DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! 1994-ben a Magyar Orvosi Kamaráról és a Gyógyszerész Kamaráról szóló törvényekkel az Országgyűlés elismerte az orvosi és gyógyszerészeti hivatás gyakorlóinak jogát a szakmai önkormányzatokhoz. Az akkori törvényi vitákat visszaidézve emlékeznünk kell, hogy jelentős és éles viták kísérték a kamarai jogosítványok kérdését, hiszen már akkor is legalább annyian szerették volna e köztestületek jogosítványát korlátozni, mint amennyien bővíteni.

Az eltelt öt év alkalmat adott arra, mind az orvosi, a gyógyszerészeti hivatás gyakorlóinak, mind pedig a törvényhozóknak, hogy a felgyűlt tapasztalatok ismeretében hozzányúljanak ehhez a két törvényhez. Ahogy a bizottsági elnök úr is már említette, a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója támogatja ezeknek a törvénymódosításoknak az általános vitára való alkalmasságát. Kormánypárti képviselőtársaimmal ellentétben azonban nem találtuk meg a különös szakmai indokát annak, hogy az előterjesztő egy csomagban kezeli a kamarákról szóló törvények módosítását a gyógyszertörvény módosításával.

Attól tartunk, hogy a törvényjavaslat vitája ezáltal szerteágazóvá válik, és a különböző érdekek érvényesítése érdekében a benyújtásra kerülő módosító javaslatok jelentősen megnehezítik a fő témák megvitatását és elfogadtatását. A két kamarai törvény módosítása különösen fontos érdemének tartjuk, hogy ezek mind a Gyógyszerész Kamara, mind a Magyar Orvosi Kamara egyetértésével, a velük való konszenzusban születtek meg.

Fontosnak tartjuk, hogy a két köztestületi kamara tekintetében az azonos tartalmú és irányú rendelkezések azonos szöveggel jelennek meg. A jogosítványok tekintetében csak ott tapasztalhatók eltérések, ahol a két kamara szakmai tevékenységének tartalma is eltérő. Ezért tehát az azonos szövegezések egyik törvényjavaslatban sem okoznak zavart, ellenkezőleg, egységessé teszik azokat. A kamarai törvények módosulása következtében lényegesen megváltozik a véleményezési, egyetértési jogok gyakorlása, illetve a törvényjavaslat előkészítői ezekre fontos hangsúlyt helyeznek. Ezekre szeretnék a következőkben visszatérni.

A legfontosabb jogosítványokat illetően tulajdonképpen elsősorban olyan jogosítványokról van szó, amelyek nem a kamara egyetértési, illetve vétójogát érintik, hanem olyan véleményezési jogköröket, amelyek akkor is fontosak e kamarák történetében, ha azok nem jelentenek egyet nem értés esetén automatikus vétót. A törvényjavaslat további dicsérgetése helyett inkább a szakmai aggályokra szeretnék kitérni.

A módosítások értelmében, amelyek az Orvosi Kamarát érintik, a szakmai kollégiumok működtetéséről szeretnék szólni. A szakmai kollégiumokat a kamarák működtetik - mondja a törvény előterjesztője -, ennek a működési jogosítványnak azonban a belső tartalma nincs feltárva. Úgy tűnik látszólag, mintha ezeket a szakmai kollégiumokat az Orvosi Kamara működtetné, ugyanakkor alaposan végigolvasva ezeket a rendelkezéseket arra kell jutnunk, hogy e működtetés elsősorban adminisztratív jellegű működtetés. Márpedig az orvosi hivatás gyakorlásáról, és a szakmai kollégiumokról szólva meg kell jegyezni, hogy ezeknek a működtetési céloknak elsősorban tartalmiaknak kell lenniük.

A bizottsági vitában is felmerült, hogy a szakmai kollégiumok működtetése terén a kormánypártok képviselői között is vannak nem elhanyagolható ellentmondások. Mind a két kamaránál a törvényjavaslat megteremti a professzionális igazgatási, jogi apparátus feltételeit és követelményrendszerét, amely nélkülözhetetlen előfeltétele a megnövekedett közfeladatok ellátásának. Azonban nem találtuk meg ebben a javaslatban azt a pontos útmutatást, hogy e közigazgatási feladatok ellátásához milyen mértékű költségvetési források állnak a kamarák rendelkezésére. Ezt nem tartjuk elhanyagolhatónak, hiszen a törvény hatálybalépése 2000. január 1-jén ezekre a közfeladatokra már ki fog terjedni.

A tervezet kísérletet tesz arra, hogy szabályozza a köztestületi tisztségviselők jogállását. Őszintén szólva szívesebben láttam volna, ha e köztestületek vezető tisztségviselőinek jogállását egy ehhez méltó törvényszöveg szabályozza, és nem mossa egybe az üzemi tanácsok, illetve szakszervezeti vezetők jogosítványaival. A törvényjavaslat mindkét kamara esetében az egyetértési jogok gyakorlására az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény szakhatóságokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását írja elő, és ezt oly módon teszi, hogy értelemszerűen kell a szakhatóságokra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni. Ebben az a gond, hogy nem tudjuk pontosan, mert nincs definiálva, hogy mikor kell értelemszerűnek ítélni ezt az alkalmazást. A másik pedig, hogy lehet-e egyetértési jogot szakhatósági tevékenységnek minősíteni.

Mind a két kamara erőteljes jogosítványokat kap a tagjai körében előírható kötelező továbbképzések tekintetében. Tekintettel azonban arra, hogy az egészségügyi törvény konkrétan és részletesen kitér a továbbképzések kérdésére, ezért ebben a tárgyban a már kiadott tárcarendeleteket valószínűleg a törvénnyel még összhangba kell hozni. Mind a két kamara tekintetében rendezi a kamarai tagság az összeférhetetlenségi eseteket, ennek lényege, hogy a kamarai jogosítványokkal érintett köztisztviselők kamarai tagsága kizárt. Ezzel összefüggésben azonban bizonytalanságot tapasztalunk a tervezetben az említett körbe tartozók szakmai tevékenységével kapcsolatban. Felmerül az a kérdés, hogy mindazon köztisztviselők, akiknek kamarai tagsága kizárt, végezhetnek-e diplomához kötött egyéb tevékenységet vagy sem.

A MOK eredeti követeléseinek egy része, különösen a szakorvosi kérdések köre, és bizonyos erős jogosítványok követelése a törvényjavaslatban nem nyert elfogadást. Ebben a kérdésben mind a bizottságban, a különféle pártok képviselői között, mind pedig az Orvosi Kamara képviselője által előadva, még lényeges egyeztetésekre kerülhet sor a jövőben, illetve ennek szükségessége változatlanul fennáll. Azt is meg kell vizsgálni, hogy ez a törvényjavaslat, amely valóban a szükségletnek megfelelően rendezi és korszerűsíti a kamarai törvényt, megfelel-e azoknak a várható, az egészségügyben készülő reformtervezeteknek, amelyek meghozatala esetén a kamarák felértékelődnek.

(18.00)

Gondolok itt a praxisprivatizációra, a különféle szerződéskötésekre. Teljesen más a helyzet ma az egységes, egy állami egészségbiztosítóval való szerződéskötésben történő tárgyalási pozícióban, és teljesen más lesz a kamarák helyzete egy decentralizált, többszereplős biztosítási rendszerben, ahol a kamarák érdekérvényesítő, érdekmegjelenítő vagy egyeztetési pozíciói mások és mások lesznek. Ezért javaslom a tárcák képviselőinek, hogy gondolják végig, nem kellene-e már most ebben a törvényben egy kicsit elébe menni a várható változásoknak, hogy ne a reformnak megfelelően kelljen újra hozzákezdeni akár már ősszel a kamarai törvények módosításához.

Már Horváth képviselőtársam érintette a praxisprivatizáció, illetve a személyi jog gyakorlását a háziorvosi praxisokban, a gyógyszerész személyi jogával kapcsolatosan. Ezt a törvényjavaslat ma még nem tartalmazza, így újra csak javaslom a törvény beterjesztőjének ennek a javaslatnak a megfontolását.

A Gyógyszerész Kamaráról szóló törvény módosításakor a Gyógyszerész Kamara elnök asszonya támogatásáról biztosította ezt a törvénymódosítást, és szakértőként és a szakmai szervezet képviselőjeként is azt kérte a bizottságtól, illetve a parlamenti pártok képviselőitől, hogy a velük való egyeztetés után, a szakmai szervezettel történt konszenzus után javasoljuk ennek a javaslatnak az elfogadását. Két kérdésben fogalmazott meg aggályt. Az egyik a működtetési jog engedélyezésének kérdése, amelynél párhuzamosságot vélt fellelni - illetve mi magunk is - az engedélyezés és a működtetés kérdésében, a személyi jog odaítélése és a működtetés engedélyezése, tehát a GYOK-jogosítvány és az ÁNTSZ-jogosítvány között. Mi magunk is megfontolásra ajánljuk, hogy amennyiben egy szakmai köztestület az egyik jogosítványt megadhatja, megadhatja-e a másikat is. Mi ebben nem látunk lényeges ellentmondást.

Teljesen egyetértve a Gyógyszerész Kamara képviselőjével, a gyógyszertár definícióját kérjük újragondolni, az egészségügyi szolgáltató funkcióját megtartani - ezt mi feltétlenül szükségesnek gondoljuk.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Orvosi Kamaráról, a Gyógyszerész Kamaráról szóló törvényjavaslat nagyobb aggályok nélkül elfogadható számunkra. A módosító indítványokkal elsősorban azokat a javaslatokat igyekszünk majd megtámogatni, melyet a köztestületi kamarák képviselői maguk is kívánatosnak tartanak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu