb megközelítést igényel a törvény, és kérem a miniszter urat, hogy ne tekintse a személye elleni támadásnak, ha az ellenzék szakmai és időnként politikai véleményét markánsan megjeleníti. Ön nagyon pontosan tudja, hiszen gyakorolta: ez a demokrácia.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu