DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkári expozéból és az előttem szóló képviselők hozzászólásából számomra egyértelműen az a következtetés vonható le ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy jó néhány módosítás mellett, de az Országgyűlés talán minden frakciója támogatni fogja ezt a törvényjavaslatot; ezzel a Szabad Demokraták Szövetsége is egyetért. Mi is úgy gondoljuk, hogy néhány módosító javaslat előterjesztésével és a mások által előterjesztettek közül néhánynak a támogatásával ezt a törvényjavaslatot mi is szükségesnek tartjuk és támogatni fogjuk.

Mint arról már többen is szóltak előttem, Magyarországon 1874 óta szabályozzák átfogó, önálló törvényben a közjegyzők jogállását és tevékenységét, az azóta eltelt időben a most előttünk fekvő törvényjavaslat lesz a tizedik jelentősebb terjedelmű szabályozás, és a rendszerváltás óta most másodszor foglalkozunk külön törvényjavaslatban a közjegyzői hivatás szakmai szabályaival.

(10.00)

Az 1991. évi XLI. törvény a jogállamiságnak megfelelően új alapokra helyezte a közjegyzői tevékenységet, latin típusú közjegyzőségek jöttek létre, szabad foglalkozású közjegyzők, akik a tevékenységükben átmenetet képeznek a bírói és az ügyvédi tevékenység között. A közjegyzőség intézménye az igazságszolgáltatásnak az a nagyon fontos része, amelynek célja bizonyos bírósági jogviták kialakulásának megelőzése, legfontosabb feladatuk pedig az, hogy jognyilatkozatokat és tényeket közokiratban rögzítsenek.

A jogásztársadalom e rétegének jogállását - legalábbis a latin megoldást alkalmazó országokban - évszázadok óta jól elhatárolják a törvények mind a bírói, mind pedig az ügyvédi tevékenységtől. Erre jó bizonyíték az egyetlen, a középkori jegyzőkre vonatkozó jogszabályunk, Zsigmond király 1405. évi törvénye, amely megtiltja a közjegyzőknek, hogy ügyvédi tevékenységet végezzenek. Ez a tiltás és elhatárolás a hazai jogtörténetben végig jelen van, a most hatályos törvény is ennek megfelelő szabályozást alkalmaz. Ezt az elkülönülést talán még következetesebben végre lehetne hajtani, erről szóltak már előttem bővebben is képviselőtársaim. Az ezzel kapcsolatos véleményükkel én magam is egyetértek, az erre vonatkozó módosító javaslatokat a későbbiek során szívesen fogjuk támogatni.

Jelentős lépése volt a Magyar Országgyűlésnek, amikor 1991-ben részben a történelmi hagyományokhoz visszatérve, de egyszersmind a korszerű európai követelményeknek is eleget téve, önálló törvényt alkotott a közjegyzőkről. A törvény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mert jól működő közjegyzői hálózat épült ki az országban, a szigorú szakmai követelmények betartását és a kar önigazgatását a független Közjegyzői Kamara végzi - a módosítás egyébként ezt még tovább is erősíti -, és mindez biztosítja, hogy az odaforduló állampolgárok egyre színvonalasabb szolgáltatásokban részesülhetnek.

(Az ülés vezetését Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke veszi át.)

Az elmúlt években a hazai igazságszolgáltatási rendszer jelentős változásokon ment keresztül, átalakult a bírói kar, változásokon ment át az ügyvédi és az ügyészi testület, és az ebben a körben a rendszerváltás óta talán legrégebben megalkotott törvény alkalmazása során is felmerültek értelmezési problémák, így indokoltnak látszik a mostani módosítás, amely talán 70-80 helyen érinti a törvényt, és kisebb-nagyobb terjedelemben változtatja meg azok szabályait. Örvendetesnek és alapvető fontosságú dolognak tartjuk, hogy a közjegyzői kar bevonásával, a kamara véleményének figyelembevételével történt a törvényjavaslat előkészítése, így remélhetőleg a megszülető törvény élvezni fogja a szakmai támogatást is. Erre vonatkozóan próbáltam személyesen is meggyőződni, több közjegyzővel vettük fel a kapcsolatot, és legjobb tudomásunk szerint valóban a kar nagyobb részének véleményét tükrözi a törvényjavaslat.

Új szabályozás alá kerülnek a szakmai összeférhetetlenségi szabályok, amely szabályoknak a korábbihoz képest szélesebb és pontosabb megfogalmazása feltétlenül indokolt. Meglepő - és ezt a javaslat alkotmányügyi bizottsági vitáján és itt az ülésen is többen megfogalmazták -, hogy a törvényjavaslat előkészítői nem tekintik összeférhetetlennek a közjegyzői munkát az országgyűlési és az önkormányzati képviselői tevékenységgel. Ismétlésbe kell bocsátkoznom az előttem szólókhoz hasonlóan: a hatalmi ágak elválasztásának elvéből, a közjegyzőségnek a jogásztársadalomban elfoglalt helyéből és abból a körülményből, hogy a közjegyző jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez, számomra az következik, hogy ez a megoldás helytelen. A hatósági tevékenységre vonatkozó konkrét utalást éppen a mostani javaslat kívánja - egyébként szerintem helyesen - beépíteni a törvénybe, így a két ellentmondó megoldás még kevésbé érhető. Nekem meggyőződésem, hogy a közjegyzői tevékenység szünetelése nem ad ebben a tekintetben megoldást, de erről a kérdésről nyilván majd az alkotmányügyi bizottság ülésén és talán itt, a plenáris ülésen is többször és bővebben is fogunk majd vitatkozni.

Helyesnek tartom, hogy a közjegyzői felelősségbiztosítás alsó határa emelkedik, az azonban már kétséges, hogy ez az 5 millió forintos határ elegendőnek fog-e bizonyulni a mai magyar piacgazdaság körülményei között. Úgy tűnik, hogy ezt akár jelentős mértékben is meg lehetne haladni.

Ahogy a jogásztársadalom egyetlen rétegét, úgy a közjegyzői kart sem kerülte el az a negatív jelenség, hogy a kar bizonyos mértékig felhígult, és sajnos arra alkalmatlanok is vannak a pályán.

Fontos érdek, hogy mind a törvényi szabályozás útján, mind pedig a szakmai kamara tevékenysége során hatékonyabban lehessen kiszűrni e fontos hivatás gyakorlására alkalmatlanokat, és azokat el kell távolítani a pályáról. Bizony jó lenne más területeken is eredményesebb szűrést alkalmazni.

A független közjegyzői tevékenységgel és a célszerűség elvével jobban összeegyeztethetőnek tartom a közjegyzőjelöltekre és a közjegyzőhelyettesre vonatkozó új szabályozást a jelenleginél. Ésszerűbb, ha a jelölt a közjegyzővel és nem a kamarával áll munkaviszonyban, és jónak tartom az itt megfogalmazott részletszabályokat is. Ésszerűnek tartom a javaslat azon részét is, amely a közjegyzői irodát mint gazdálkodó egységet és a közjegyzői tevékenységet mint az igazságszolgáltatás részeként kifejtett tevékenységet a korábbinál pontosabban elkülöníti. Ennek megfelelően a közjegyzői iroda mint hivatali helyiség egy jogi fogalmat takar, ahol a közjegyző a személyes felelősségével tartozik az általa kifejtett tevékenységért, az iroda működtetése viszont egészen más jellegű, gazdálkodási tevékenység.

Fontosnak tartom azt is, hogy maga a törvény fogalmazza meg egyértelműen, hogy közjegyző közös irodát csak közjegyzővel tarthat fenn. A közjegyzői munka nem keveredhet más tevékenységgel, legyen az akár gazdasági vállalkozás jellegű, akár ügyvédi vagy más jogi munka. Azzal is egyetértek, hogy ugyanakkor ez a közjegyzői iroda csak az adott közjegyző székhelyén legyen lehetséges.

Új eleme a javaslatnak, hogy a közjegyző öt munkanapot meghaladó távolléte esetére a későbbiekben már nem a megyei bíróság elnöke, hanem a területi Közjegyzői Kamara elnöke rendel helyettest.

Tudom, hogy a közjegyzői kar részéről ez az egész ügyeleti rendszer már eddig is részben ellenszenvet váltott ki, és abban sem vagyok biztos, hogy az újraszabályozásnál elegendő pusztán ennyi változtatást tenni, mégis úgy gondolom, hogy szükséges az ügyeleti rendszer. Egy megyeszékhely nagyságú városban is mindössze néhány közjegyző működik, egyidejű távollétük esetén - márpedig a nyári szünetben ez igen gyakran előfordulhat - senki nem hitelesíthetne aláírásokat, okiratokat, aláírási címpéldányokat, és az időveszteség jelentős érdeksérelmet okozna az állampolgároknak és a vállalkozóknak egyaránt. Bizonyosan terhes ez a helyettesítési rendszer az érintetteknek, de feltétlenül szükséges. Talán a végrehajtási rendeletben a jelenleginél jobb szabályozást lehetne megfogalmazni, de én indokoltnak tartom a törvényi rögzítést.

A törvényjavaslat mintegy húsz szakaszban szabályozza újra a közjegyzői tevékenységre vonatkozó fegyelmi felelősség kérdését, amely úgy tűnik, élénk szakmai visszhangot váltott ki. A jelenleg hatályos szabályozás szerint fegyelmi vétséget követ el a közjegyző, aki e törvényben vagy más jogszabályban előírt hivatásbeli kötelességét vétkesen megszegi vagy elmulasztja, illetve akinek vétkes magatartása alkalmas a közjegyzői kar tekintélyének csorbítására. A tervezett változtatás csak néhány szó bővülést jelent, annyit, hogy az is fegyelmi vétséget követ el, akinek "vétkes magatartása a Magyar Közjegyzői Kamara iránymutatásába ütközik". Ez utóbbi iránymutatás kétségtelenül nem jogszabály - ahogyan erről már korábban mások is szóltak -, így aggályos lehet az egyébként szigorúan szankcionált fegyelmi vétségek meghatározására iránymutatást felhatalmazni, hiszen a fegyelmi vétség elkövetőit végső esetben a hivatása gyakorlásától is meg lehet fosztani.

Ha a törvény ezzel a megfogalmazással lépne hatályba, akkor a Közjegyzői Kamara egy burkolt jogszabály-alkotási hatáskört kapna, amely összeegyeztethetetlen a hatalmi ágak elválasztásának elvével. Kétségtelen, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamarának fontos feladatot kell betöltenie a kar fegyelmi ügyeinek értékelésében, ebben a feladatban más intézmény igazából nem helyettesítheti, de egy pontosabban megfogalmazott felhatalmazás talán jobban szolgálhatná a jogbiztonságot. Ezen aprónak tűnő, de nagyon súlyos következményekkel járó rendelkezés kivételével a fegyelmi vétségek körének és a fegyelmi eljárás rendjének újraszabályozása helyes döntés, mert a hatósági tevékenységet végző közjegyzői karból ki kell szűrni az arra alkalmatlanokat.

A közjegyzői karnak igazgatási szempontból a bírósági szervezeti rendszertől való elkülönülésének következetes végrehajtása magával kellett hogy hozza a közjegyzői irattárak új helyen történő elhelyezését és őrzését. A törvényjavaslat az irattár helyett a levéltár elnevezést alkalmazza, és azt az országos kamara mellett rendeli elhelyezni. Ez így helyes, de az őrzés feltételeit nagyon szigorúan kell ellenőrizni, mert rendkívüli társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy az okiratok hosszú időn keresztül biztonságos helyen álljanak rendelkezésre a jogutódoknak és a levéltárosoknak egyaránt.

(10.10)

Már az előttem szólók közül is említést tettek néhányan arról - és a bizottsági vitában is megfogalmazódott -, hogy a törvényjavaslat illeszkedik az európai normákhoz, az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat ez elősegíti. Én azonban örömmel láttam volna, ha a törvényjavaslatban erre konkrét utalást is találunk, hiszen az 1994. évi I. törvény a kormányt ebben a tekintetben egyértelműen kötelezi. Azt hiszem, hogy elegendő lesz, ha majd a bizottsági ülésen a kormány tisztelt képviselője szóban vagy írásban ezt pótolja, és alkalmunk lesz ott ezt konkrétan is megvitatni és ellenőrizni.

Ezen kritikai észrevételek mellett - és én is szeretném hangsúlyozni azt, hogy még a továbbiakban is kívánunk további észrevételeket, esetleg kritikát megfogalmazni a javaslattal kapcsolatban -, gondolom, hogy egyes módosító indítványok kapcsán majd hosszas vita alakul ki, de bízom abban, hogy e vita előbbre viszi az ügyet, és egy még jobb, még megfelelőbb törvényjavaslat fog végül is elfogadásra találni a Házban.

A Szabad Demokraták Szövetsége a törvényjavaslatot egészében támogatja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu