DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nagy jelentőségű, mondhatni rendszerváltó jellegű lépés volt 1991-ben, amikor az ügyvédi és a közjegyzői tevékenységet is kibontották az addigi, más-más jellegű megkötöttségeiből, s a közjegyzők megszabadultak az állami, ezen belül is a bírósági kötelékektől, és végre elfoglalták helyüket a jogásztársadalom szabad foglalkozású ágazataiban dolgozók között.

Ez - az Igazságügyi Minisztérium ide vonatkozó, most kiadott tájékoztató anyaga szerint is - lényegében visszatérés volt a magyar jogi hagyományokhoz. Ráadásul ez a közjegyzői rendszer az általános tapasztalatok szerint máig jól működik alapvetően. Persze aligha van olyan szabályozás, amelyen ne lehetne javítani - a közjegyzőkről szóló jogszabályon is lehet.

Az előterjesztésben is számos támogatható rész található, de most nyilván nem az a cél, hogy ezeket felsoroljam, hanem hogy a számunkra problematikus részekre felhívjam az előterjesztő figyelmét. Gondot okozhat, hogy a tervezet több helyen foglalkozik a közjegyző érdemtelenségével - ami a jelenleg hatályos jogszabályban nem szerepel -, azonban sem a tervezetben, sem az indokolásban nem szerepel annak meghatározása, hogy mi is az az életmód és magatartás, amely a közjegyzőt a hivatása gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelenné teszi. Az lesz-e érdemtelen a hivatása gyakorlására, aki alkoholista, aki erkölcstelen, aki veri a házastársát, vagy netán elég az is, ha valamelyik közjegyző kiutasít az irodájából egy izgága ügyfelet? Vagyis milyen alapon, és ki állapíthatja meg a közjegyző érdemtelenségét? Ennek a kérdésnek a tisztázása nélkül a közjegyzők állandó bizonytalanságban lehetnek, hiszen elég lehet egy rosszindulatú bejelentés, hogy e gumiszabály alapján valakik eldöntsék a közjegyző sorsát: folytathatja-e hivatását, vagy sem. Az alkalmatlanság fogalmi körének e kiterjesztése veszélyezteti a közjegyzők függetlenségét, és nem ad eligazítást a közjegyzőtől elvárt, a közjegyző által követendő magatartási szabályokat illetően.

Aggályosnak tartjuk továbbá - és ezt előttem ma már más is említette -, hogy a tervezet szerint az Országos Közjegyzői Kamara kötelező jellegű iránymutatást adhat ki egyebek között a közjegyzők továbbképzéséről is. Magyarán ez azt jelenti, hogy aki valamilyen okból nem vesz részt ezen a továbbképzésen, mint az iránymutatás megszegője, fegyelmi vétséget követ el, s ezért fegyelmi úton felelősségre vonható. Vagyis a közjegyző egy ilyen továbbképzésről való távolmaradásával akár az állását is kockáztatja. Márpedig egy-egy ilyen továbbképzés általában ötszámjegyű összegbe kerül, és a tervezetben semmiféle korlátozás nem található arra nézve, hogy egy évben hány ilyen továbbképzésre kerülhet sor a közjegyzők zsebének terhére.

Ez már csak azért is érthetetlen, mert a bevezetőmben a közjegyzőkkel némileg párhuzamba állított ügyvédi kamaránál is vannak továbbképzések, de az ügyvéd maga dönti el, hogy részt vesz-e azokon, vagy sem. Amíg a munkáját megfelelően végzi, addig a kamara ebbe nem szól bele. Úgy vélem, ez a helyes magatartás egy kamarától. Ráadásul egy továbbképzés rettentően formális is lehet, és ha kötelező, úgy szinte bizonyosan az is lesz - akkor pedig minek? Esetleg a kamarának ez egy bevételi forrás, megtoldva még egy fenyítési, fegyelmezési lehetőséggel a kamara eszköztárát a közjegyzők felett? Nem tudjuk, hogy az előterjesztő vizsgálta-e a közjegyzői díjak mértékének a kérdését, amikor ilyen bizonytalan mértékű, kötelező kiadásokat épített be a tervezetbe.

További észrevételünk: veszít a humánumából a tervezet, amikor az eljárás alá vont közjegyző vétkessége olyan csekély fokú, hogy fegyelmi eljárás lefolytatása és fegyelmi büntetés kiszabása mellőzhető, de a tervezet a felmerült költségek ráterhelését most kötelezővé teszi. A jelenleg hatályos törvény csak lehetővé teszi az e költségek viselésére kötelezést, de nem teszi azt kötelezővé, vagyis ma ilyen enyhe esetben, a méltánylást érdemlő körülmények fennforgásakor lehetőség van a mérlegelésre a költségek csökkentése, vagy esetleg elengedése végett. De ha a tervezet jelenlegi előírása kerül elfogadásra, ez a mérlegelési lehetőség megszűnik. Ez számunkra érthetetlen, hiszen a mostani jogszabály is lehetőséget ad a költségek megtéríttetésére, de teret enged a körülmények humánus mérlegelésének. Ennek megszüntetésével nem tudunk egyetérteni.

Nem tudjuk továbbá mivel magyarázni, s az indoklás sem tér ki arra, miért lett a tervezetből kihagyva, hogy felfüggesztés esetén a másodfokú fegyelmi tanácsnak mennyi időn belül kell határoznia. A jelenleg hatályos törvény erre 8 napos határidőt állapít meg, ami teljesen érthető, hiszen nem célszerű valakit bizonytalan ideig a felfüggesztés állapotában tartani.

(10.30)

Hogy a tervezetben az előterjesztő komolyan gondolja, hogy ez a döntés akár igen hosszú ideig is várathat magára, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tervezet erre az időre, vagyis a felfüggesztés idejére lehetővé teszi munkaviszony, szolgálati viszony vagy éppen vállalkozás fenntartását, ezeket pedig nyilvánvalóan nem érdemes pár napra létesíteni. Mindenképpen szükségesnek tartjuk tehát a másodfokú döntés meghozatalának végső időpontját egy ésszerű, rövid határidőben rögzíteni.

Ami a közjegyzői levéltár létrehozását illeti, nem osztjuk az előterjesztő optimizmusát. Bár a javaslat indokolásában az áll, hogy ennek megvalósítása a bíróságoknál kisebb megtakarítást eredményez, de nem taglalja, hogy a másik oldalon ez mekkora kiadással jár. Itt most nemcsak és nem elsősorban egy új intézmény létrehozásának a költségeire gondolok - de természetesen arra is -, hanem főként arra, hogy ez mennyire megnehezíti, és mennyivel drágábbá teszi az ügyfelek számára a részükre szükséges iratokhoz való hozzájutást. Ráadásul keveredést is okoz, hiszen az 1992 előtt keletkezett iratok továbbra is a megyei, fővárosi bíróságok őrizetében maradnának, az ezt követően keletkezettek pedig a központi közjegyzői levéltárba kerülnének.

Akinek tehát az ország bármely távoli pontján egy 1992 után keletkezett iratra lesz szüksége, az utazhat érte Budapestre, míg jelenleg ezt el tudja intézni a megyeszékhelyen.

Előfordulhat, hogy a tervezet szerinti változás a bíróságoknál csekély költségcsökkenéssel jár, bár még ezt is kétségbe vonom, hiszen az iratok jelentős, 1992 előtti része marad, a helyiségeket tehát kiüríteni nem lehet, azokkal valakiknek foglalkozniuk is kell, de hogy az érintett ügyfeleknek jelentős többletkiadást fog eredményezni, az egészen biztos.

Hogy még egy szempontot említsek: ma, hála istennek, általánosnak nevezhető az a nézet, hogy az ügyeket ott kell elintézni, ahol azok felmerülnek. Csúnya, de divatos kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a decentralizáció korszakában érthetetlen ez a centralizációs törekvés, különösen akkor, ha ez az ügyfeleknek a jelentős többletköltségen túl jelentős időveszteséget is jelent. Nem tudjuk, hogy az előterjesztő megvizsgálta-e a tervezet összeállításakor a közjegyzők leterheltsége mértékének kérdését, ügyfélforgalmát, szakmai munkájuk színvonalának kérdését vagy fegyelmi helyzetét, mert ezekre a kérdésekre az előterjesztésből és az indokolásból legfeljebb következtetni lehet, de tisztán látni sajnos nem. Ehhez célszerű lett volna valamiféle háttér-, segédanyagot is biztosítani, mert sajnos, még az Igazságügyi Minisztérium e témában kiadott tájékoztató anyagából sem kapunk e kérdésekre választ.

Összességében: a tervezet helyeselhető részei mellett az említett elemek ellentmondanak a minisztériumi tájékoztatóban többször is említett szabadfoglalkozású közjegyzőség kritériumainak. Megértve az államnak a közjegyző jogszolgáltató hatósági tevékenysége miatt érzett felelősségét, mégsem tudjuk helyeselni a közjegyzők függetlenségének nagyfokú korlátozására irányuló törekvést, és hiányoljuk több igen fontos kérdésben - mint például az érdemtelenség esete, vagy a felfüggesztés másodfokú elbírálásának határidő-nélkülisége - a szabályok nem kellően megnyugtató rendezését.

Bízunk abban, hogy a tervezet részletes vitájáig ezek az aggályaink az előterjesztőnél meghallgatásra találnak, és ennek alapján átdolgozásra kerülnek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu