DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én úgy gondolom, kevés olyan törvényt tárgyalunk itt a parlamentben, amelynek céljával és az elveivel ennyire egyetértene minden képviselő, politikai hovatartozástól függetlenül. De azért ne legyen illúziónk, ez a törvény óriási vitát fog kavarni, amikor elfogadjuk és elkezd működni odakint a társadalomban. Ezért én rendkívül fontosnak tartom - minden más törvénynél is fontos ez -, hogy nagyon pontosan fogalmazzunk minden paragrafust, és nagyon vigyáznunk kell arra, hogy végrehajtható legyen a törvény.

Toller László az előbb már a törvény néhány paragrafusával bizonyította, hogy jelenlegi állapotában nem végrehajtható. És én azzal sem értek egyet - hogy mutassam, itt nem politikai pártok szerint van a véleménykülönbség -, amit Hegyi Gyula az előbb mondott, hogy fogadjunk el egy törvényt, aztán majd meglátjuk, működik-e a valóságban, aztán változtassunk rajta. Úgy gondolom, ez hibás felfogás, és főleg ilyen ügyben nagyon hibás felfogás, hiszen azzal, ha olyan törvényt fogadunk el, amit nem tartanak be, mert nem lehet betartani, azzal az egész törvény célját is egy kicsit megkérdőjelezzük, hiszen az én felfogásom szerint - és hála istennek, ma sok visszaigazolást kaptam ehhez - nemcsak az a célja ennek a törvénynek, hogy védjük a nemdohányzókat, sőt, nemcsak az a célja, hogy korlátozzuk a dohányzókat, hanem az a célja, hogy a jövőre vonatkozóan minél kevesebben és kevesebben dohányozzanak, és minél egészségesebb legyen a nemzet.

Ezért én néhány olyan módosító javaslatot adtam be, amelyekkel, úgy érzem, pontosítani lehet a törvényt, illetve el lehet kerülni olyan szituációkat, hogy szélesebb réteget kergessünk bele a törvény be nem tartásába.

Az első - azt hiszem 23. sorszám alatt adta be - a 2. § (3) bekezdésének a) pontjára vonatkozik, amely arról szól, hogy melyek azok a szórakoztató és vendéglátó egységek, ahol dohányzóhely kijelölése nélkül lehet dohányozni. Én úgy gondolom, nagyon jó, hogy van egy ilyen paragrafus ebben a törvényben, de még akkor is meg kellene adni az üzemeltetőnek azt a lehetőséget, hogy döntse el, hogy az egyébként ebben a jogszabályban meghatározott feltételek mellett üzleti szempontból jónak látja-e, hogy dohányozzanak az ő vendéglőjében vagy nem. És ezért ki kellene egészíteni ezt a bekezdést egy, az üzemeltető döntésétől függő kiegészítéssel, hiszen - hogy csak egy példát mondjak - ebbe a bekezdésbe belefér az, hogy én egy tejivót üzemeltetek, ahol kiflit esznek és tejet isznak hozzá, és egyébként ha a törvényt veszem, akkor abban a helyiségben lehet dohányozni. Ha én tejivót akarnék üzemeltetni, biztosan nem engedném meg a dohányzást, de erre a törvényre hivatkozva ma azt mondják, hogy minden további nélkül rágyújthatnak az én tejvendéglőmben. Úgy gondolom, érdemes lesz ezt átgondolni, és ezzel a kiegészítéssel vagy ennek megfelelő értelmű kiegészítéssel ezt a bekezdést pontosítani.

A másik nagy gond ezzel a törvénnyel, hogy amíg a vendéglátóhelyek egy részére korlátozás nélkül engedi a dohányzást, addig a vendéglátóhelyek és a szálláshelyek egyéb részeit viszont besorolja a nagyon szigorú, mondjuk a munkahelyekre vonatkozó szabályozás alá, és azt mondja, hogy a vendéglős is köteles kijelölni egy dohányzóhelyet, amit valahol el kell zárni a vendéglő összes egyéb terétől. Nagyon nem szeretném, ha mi olyan szabályozást fogadnánk el, amely egyrészt nem veszi figyelembe azt a gyakorlatot, ami a világ ezzel az üggyel már jóval régebben foglalkozó részén kialakult, másrészt végrehajthatatlan lenne, harmadrészt ha megpróbálnák végrehajtani, akkor rövid időn belül tönkretenné a magyar vendéglősök 90 százalékát.

Nemrég Londonban jártam, és egy kicsit ennek a törvénynek a szempontjából is figyeltem, hogyan működik ott a rendszer. A tízemeletes irodaházban, ahol részt vettem egy megbeszélésen, egyetlenegy hely volt, ahol lehetett dohányozni, egy kávézó, sehol másutt az irodákban. Sőt, amikor az utcán sétáltam az üzleti negyedben, nagyon sok olyan épületet láttam, ahol - akkor nagyon hideg volt még - zakóban álltak kint néhányan a ház előtt és ott dohányoztak, mert valószínűleg ott még kávézó sem volt, és ott sem lehetett dohányozni.

(17.00)

Amikor este bementem a szállodába, akkor a portás megkérdezte tőlem, hogy dohányzószobában akarok-e aludni, vagy nemdohányzószobában akarok-e aludni. Amikor lementem a szálloda éttermébe és beléptem, a pincér megkérdezte, hogy dohányzóhelyen akarok-e helyet foglalni, vagy nemdohányzóhelyen akarok helyet foglalni. Ezzel csak azt szeretném bizonyítani, hogy a vendéglátó- és szállodás szakmában kialakult az a nemzetközi gyakorlat, amit úgy hívnak: figyelmes választás programja. Ez abból áll, hogy a vendég számára olyan feltételeket teremtenek - elsősorban a nemdohányzó számára -, hogy ha ő dohányfüstmentes levegőben akarja elkölteni a reggelijét, az ebédjét, a vacsoráját, vagy úgy akar a szállodai szobába menni, hogy előtte nem egy dohányzó vendég füstölte tele a függönyt, akkor számára ezt biztosítani kell, de tudomásul veszik, hogy a szakma érdeke ma még az, hogy az egyébként nagyon csúnya módon dohányzó emberek számára is biztosítsanak étkezési lehetőséget, ezért a ő számukra is megteremtik a vendéglátásban való részvétel feltételeit; és nemcsak azon az egy módon, ahogy ez a törvény tartalmazza. Hiszen a figyelmes választás programjának egyik lényege az, hogy figyelembe veszi a XX. század végi technikát, hogy azonos légtérben, amikor csak térben vannak elhatárolva egymástól a dohányzó- és a nemdohányzóasztalok, akkor megfelelő légtechnikai megoldással meg lehet oldani azt, hogy aki a nemdohányzóasztalhoz ül le, annak semmiféle káros füst ne jusson még csak a közelébe sem.

Nem szeretnék ennek a szakmai részleteibe belemenni, hiszen ezt már Magyarországon is profi módon csinálják. Ez a program jó néhány szállodában, vendéglőben működik, de úgy gondolom, hogy ebben a törvényben ezt a lehetőséget, a nemzetközileg elfogadott normális lehetőséget meg kellene adnunk, és majd a vita következő szakaszában elmondom, hogy mivel kéne még ezt kiegészíteni.

Nemrég azt mondta valaki, hogy aki ebben a törvényben bizonyos irányú változásokat akar, az a dohánylobby érdekeit védi. Szeretném mondani, hogy nem a dohánylobby érdekeit védem, de mindenképpen szeretném védeni a magyar vendéglátós és szállodás lobby érdekét, hiszen ők nemzetközi versenyben vesznek részt, és nagyon nagy hátrányuk származna abból, ha meggondolatlan törvényi paragrafusokkal akár ebben a nemzetközi versenyben is rosszabb helyzetbe hoznánk őket, mint ahogy, mondjuk, Angliában vagy Amerikában vannak a szállodások és a vendéglősök. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu