DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja - miként ezt az alkotmányügyi bizottság egyhangú határozata is tükrözi - természetesen támogatja az ügyészség működéséről szóló, 1997. évre vonatkozó jelentését. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy a legfőbb ügyész személyén keresztül az ügyészi intézmény legitimációja érdekében 1990-től kezdve igen sokat tett a Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselőcsoportja, illetve a kormányzati szereplői. Bizonyára ezt nem kell hosszabban indokolni.

A Hende Csaba államtitkár úr által kifejtettekkel minden szempontból egyetértve, azt a tevékenységet, amelyet az ügyész úr szóbeli kiegészítésében is előadott, és az írásban előterjesztett jelentés tartalmaz, magas színvonalúnak, és a rendelkezésre álló jogi keretek maximális kihasználásán alapuló tevékenységnek minősítjük. Nem valljuk, hogy rendezetlen az ügyészség sorsa, hiszen rendezve van 1949 óta. Más kérdés, hogy 1949-et követően csak 1952-ben hajtották végre ezt a bizonyos rendezést. De ebbe a vitába most ne menjünk bele, nem is kívánok ezzel vitatkozni.

Azt szeretném kijelenteni, hogy a Magyar Demokrata Fórum rendezettnek tekinti, és hatályosnak ismeri el az 1949-es - szovjet mintájú alkotmány magyar fordításának kapcsán kialakított - rendezést. Természetesen a legfőbb ügyész úr igen korrekt és visszafogott módon csak annyit tett szóbeli kiegészítésként a jelentés kapcsán, indokolás nélkül, hogy 1993-ig nem is került sor jelentés beterjesztésére, majd azt követően az évente előterjesztett jelentéseket csak a bizottság tudta megtárgyalni. Azt a bizottságban mondta - és engedje meg, hogy a saját ottani indokait, ha nem is szó szerint, de megismételjem -, hogy azért nem került sor 1993-ig az 1990-ben megválasztott legfőbb ügyész jelentésének a parlament elé terjesztésére, mert a legfőbb ügyész úr egyetértésével - személyében ugye 1990 óta azonos - az akkori kormány azt terjesztette elő a parlamentnek, hogy változzék meg az 1949-es alkotmányban előírt ügyészi közjogi helyzet.

Gondolom, hogy a legfőbb ügyész úr azért terjesztette ezt a közös törvényjavaslatot elő - túlnyomó részét, ha jól emlékszem, magát a szöveget is a Legfőbb Ügyészségen dolgozták ki -, mert akkor alkotmányos értelemben is ezzel értett egyet. Tehát úgy gondolom, hogy annak a hároméves jelentésnélküliségnek ez a valódi háttere. Hogy 1993-at követően 1999 márciusáig miért nem került sor ezeknek a jelentéseknek a parlament plenáris ülésén való megtárgyalására, annak is megadtuk az indokát, valamennyien tudjuk. Azért nem került erre sor, mert 1994-től egy közel négyéves alkotmányozási folyamat indult el a Magyar Országgyűlésben, amelynek kapcsán az akkori parlamentben helyet foglaló pártok közül egy kivételével mindegyik azon az állásponton volt, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetét az 1949-es, oroszról lefordított magyar alkotmányban foglaltaktól eltérően kell meghatározni.

Azért nem került tehát sor közel kilenc évig a legfőbb ügyész jelentéseinek a megtárgyalására, mert az Országgyűlés többségének - ha szabad így mondanom - más volt a felfogása, az ügyészség munkáját nem érintve, az ügyészséggel kapcsolatos közjogi helyzet tekintetében. Ez a helyzet egyébként még 1998-ban, közel egy évvel ezelőtt is nem vitásan arra az eredményre vezetett - és örülök, hogy visszajött Csiha Judit képviselőtársam -, hogy az akkori kormány - amelynek miniszteri minőségben volt tagja Csiha Judit, azt megelőzően hosszú időn keresztül igazságügyi politikai államtitkárként vitte az ügyeket, és vállalta a politikai felelősséget, sokkal korábban gyakorló ügyészként ismerte ezt a tevékenységet - 1998 februárjában - nyilvánvalóan Csiha Judit szavazatával is - hozott egy határozatot arról, hogy a kormány felügyelete alá kell most már helyezni az ügyészséget.

Ezért nagyon furcsa most, egy évvel és néhány nappal később azt hallani a képviselő asszony előadásában, hogy az, amit akkor mondtak, elhatároztak minden szakmai alapot ezek szerint nélkülözött, mert most azt hallottuk, hogy nincs szakmai indoka az ügyészség kormány alá helyezésének. Sőt, nemcsak hogy nincs, tilos - ahogy a képviselőasszony fogalmazott. Most már nagyon meg van róla győződve ő és a frakciója, hogy ez egy vakmerő és elhibázott lépés lett volna. Csak akkor az a kérdés, hogy miért hoztak egy Magyar Közlönyben megjelent határozatot, amelynek alapján megindult az a szakmai munka, amelynek az előterjesztésére igaz, hogy csak 1998 őszén került sor, de közben volt egy választás. Ezt követően az új kormány ezt a részét vállalta: az előző kormány szakmai alapokon nyugvó, kidolgozott javaslatát - egy csomag részévé téve, saját vállalkozásaként - a parlament elé terjeszteni.

Igen érdekes az események kapcsán egy-egy felszólalás mögött a valóságtartalmat és az érvek hatékonyságát megvizsgálni, mert akkor akik ezzel a kérdéssel az Országgyűlés tagjai közül többé-kevésbé kilenc éve foglalkoznak, nehezen tudnak eligazodni. Tehát még egyszer mondom, az ügyészség legitimációja szilárd, ennek elsősorban az az oka, hogy 1990-ben az akkori Országgyűlés ezt megteremtette a legfőbb ügyész úr megválasztásával, majd ezt követően annak a törvénycsomagnak a nagyon fontos részeiként való előterjesztésével és elfogadásával, amely az ügyészséggel kapcsolatban nem osztotta azt a posztkommunista országokban általános elvet, amely, mint tudjuk, zavart okozott számos volt szocialista ország igazságszolgáltatásában. Nem osztotta, bár bizonyos tekintetben a véleménye szakmai és más kérdések kapcsán néha eltért a legfőbb ügyész úr által elfoglalt állásponttól. Még egyszer mondom, hangsúlyozom, hogy ez nem azt jelenti, hogy kétségbe vonnánk az ügyészi intézmény 1997-es munkáját.

Néhány szót szeretnék arról szólni, ami egy kicsit szűkszavúan van megfogalmazva a legfőbb ügyész úr jelentésében, és amelyre szóbeli kiegészítésként sem tért ki, nyilván erre talán nem is volt szükség. De azért szeretnék rávilágítani arra, szemben azzal, amit Csiha Judit elmondott, hogy igenis vannak komoly szakmai érvek - és nem a keddi vitát szeretném folytatni, hanem az ő korábbi álláspontját szeretném feleleveníteni -, amelyek amellett szólnak, hogy az ügyészségnek nem jó az, ami a legfőbb ügyész személyén keresztül a parlamenthez kapcsolódását tükrözi. Nem lehet jó szakmai szempontból, tisztelt Országgyűlés! Mert hogyan is néz ki a helyzet? Megválasztjuk - számos egyéb közjogi funkciót betöltő személlyel egyetemben - a legfőbb ügyész urat. Igaz, hogy nem kell kétharmados többség, de általában megvolt eddig, és szemben más tisztségviselőkkel, gond nélkül, hogy úgy mondjam, simán megválasztotta a kormánypárti és ellenzéki nagy többség a legfőbb ügyészt.

Igen ám, de ezután következik egy másik alkotmányos adottság, hogy a legfőbb ügyész úr mint megválasztott tisztségviselő, alkotmányos tényező - az 1949-es alkotmány alapján, az akkori népképviselet gondolatában minden a parlament által megválasztandó; más kérdés, hogy milyen körülmények között, és milyen legitimációval rendelkeztek ezek a megválasztott személyek - személyként interpellálható. Sőt, azonnali kérdés és írásbeli kérdés is intézhető az ügyész úrhoz. Tehát sajnos máris a politika foglyává válna, ha nem az a személy lenne a legfőbb ügyész kilencedik éve, aki ezek között az igen nehéz kérdések között olyan kitűnően el tudott igazodni, és végső soron - imitt-amott néhány interpelláció el nem fogadását követően is - szilárdan tudta a politikai indíttatású kérdések kapcsán az ügyészi szervezet irányítását és igazságszolgáltatási tevékenységét ellátni.

(12.20)

De mégis azt kell mondanom - és azt hiszem, ezzel itt mindenki egyetért, legalábbis egy kivétellel az itt ülő pártok mindegyike egyetért ezzel -: nem jól van, hogy az igazságszolgáltatásban a bírósági szerephez közel álló független, csak a törvényeknek alávetett személy által irányított testületet interpellálni lehet. Hát hogy néz ez ki? Vajon miért nem lehet akkor interpellálni a Legfelsőbb Bíróság elnökét? Vajon miért nem lehet interpellálni az ombudsmant? Vajon miért nem lehet senkit sem, a Nemzeti Bank elnökét sem lehet interpellálni, csak a legfőbb ügyészt lehet interpellálni, aki konkrét ügyeken keresztül is ki van téve annak - évről évre tapasztaltuk -, hogy bizony az interpellációk politikai felhangot kapnak, és esetleg nem fogadják el a választ, mert a kormánytöbbségnek más a véleménye, valami politikai szándékot akar ezzel demonstrálni. Ezzel személy szerint, gondolom - és nagyon sokszor volt alkalmam tapasztalni -, mindig is egyetértett a legfőbb ügyész úr, nehéz lenne ennek az ellenkezőjéről azt állítani, hogy ez most így jól van, és ennek a megváltoztatása nem jól van.

A másik dolog: éppen ez interpelláció kapcsán szeretném emlékeztetni a jelenlévőket, hogy pontosan 1997-ben volt arra eset, hogy interpelláció vagy azonnali kérdés kapcsán arról volt kénytelen beszámolni a legfőbb ügyész úr, hogy vajon áll-e szándékában a Magyar Országgyűlés egyik tagjának mentelmi joga ügyében, a mentelmi jog felfüggesztése tekintetében előterjesztést tenni. Volt szerencsém ennek a kérdésnek a megfogalmazójaként a legfőbb ügyész urat erről megkérdezni - hogy, hogy nem, másnap vagy harmadnap a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelem már bent volt a mentelmi bizottságnál.

Azért elég furcsa, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy az általunk megválasztott legfőbb ügyésznek - sajátos szerepéből adódóan - büntetőhatalma van az őt megválasztó országgyűlési képviselő felett, mert mi másnak lehetne azt nevezni, hogy ő személyében dönti el a vádmonopólium alapján azt, hogy előterjeszt-e valamelyik parlamenti képviselő kapcsán a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló előterjesztést vagy sem. Ez egy nagyon furcsa, nagyon rossz megoldás, értsünk ezzel egyet, hiszen nem vitás az, hogy a legfőbb ügyész pozíciója a parlamenti megválasztásból eredően nagyon nehéz ügyekké dagasztja az olyan eseteket, mint amikor például a szocialista párti képviselő esetében a minap nem jogerősen elítélt személyről van szó, egy interpelláció után volt kénytelen előterjeszteni abban a mindenki által ismert ügyben a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmet, ami végül is ahhoz vezetett, hogy a büntetőeljárás rendes menete megindulhatott.

Úgy gondolom, ezek a fonákságok és azok a körülmények, amelyek azt eredményezték, hogy csak a kilencedik évben juthattunk el oda, hogy a képviselők korlátozott érdeklődése, de mégis a teljes nyilvánosság biztosítása mellett megtárgyaljuk az ügyészség 1997-es tevékenységéről szóló jelentést, még inkább megerősítenek minket abban - szemben egy-két felszólalóval -, hogy ezt a helyzetet, bár nem rendezetlen, de másképp kellene szabályozni. Az ennek a megváltoztatására vonatkozó szándékunknak nem mond az ellent, ha az ügyészség stabil és nyugodt munkájához elismerésünket fejezzük ki, és természetesen az ilyen parlamenti vitáktól teljesen függetlenül mindent el fogunk követni annak érdekében - mind a költségvetése, mind az intézmény fejlesztése érdekében -, hogy az ügyészség zavartalanabbul tudja végezni a munkáját.

Még egyszer megismétlem: a Magyar Demokrata Fórum tehát támogatja a legfőbb ügyész úr jelentését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu