DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Csöndben folyik a vita a T/718. számú törvényjavaslatról, amelyik az általános mezőgazdasági összeírást célozza, és azt gondolom, hogy ez jó.

Jó azért, mert bár rendkívül fontos kérdést érint, mégis ebben a teremben, ebben a Házban, amikor fontos agrárügyek vannak, akkor sokkal inkább a politikák csapnak össze, és ez általában rossz. Ezt megszenvedi az agrárgazdaság, megszenvedik a gazdák, a termelők. Bízom benne, hogy ennek a vitának a hangvétele józanítólag fog hatni más törvények hangvételére is, és ezen keresztül az Országgyűlés működése oda fog hatni, hogy az "oszd meg és uralkodj!" helyett az egymásra utaltak kölcsönös megsegítésére szólítja fel a falu népét, a mezőgazdasággal foglalkozókat.

Ezzel együtt is azt gondolom, hogy valahogy úgy ne járjunk, hogy mindenki azt mondja, igen, és a végén az hallik ki belőle, hogy nem. Azt gondolom, hogy nincs senki, aki eddig részt vett a vitában, és nincs egyetlen frakció sem, amelyik olyan álláspontra helyezkedne, hogy nincs szükség általános mezőgazdasági összeírásra. Ez így helyes. Amikor elfogadta a Ház az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt, nem véletlenül helyeztünk arra súlyt, hogy az agrárirányítás megalapozása érdekében ilyen általános mezőgazdasági összeírás legyen. Ugyanakkor egy dolog, hogy legyen, a másik dolog, hogy hogyan legyen, és aztán egészen pontosan ezt a "hogyant" miképpen, milyen szabályok útján fogalmazza meg a törvény.

Túl azon, hogy kell vagy nem kell - kell -, arról kell hogy folyjék a vita már az általános vita keretei között is, hogy ez a törvényjavaslat mint előterjesztés alkalmas-e arra, hogy ez alapján kerüljön sor az - egyébként az agrárgazdaság és az egész gazdaság szempontjából fontos - általános mezőgazdasági összeírás megtartására. Ez egy másfajta dimenzió, másfajta metszet. Az én olvasatomban - amennyire tudtam követni a vitát - erről eleddig kevesebb szó esett.

Engedjék meg, hogy talán inkább ezekről a kérdésekről beszéljek. Ez innentől kezdve, ha úgy tetszik, jogalkotás-szakmai kérdés, és ez annyiból is fontos, hiszen a jog csak akkor követhető, csak akkor várható el precíz végrehajtása, ha ugyanazt értjük alatta. Őszinte örömmel hallottam Kékkői képviselőtársam előző hozzászólásában tett megjegyzését a halastó és az erdő vonatkozásában. Ilyenekre is gondolok, amikor jogalkotás-szakmai kérdésekről beszélek.

Amikor jogalkotás-technika kerül szóba, a legelső, amivel a szakember szembetalálkozik, hogy mennyire precíz a fogalomhasználata az adott törvényjavaslatnak. Ez annál is inkább érdekes és fontos itt, hiszen ebben a minőségében régen nem volt ügyet kell ismét megvalósítani, nem járt utat fognak bejárni azok az emberek, akik ezt az összeírást végezni fogják. Ehhez képest azt gondolom, hogy nagyon pontosan és precízen, a törvényjavaslatban leírtnál valószínűleg sokkal precízebben kell azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a saját gazdaság és az önálló irányítású gazdaság egészen pontosan mit jelent.

Ugyanis mindenki számára nyilvánvaló, és a miniszter úr is bizonyára szembetalálkozott ezekkel az ügyekkel a különböző elmúlt félévi bombahatástalanítások kapcsán, hogy bizony, milyen kiszolgáltatott a termelő. Azt lehet mondani, hogy szociológiai értelemben, sőt sok esetben jogi értelemben is hiányoznak az önálló irányítás feltételei. Ez a fogalommeghatározás tehát ilyen értelemben valószínűleg pontosítást igényel.

Hiszen igazából mi irányítja, ki irányítja azokat a kis gazdaságokat, amelyek nagyon-nagyon kis területen és egyértelműen egy integrátorhoz betagolódva folytatják a tevékenységüket? Azt gondolom, hogy teljesen egyértelmű: az integrátor irányítja őket. Az ő önállóságuk e vonatkozásban kérdéses. Maguk jelentenek? Az integrátor jelent? Azt gondolom, hogy ezeket illik pontosan elkülöníteni.

Itt érkezek el arra a pontra, amire már én is utaltam Kékkői képviselőtársam hozzászólására reagálva: igen, én is hiányolom, hogy a termőföldnek minősülő halastó és az erdő kimaradt a területek közül. Hogy kimaradt, nehéz első ránézésre megtalálni, de ha valaki összenézi a 2. § a)-b) alpontját, és ugyanezen paragrafus d) és e) alpontját, akkor ez a hiányérzete egyértelműen alátámasztatik. Hiszen tevékenységi oldalon - ahogy ezt a d) pont tartalmazza - mind a halászat, mind pedig az erdőgazdálkodás szerepel, de mezőgazdasági hasznosítású területnek nem minősül, és egyik sincs a külön felsorolt területek sorában.

Ez annál is inkább indokolt, mert azt gondolom, hogy például az erdő vonatkozásában nincs statisztikai probléma Nyugat-Európához képest. A halászat vonatkozásában némi problémát talán az okozhat, hogy nálunk kizárólag belvízi, édesvízi halászat folyik. Az Európai Unió szabályozása döntően a tengeri halászatra vonatkozik. Azt gondolom tehát, hogy itt létezik bizonyos különbség, fönnáll bizonyos harmonizáció szükségessége, de lett lévén ezek betagolódnak - például a magyar halászok - a támogatási rendszerbe, az összeírásból való kihagyásuk azt a rémképet vetíti előre, hogy az agrárszabályozásból is előbb-utóbb kimaradnak. Azt gondolom, hogy ez nem lenne helyénvaló.

Ugyancsak Kékkői képviselőtársam említette a területi kamarák adatszolgáltatásának ügyét. Azt gondolom, hogy itt meg kell állni egy szóra. Nem lehet egy szájból egyidejűleg hideget és meleget is fújni. 1999. január 1-jével a földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca saját szervezetrendszerét újjáépítve falugazdász-hálózatot hozott létre. Ez a falugazdász-hálózat ellenzéki vélemények alapján nem feltétlenül alkalmas azon a célok megvalósítására, melyekre a tárca működtetni akarja, de ha már a döntés megszületett, akkor mi indokolja most azt, hogy - erre nincs jobb szó - einstandolják a kamarák egyébként saját maguk által felállított nyilvántartásait. Én azonban nem ebbe az irányba javaslom továbbvinni a dolgot.

Azt gondolom, hogy a falugazdász-hálózat és az életképesen működő területi agrárkamarák együttes létezése nem olyan párhuzamosság, amit meg kellene szüntetni. Helyénvalóbb lenne tehát a nyilvántartások okkupálása helyett talán a kamarákat felhasználni arra, hogy az általános mezőgazdasági összeírásnál legyen egy kontrollszereplője, hiszen a Statisztikai Hivatal által való adatfelvétel bizony rejt magában néhány olyan bizonytalanságot, amit nem árt majdan ellenőrizni.

(10.40)

Csatározás helyett az együttműködésre helyezvén a súlyt meg kellene találni a területi agrárkamarák szerepét az általános mezőgazdasági összeírásban, s ezt a törvényben illenék rögzíteni. Törvény szól róluk - mint ahogy az előbb idéztem is -, de nem ilyen jelleggel. Ha a közreműködésük más oldalról is biztosítva vagyon, adott esetben reálissá válhat ezen passzus végrehajtása is.

Említettem volt, hogy alapvetően szakmai kérdésként javaslom kezelni az összeírás dolgát és ennek a törvénynek a dolgát is. Ugyanakkor nagyon határozottan szakmainak tekintem azt az ügyet is, amit Turi-Kovács képviselőtársam is említett, hogy vajon hány nyilvántartás is lesz ebben az országban. Mindenképpen rossz, ha ugyanarról a körről, ugyanarról az adatról több szerv felé többféle összeállításban kell adatot szolgáltatni. Ma tárgyaljuk az általános mezőgazdasági összeírást, hasonló adattartalmú - és már létezik - az őstermelői nyilvántartás, létezik egy másik, a mostani kormány által létrehozott regisztráció, ma fogjuk tárgyalni a földtörvény módosítása kapcsán azt a kormányzati elképzelést, amelyik egy földhasználati nyilvántartást kíván létrehozni, és 2000. január 1-jével hatályba lép az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény, amelyik a földdel kapcsolatos legteljesebb körű nyilvántartásokat tartalmazza.

Nekem és a Magyar Szocialista Pártnak nem az a problémája, hogy öt van. Ha szükséges, ám legyen öt, de a mi megítélésünk szerint nincs szükség ennyire. Azt gondoljuk, hogy az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvényjavaslatban szereplő adattartalomra minimálisan szükség van; minimálisan szükség van arra, hogy egy helyen, az ingatlan-nyilvántartásban a földre vonatkozó valamennyi adattartalom egy helyen, egységes kezelésben rendelkezésre álljon; és mindaddig, ameddig - s reményeim szerint sokáig - fennáll annak a lehetősége, hogy az őstermelői adókedvezmények igénybe vehetők legyenek, akkor ennek a nyilvántartása szükséges. Az összes többi, ami ezen a körön kívül esik, megítélésünk szerint csak oda vezethet, hogy a két helyen vagy adott esetben ugyanannál a intézménynél, de két külön nyilvántartásban szereplő adatok közül csak az vész el, akit igazából meg akarunk fogni, és csak az nem fog hozzájutni az ebből származó előnyökhöz, akit olyan nagyon szeretnénk előnyökhöz juttatni, a magyar gazda, a mezőgazdasági termelő. Azt javaslom, ilyen összefüggésbe ágyazva is vizsgálja felül a kormány, hogy a benyújtott törvényjavaslatokban szereplő különböző nyilvántartások közül melyiket kívánja a továbbiakban is fenntartani.

Befejezésül: a Ház a lehető legrövidebb időn belül - ahogy erre a parlament munkarendje lehetőséget ad - fogadja el az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvényt. Ahhoz azonban, hogy ezt elfogadhassa, még - mint ahogy más képviselőtársaim is jelezték - számos pontosításra van szükség. Ebben fenn lehet és fenn is kell tartani azt az együttműködési készséget, ami a vitában volt, és akkor remélhetőleg egy jó törvény és ez alapján egy tisztességes, az agrárirányításhoz és annak minőségéhez is hasznos összeírása lesz az országnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu