HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Noha a két percet természetesen túl fogom lépni, de igyekszem minél rövidebbre fogni a mondanivalómat. Arról szeretném tájékoztatni a Házat, hogy néhány képviselőtársammal együtt hétfőn módunk volt arra, hogy a Katolikus Püspöki Kar szakértőivel együtt végignézzük a módosító indítványokat, és az egész törvényjavaslat körüli vitáról néhány gondolatot megfogalmazzak.

(15.10)

Először is közölnöm kell eléggé szomorúan a Házzal, hogy ott az az egyértelmű álláspont alakult ki, amit a jelen levő kormánypárti képviselők sem tagadtak, sőt, kellemetlenül értesültek róla, hogy lényegében elmaradt a Katolikus Egyházzal és vélhetőleg más felekezetekkel is - noha ez ügyben nem vagyok tájékozott - az a fajta egyeztetés, amely feltétlenül szükséges lett volna egy olyan törvényről, amely a temetőkről, a temetkezésről szól, amely tehát minden értelemben érinti az egyházakat, a hitéleti tevékenységet, nem beszélve arról az egyszerű tényről, hogy a temetőknek legalább kétharmada egyházi tulajdonban van. Ezért eléggé kellemetlenül érintett mindannyiunkat a hír, hogy a Belügyminisztérium nem vette figyelembe azokat a kívánságokat, amelyeket a Katolikus Egyház az őt érintő kérdésekről és nem általános politikai vagy szakmai kérdésekről megemlített.

Ezzel kapcsolatban néhányat említenék, amelyek részben a módosító indítványokban megjelennek. Természetesen igyekszem magam a részletes vita szabályaihoz tartani, azzal, hogy tudomásom szerint az egyik MDF-es képviselőtársunk dolgozik azon, hogy bizottsági módosító indítvánnyal, ha kicsit késve is, de helyre hozza azt, amit még helyre lehet hozni. Az egyik kérdés mindenképpen az, hogy az egyházi búcsúztatás semmilyen módon nem sorolható az üzletszerű kegyeleti szolgáltatások körébe, egészen másról van itt szó, még akkor is, ha nyilvánvalóan a törvényhozó nehezen találja meg azokat a paragrafusi megfogalmazásokat, amelyek megfelelnek annak az ősi hagyománynak, amelyet a búcsúztatás jelent.

Ezzel kapcsolatban elhangzott többektől, hogy nagyon sok helyen visszaélnek ezzel, léteznek úgynevezett - talán akik nem tudják, azok figyelmét felhívom erre - egyházias jellegű temetések, ami azt jelenti, hogy különböző, erre a célra vállalkozó egyének beöltöznek valamifajta nem létező felekezet nem létező egyenruhájába, és így nyújtanak kegyeleti szolgáltatásokat. Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy az üzemeltetőnek, a temető fenntartójának felelősséget kellene vállalnia azért, hogy ott valóban csak létező egyházak és felekezetek végezhessenek nem szolgáltatást, hanem a lélek búcsúztatását, ami nyilvánvalóan két dolog.

Természetesen aki nem igényel egyházi temetést, az más természetű temetést kap, és ez így természetes, hiszen világnézetileg semleges államban élünk. Az azonban megengedhetetlen, hogy az egyházi névvel és formákkal visszaélve lényegében szélhámosságok történjenek, és ezt a törvény semmilyen módon ne tiltsa vagy ne szabályozza.

Tulajdonképpen ez volt az a néhány kérdés, amit érinteni kívántam. Más is elhangzott ezen az egyeztetésen, de azokat a módosító indítványok nem érintik, úgyhogy nem lenne házszabályszerű, ha a részletes vitában kitérnék rájuk. Mindenesetre megfogalmazódott az a kívánság, hogy a jövőben, amennyiben ilyen törvény kerül az Országgyűlés elé, amely nagyon nagy mértékben érinti az egyházakat, a hívő embereket, akkor a mindenkori minisztériumok nagyobb figyelmet fordítsanak arra, hogy a megfelelő egyházi közösségekkel előzetesen egyeztessék a törvényeket, és ne kerüljön sor arra, hogy különböző pártok összes erejüket összedobva az utolsó pillanatban próbálkozzanak valamilyen kapcsolódó vagy egyéb módosító indítvánnyal. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu